Taste of Transylvania 3.0 – zakuszka, kolozsvári káposzta, tordai pecsenye

A szervezők minden évben kirukkolnak néhány eredeti ötlettel.

Forrás: A szerző felvétele

Nagyon precíz, lényeglátó elemzés, mely elsősorban az anyaországi vendégekre vonatkozik, de nagymértékben áll az erdélyi érdeklődőkre is, hiszen Gyímesközéplok még a legközelebb eső székely nagyvárostól, Csíkszeredától is több, mint 30 kilométerre fekszik. 

A szervezők minden évben kirukkolnak néhány eredeti ötlettel. Tavaly a „lótaxival”, azaz a látogatókat a borospataki letérőtől a fesztivál helyszínéig szállító lovasszekerekkel lepték meg a közönséget, ami mára a tábor védjegyének tekinthető, idén a pityókaszedés volt az abszolút nóvum, amiben az érdeklődőktől a gasztro-sajtóban dolgozó kollegákig igen sokan részt vettek. 

Szóba került, hogy a klímaváltozásnak köszönhetően lassan a mediterrán zöldségeket is meg lehet Székelyföldön termelni, Orbán Ferenc, a „Székely konyha és kert” főszerkesztője mesélte egy „kockaasztal-beszélgetés” keretében, hogy idén a zakuszkát saját termesztésű alapanyagokból főzhette, míg ez évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Ezzel együtt a pityóka (az erdélyi szemantikai network-öt kevésbé ismerők számára: burgonya) még hosszú ideig a székely konyha egyik legfontosabb alapanyaga marad. 

Felhasználása is sokszínű a kenyértől a köreteken, a legendás tárkonyos levesen át a tokányig. S persze a burgonya egyben Székelyföld fontos „exportcikke” és cserekereskedelmének alapja. Boros körökben bevett poén, hogy tudja-e a Székelyföldre látogató turista, hogy mi az a „pityókabor”. Nem kell valami krumpliból főzött szesz-alapú tablettás machinációra gondolni. Átviszik a pityókát a hegyen és elcserélik Moldvában borra. 

Nézzük akkor a kóstolt fogásokat! S ha már a rendezvénynek az előző részben idézett mottója szerint itt találkoznak a Michelin csillagok a hagyományos erdélyi konyhával, hadd szóljak először az utóbbi címszó alá tartozókról, hiszen az egész „Taste of Transylvania”-jelenségkör tengelyében az „erdélyi gasztroforradalom” ihletadója, Kövi Pál által kanonizált kulináris tradíció értékeinek a felmutatása áll.

A gasztrofesztivál jótékonysági zakuszka-főzéssel kezdődött a „nulladik napon”, a Sepsi OSK, a Gyulafehérvári Caritas, a Gyergyói Hokiklub és a Hargita Megyei Vöröskereszt csapatai főztek zakuszkát, amit jótékony céllal fel is ajánlottak a két résztvevő karitatív szervezetnek. A Maszol videója ízelítőt ad az akcióból: 

Idén is működött a tavaly bemutatkozott Vineta-bár, ahol az erdélyi konyha Belső-Magyarországon talán legnépszerűbb fogását, a padlizsánkrémet kóstolhatta a közönség puritán és majonézes változatban, friss, pityókás házi kenyérrel és zöldségekkel kísérve. 

A szerző felvétele

A Páva csapata a büszke nevű étterem és két panzió mellett két rendezvényházat is működtet, az étkezdeként is működő Juniort Székelyudvarhelyen és a Hargita vendégvárót Csíkszeredában. 

E két vendéglátóegység közös standdal érkezett a fesztiválra, négy házias tájjellegű levest kínálva: jól sikerült marhagulyást, ízletes pacallevest, tárkonyos pityókalevest füstölt csülökkel, valamint vargányás-rókagombás-burgonyás tésztabatyu-betéttel kínált zöldségcsorbát. 

Utóbbiban túltengett kicsit a sav, de ezzel együtt a kifejezetten izgalmas fogások közé tartozott. Ha nem is kedveljük a veganizmust, mint szektás divatjelenséget, megemelhetjük kalapunkat egy olyan fogás kóstolásakor, melyet megízlelve a megrögzött húsevőknek sem jut eszébe, hogy abból hiányozna bármi húsféle. 

A Pro Economica Gasztro-csűr mellett idén is helyi háziasszonyok kínáltak tájjellegű fogásokat, mellettük pedig a Vágó pontnál Szőcs Előd és Cseh Levente várta az érdeklődőket, akik érkeztek is szép számmal, megállásra nem sok lehetőségük volt. Mint már többször is szó volt róla e rovatban, ők keltették életre egy háromszáz éves szakácskönyv receptjeit a „Ferencesek főztje” című, gyönyörűen illusztrált kötet számára, mely a „Taste of Transylvania” tavalyi kiadásának a könyvszenzációja volt, s melyből a nézők is megízlelhettek akkor egy fogást, a pisztránglevest, amit a hegyoldalban felállított gasztro-színpadon készített el Szőcs Előd. (Vonatkozó rovatbeli beszámoló itt olvasható.) 

Ezúttal az állandó menübe is beválogatták az egyszerű és nagyszerű fogást a színes burgonyákkal körített tordai pecsenye és a lecsós házi kolbász mellé. 

 Tordai pecsenye – a szerző felvétele

Utóbbi kettőt kóstoltam meg, a pisztránglevest elég jól ismertem más helyszínekről, mindkettő kiválónak bizonyult, nem csoda, hogy rengetegen voltak kíváncsiak rájuk. 

Házi kolbász lecsóval – a szerző felvétele

Meg aztán itt az első kérdés, amit az ember feltesz a szembejövő ismerősöknek és barátoknak, hogy „na, mi jót kóstoltál” s így hamar híre megy a telibetalált, közérthető fogásoknak. 

A kiállítók között üdvözölhettük idén Kolozsvár legendás irodalmi kávézóját, a Bulgakovot, melynek csapatát személyesen az intézmény alapítója, Kovács Ferenc vezette, akit a sajtóban az erdélyi konyha legnagyobb rajongójaként szoktak aposztrofálni. (Persze, hála többek között a Taste of Transylvania-nak, e címért egyre nagyobb a küzdelem.) Ő mesélte a fesztiválon baráti körben, hogy az nem volt kérdéses, hogy magyar írók portréi helyet kapjanak a dekorációban, de hála a magyar géniusznak, annyi írónk van, hogy szűkíteni kellett a kört. 

A szerző felvétele

Nem volt könnyű eldönteni, hogy végül is kiknek a fotói kerüljenek ki a falakra, végül a Kolozsvárhoz kötődés lett a rendezőelv, azok legjobbjai mellett döntöttek. Ezért látható ott egymás mellett többek között Reményik Sándor, Szabó Dezső, Nyírő József és Bánffy Miklós. 

Mint elmondta, Wass Albert portréját néhány nappal a kiállítása után 2013-ban a rendőrök vitték el, amit négy éven át húzódó per követett, mely végül felmentéssel zárult, de el lehet képzelni, azt a stresszt, amit egy ilyen eljárás Damoklesz kardja jelent. S mindez miért? Mert ki merte tenni egy vendéglátóegység (társ)tulajdonosa saját éttermében az erdélyi írófejedelem portréját. Ion Iliescu már több, mint három évtizede előre megmondta, hogy Románia „eredeti” demokráciát épít. S lőn. 

Kovács Ferencék két klasszikus fogást hoztak, stílszerűen egy remek kolozsvári káposztát, amit sült császárszalonna-kockákkal, tejfellel és kaporral tálaltak, valamint egy hasonlóan jól sikerült vargabélest, mely könnyed volt, kiválóan harmonizált a házi áfonyalekvárral s az édes tejfellel.

A szerző felvétele

A Váncsa tésztamanufaktúra a skanzent átszelő patak partján múzeumként működő malomban rendezkedett be, a szerencsések kóstolhatták a marhahús- és zöldségalapú házias, jó ízű „laskalevesüket”. Erdélyben ugyebár az összes tésztaféleséget laska gyűjtőnéven emlegetik s főként a gyermekek a cérnatésztás húslevest laskalevesként azonosítják be. 

A szerző felvétele

Egy szó, mint száz, akit a tradicionális erdélyi konyha iránti érdeklődés hozott a fesztiválra, volt miből válogasson. A gasztro-show-król és a fine dining irányába kacsingató fogásokról a harmadik részben szólok majd.