Pannonhalma az a táj, ahol a magyar honfoglalás után elsőként, a Bencés Főapátság uradalmaiban, falvaiban, oklevelekkel dokumentálható szőlő- és bortermelés folyt. Ezt jóval megelőzően Szent Benedek, amikor – a legenda szerint – Krisztus után 529-ben az itáliai Cassinum (ma: Monte Cassino) hegyén letelepedett, és monostort alapított, a szerzetesközösség életét gondosan szerkesztett Regulával szabályozta. Alapvető feladatának azt tekintette, hogy a szerzetesek mindennapjait ésszerű, de Istennek tetsző keretbe foglalja.
Magyarországon ez az egyik legkorábbi vidék, ahol már az államalapítás után, 997-ben szőlőt és bort termeltek a Bencés Főapátság uradalmaiban, falvaiban. A Pannonhalmi Apátság borgazdaságáról annak ezeréves alapítólevele is említést tesz.
A bencés rend papjai a szószékről, de a gyakorlatban is segítettek az uradalom lakosainak a fejlett szőlőtermesztés és borászat elsajátításában. Mindezt úgy, hogy a szerzetesi közösség ma már több mint ezer éve kiveszi a részét a tanításból is. Szent Benedek e szellemben szabályozta a naponta elfogyasztható, mértékletesnek ítélt bor mennyiségét: „azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor” (40. fejezet).
Azt, hogy a Regula szerinti napi borfogyasztás mértékéül ajánlott hemina vajon mennyi bort is jelent valójában, azóta sem tudtuk meg. Egyes források szerint nagyjából 3 dl-nek felelhetett meg, de pontos leírás – tudomásunk szerint – nem került elő. Azt viszont szintén a Regulából tudjuk, hogy fegyelmező eszközként is szolgált annak idején a bor megvonása. „A borból járó részt is vonják meg tőle, míg elégtételt nem ad és meg nem javul” - írja a Regula 43. fejezete.
Az apátsági szőlőket és borkészítést leszámítva sohasem volt országos jelentőségű vagy ismertségű borvidék. Önálló borvidékké is csak a XX. század legvégén vált. A borivó ember azonban az elmúlt századokban is tudta, hogy Szent Márton hegye környékén jó bort lehet inni. Viszont érdekes módon a borvidéken jellemzőek a löszbe vájt "lik"-pincék”, barlanglakások. A horhosok, mélyutak magas partjaiba barlangot, "lik"-at vájt magának a szőlőtermelő ember, amelyben lakott, szerszámait, majd borát tárolta. A Pannonhalmi-dombvidék legjellemzőbb lyukpincéit Győrújbarát, Nyúl, Écs „horgasaiban” (horhosaiban) találjuk.
Ma sajnos a lehetséges termőhelyeknek alig ötöde terem szőlőt. Pedig annak idején a rómaiak is termesztettek szőlőt a vidéken. A Pannonhalmi Apátság alapítólevelében (Szent István, 1002) már említést tesznek a szőlőről, mint elsőrangú, tized alá eső terményről. A Pannonhalmi Apátság mindmáig a Benedek rendiek egyik leghíresebb kolostora. A borvidék fejlődése egészen a török időkig rendületlen volt, a tatárjárást is szerencsésen átvészelte. Szent László 1093-as pannonhalmi birtokösszeíró levele 88 szőlőművest említ. A XIII. századi birtokösszeírásokból (Alebus lajstroma 1237 körül) kiderül, hogy az apátsághoz tartozó 90 faluban 256 család volt szőlőtermelő.
A török idők, akárcsak az ország egyéb területein, itt is visszavetették a szőlőtermesztést. Kiűzésük után németeket és szlovákokat telepítettek be az elnéptelenedett falvakba, és az állattenyésztés mellett lassan a szőlőtermesztés vált a legfontosabb mezőgazdasági tevékenységgé. A napóleoni háborúk újabb lökést adtak a fejlődésnek. A XIX. század második felében az e vidéket sem kímélő filoxéra vész előtt 40-50 szőlőfajtát termesztettek itt mintegy kétezer hektáron. Ebben az időben még az Egyesült Államokba is exportálták innen vörösbort. Az első világháború idejére a szőlőterület ezer hektárra csökkent, és mára már alig haladja meg a 600 hektárt.
A Főapátság 1996-ban ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját, melynek tiszteletére az UNESCO felvette a monostort és közvetlen környezetét a világörökségi listára.
Több mint 300 ezer kötetes könyvtára a világ legnagyobb bencés gyűjteménye. Kazinczy Ferenc 1831 tavaszán látogatott a monostorba és lelkesen írt a látottakról: „Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg az alatta ellapult sík felett, hosszan elnyúlt szőlők végében. Szent Márton a monostor hegye alatt fekszik, játékos gyümölcseivel. Mindenfelé látni nyomait az itt bölcsen és erővel munkáló kéznek.” A XIX. században az apátsági nagybirtok mellett kisebb szőlőbirtokok is foglalkoztak árubor termelésével, amelynek a filoxéravész vetett véget. Hosszú Csipkerózsika-álom után, ma több mint ötszáz kistermelő mellett közel harminc korszerű borászatot találunk ezen a borvidéken. És persze ne feledkezzünk meg a gyógynövényekről sem. Az Apátsági levendulás és gyógynövénykert valódi felüdülést jelent, a nyugtató hatást több fronton is segíthet idegvégződéseinket kisimítgatni.
Mindez azért került most elém, mert a héten Győrben jártam és remek pannonhalmi borokat kóstoltam. Ma már minden nagyobb település igyekszik bornapokkal kedveskedni lakóinak. Így van ez Győrben is, ahol az államalapítás ünnepéhez közeli időpontban két napon keresztül a boré lesz a városban a főszerep. Évek óta egyre több borral találkozom a borvidékről, ezeken az éghajlatváltozás nyomait is tetten érhettem. Jó tíz-tizenöt évvel ezelőtt szinte csak fehérborokat palackoztak errefelé. Többnyire illatos fajtákból készülő egyszerűbb tételek kerültek ki a pincékből.
Holott annak idején Gál Tibor, amikor a 2000-es évek elején megálmodta a Pannonhalmi Apátság birtokát, komoly vörösborokban is gondolkodott. Az Apátságnál azóta is remek pinot noir-ok a érnek a pincében, de egyre nagyobb esélye van a beérésre a melegigényes, vastag héjú kékszőlőknek is. A jó savak azért így is képesek egyensúlyt tartani az erősebb tannintartalommal, ezért is kiemelkedő ezeknek a boroknak az értéke. Az Apátsági Pince mellett számomra a Babarczi Birtok, Tar Pince, a Cseri Pince vagy Ács György borai egyre több örömöt szereznek. Különösen izgalmasnak találom a Hangyál Pince fehérborait, érdemes ezeket is megkóstolni. Mert ugyan többnyire Szent Márton miatt kötik a pannonhalmi bort a libasülthöz, én mégis a savak oldaláról közelítek a kérdéshez. Örüljünk neki, hogy globális felmelegedés ide vagy oda, a pannonhalmi boroknak határozott és szép savai vannak, ma is. Ami libakérdésben egyértelműen meghatározza a helyes irányt.
***
CZURDA HENRIK Ha szárazon szereted rizling 2020
Igen, ez valóban száraz. Száraz de nem szikár, sokkal inkább játékosnak mondanám. Pedig komoly bor, de mégsem azt a látszatot akarja kelteni. Sav-alkohol aránya kifogástalan, rendkívül tiszták és határozottak az ízek benne. Sok gyümölcs, nyomokban egy kis ásványosság. Komplexitása is érezhető.
HANGYÁL PINCE Rizling válogatás 2021
Hordóban erjedt és érett tétel. Illata komplex és őszibarackos., gazdag tavaszi virágos felhanggal. Arányai kitűnőek, aromaikája gyümölcsös és gazdag. Szépsavú, nem a tipikus rizling sorba illeszkedő tétel, de nincs hiányérzetünk.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)
