A kérdés akár jó is lehetne, én megsem hiszek az effélében. Valójában mire is értjük azt, hogy női bor vagy férfibor? A termelőre? A bor karakterére? A színére, illatára? Arra, hogy mit isznak szívesebben a nők? Az általánosítások ritkán vezetnek jófelé, érdemes hát kicsit konkrétabban feltenni bizonyos kérdéseket.
Közel harminc év tudatos borfogyasztói és tanári tapasztalattal a hátam mögött állíthatom, hogy a sztereotípiák itt egyáltalán nem vethetők be. Sőt!
Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy ki mit választ, vannak-e preferenciák nemek szerint a borválasztásnál, akkor a gyakorlat teljesen ellentmond egy efféle megkülönböztetésnek.
Sokszor a női tudatos borfogyasztók markánsabb borokat keresnek, mint a férfiak. Hogy ebben a viselkedési formában vajon mennyi az egészségmegőrzés vagy éppen a divatok szerepe, nem tudnám megmondani. A borfogyasztás oldalát nézve vannak számottevő különbségek a női és férfiszervezet felépítése és működése terén. A nők durván feleannyi alkoholt és tannint tudnak lebontani ugyanannyi idő alatt, mint a férfiak.
Mondhatjuk azt is, eleve úgy lettünk kitalálva, hogy működjön egyfajta természetes önkontroll. Ön- és családvédelem…
Ami persze vagy működik, vagy nem. A nők talán jobban figyelnek az étkezésekre, ritkábban adják át magukat annyira szabadon az evés-ivás örömének, mint a férfiak. Talán ezért a borválasztásuk is tudatosabb. Ebbe a körbe ritkábban fér bele a cukor, azaz az édes bor. Úgy vettem észre, hogy a nők ritkábban rajonganak a nagyon tanninos borokért is. A férfiaknak viszont egy igazi édesszájú nemzedékét sikerült már megismernem.
A férfiak nyíltabban vállalják azt, hogy igenis szeretik az édes bort.
A nők ezt gyakran szinte szégyellik, vagy elhitetik magukkal, hogy nem szeretik az édes borokat. Tudjuk jól, hogy az édes bor nem egyenlő a jó borral. Mégis gyakori az a fajta leírása a „nőies” bornak, hogy maradékcukor van benne. Ez abszolút hibás megközelítés.
A borválasztás egésze amúgy sokszor pénztárca és előképzettség függvénye. Ha valaki már határozott alapokkal és borkóstolási ismeretekkel választ, sokkal inkább a minőség dönti majd el, mit vesz le a polcról. Talán az olcsóbb kategóriáknál még fellelhető az az attitűd, hogy ha valami édes, akkor annak legalább a hibáit nem érezzük.
Vélhetően így alakult ki a XX. század második felében szűkebb környezetünkben a kényszerű édesvörös-imádat is.
Ha azt szeretnénk felfedni, vajon a borok saját kereteiken belül tudnak-e kerekdedebb, netán barátságosabb, könnyebben szerethető egyéniséget kínálni, és ezt nevezhetjük-e egyáltalán nőiesnek, akkor megint más vizekre evezünk. Jó esetben minden bornak van egyensúlya. Ez a valóságban sajnos nincs így, de játsszuk azt, hogy van. Ennek a lényege nagyon leegyszerűsítve az, hogy a bor markáns (férfias) oldalát adó savak, és ha van, akkor a tannin, mindig legyen kiegyensúlyozva, legömbölyítve a borok kerekségét adó alkohol-, és a nem minden bornál fellelhető maradékcukor-tartalmával. Valójában itt kémiai értelemben vett vegyületek érzékszervi megjelenéséről van szó.
A közérthetőbb borleírások kedvéért gyakran használunk szinte megszemélyesítést is magában rejtő jelzőket.
Az alkohol és a cukor érezhető jelenléte szokta előcsalogatni a borleírásokban a nőies, kerekded, barokkos, barátságos, rubensi jelzőket. Ezek zöme nőies jelzőként fogható fel, a férfiakat sokkal inkább a szikár, határozott, markáns, szögletes jelzőkkel szoktunk illetni. Ha a sav és tannin erőteljesebb, a bor egyensúlya erre billen.
Ezek egyáltalán nem határoznak meg önmagukban minőséget, de a bor karakteréről sokat elárulnak.
Mindez azonban csak stílus, nem minőség! Ezzel szemben ha az alkohol vagy cukor felé, akkor sokkal gyakrabban nevezzük a borokat nőiesnek.
De itt vannak nekünk még a női szőlészek, borászok, bortermelők is. Ma már számottevő a női borászok jelenléte itthon és külföldön egyaránt. Nem vagyok híve a női/férfi borász megkülönböztetésnek,
de van egy borvidékünk, nevezetesen Tokaj, amely kimagasló mennyiségben hordozza tenyerén ma már a jobbnál jobb női borászokat.
Sokkal kevesebb lenne ma a borvidék Bott Judit, Bárdos Saci, Árvay Angelika, Márta Wille-Baumkauff, Újvári Vivien, Bai Edit, Prácser Hajni, Berecz Stephanie, Homoky Dorka vagy a Zsirai lányok, elismert borászok nélkül. De aki mint tulajdonos vagy gazdasági vezető van jelen a borvidéken, szintén nyomot hagy a borok stílusán. Béres Melinda és Klára, a Szepsy lányok, Kulcsár Edit, Szabó Hajnalka nélkül nem biztos, hogy ilyen lenne a tokaji bor, mint manapság. Hogy vajon a véletlen hozza-e vagy éppen tartja meg a női borászokat a borvidéken, nem tudnám megmondani.
Mégis sokszor érezzük azt, hogy ezekben a női kezekben kezesebbé válik a táj.
Mintha jobban értenék a furmint, a hárslevelű énekét. A lányok talán nagyobb türelmük, kitartó szeretetük révén juttatnak el bennünket, fogyasztókat a nagy borokhoz. Nem lehet véletlen, hogy pont a hegyaljai lankák adtak az elmúlt tizenöt-húsz évben olyan női borászokat, akiknek a borai egyéniséggé váltak. Az egyedi ecsetvonások felismerhetők ezekben a borokban, sokszor egy igen sajátos, jellegzetesen elegáns karakterben.
Ami elsősorban nem cukorról és nem lágy vagy szelíd savakról szól.
Úgy érzem, mindez egy belülről fakadó elfogadásnak az eredménye.
De persze nem kizárólag tokaji borokban gondolkodhatunk, hiszem a jóval kevésbé nőiesnek tekinthető Villány is adott már néhány komoly női borászegyéniséget. Gere Andrea, Heumann Evelyn vagy éppen Iványi Zsófi, Jekl Flóra szintén elválaszthatatlanok a borvidéktől. Szekszárdon Sebestyén Csilla, Heimanné Kelemen Ágnes vagy Posevitz Ilona, Turcsek Orsolya Egerből a hazai borélet kiváló szereplői, akárcsak az Etyeki Kúria élén éveket eltöltött Matolcsy Sára. Ő ugyan nem a hordók mellett állva követte a fejleményeket, de sokak számára ismert traktorvásárlására, végeláthatatlan munkanapjainak méltatására a 2000-es évek elején még nem a nagyvonalú egyenjogúság keretében került sor.
Ma már úgy gondolom, senki nem kérdőjelezi meg a női borászok, tulajdonosok szükségszerű jelenlétét a szőlő és a pince környékén.
A felsoroltak szinte mindegyike hallgatónk volt valamikor, öröm volt velük a munka. És még valami: a lányok mindig sokkal olvashatóbban írják a vizsgadolgozatokat is… (Ez így, ebben a formában nem igaz – a szerk.)
A napokban avatták Bárdos Sarolta Borászok borásza csillagát a Belvárosban. Jó érzés volt, örülünk neki!
