De itt vannak nekünk még a női szőlészek, borászok, bortermelők is. Ma már számottevő a női borászok jelenléte itthon és külföldön egyaránt. Nem vagyok híve a női/férfi borász megkülönböztetésnek,
de van egy borvidékünk, nevezetesen Tokaj, amely kimagasló mennyiségben hordozza tenyerén ma már a jobbnál jobb női borászokat.
Sokkal kevesebb lenne ma a borvidék Bott Judit, Bárdos Saci, Árvay Angelika, Márta Wille-Baumkauff, Újvári Vivien, Bai Edit, Prácser Hajni, Berecz Stephanie, Homoky Dorka vagy a Zsirai lányok, elismert borászok nélkül. De aki mint tulajdonos vagy gazdasági vezető van jelen a borvidéken, szintén nyomot hagy a borok stílusán. Béres Melinda és Klára, a Szepsy lányok, Kulcsár Edit, Szabó Hajnalka nélkül nem biztos, hogy ilyen lenne a tokaji bor, mint manapság. Hogy vajon a véletlen hozza-e vagy éppen tartja meg a női borászokat a borvidéken, nem tudnám megmondani.
Mégis sokszor érezzük azt, hogy ezekben a női kezekben kezesebbé válik a táj.
Mintha jobban értenék a furmint, a hárslevelű énekét. A lányok talán nagyobb türelmük, kitartó szeretetük révén juttatnak el bennünket, fogyasztókat a nagy borokhoz. Nem lehet véletlen, hogy pont a hegyaljai lankák adtak az elmúlt tizenöt-húsz évben olyan női borászokat, akiknek a borai egyéniséggé váltak. Az egyedi ecsetvonások felismerhetők ezekben a borokban, sokszor egy igen sajátos, jellegzetesen elegáns karakterben.
Ami elsősorban nem cukorról és nem lágy vagy szelíd savakról szól.
Úgy érzem, mindez egy belülről fakadó elfogadásnak az eredménye.
