De itt vannak nekünk még a női szőlészek, borászok, bortermelők is. Ma már számottevő a női borászok jelenléte itthon és külföldön egyaránt. Nem vagyok híve a női/férfi borász megkülönböztetésnek,
de van egy borvidékünk, nevezetesen Tokaj, amely kimagasló mennyiségben hordozza tenyerén ma már a jobbnál jobb női borászokat.
Sokkal kevesebb lenne ma a borvidék Bott Judit, Bárdos Saci, Árvay Angelika, Márta Wille-Baumkauff, Újvári Vivien, Bai Edit, Prácser Hajni, Berecz Stephanie, Homoky Dorka vagy a Zsirai lányok, elismert borászok nélkül. De aki mint tulajdonos vagy gazdasági vezető van jelen a borvidéken, szintén nyomot hagy a borok stílusán. Béres Melinda és Klára, a Szepsy lányok, Kulcsár Edit, Szabó Hajnalka nélkül nem biztos, hogy ilyen lenne a tokaji bor, mint manapság. Hogy vajon a véletlen hozza-e vagy éppen tartja meg a női borászokat a borvidéken, nem tudnám megmondani.
Mégis sokszor érezzük azt, hogy ezekben a női kezekben kezesebbé válik a táj.
Mintha jobban értenék a furmint, a hárslevelű énekét. A lányok talán nagyobb türelmük, kitartó szeretetük révén juttatnak el bennünket, fogyasztókat a nagy borokhoz. Nem lehet véletlen, hogy pont a hegyaljai lankák adtak az elmúlt tizenöt-húsz évben olyan női borászokat, akiknek a borai egyéniséggé váltak. Az egyedi ecsetvonások felismerhetők ezekben a borokban, sokszor egy igen sajátos, jellegzetesen elegáns karakterben.
Ami elsősorban nem cukorról és nem lágy vagy szelíd savakról szól.
Úgy érzem, mindez egy belülről fakadó elfogadásnak az eredménye.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!