A 2010-es évek közepén egy nemzetpolitikai előadás keretében kivetített kimutatás döbbentett rá arra, hogy olyan szórványvárosokban, ahol a magyarság részaránya 10 százalék alatt van, abszolút számban milyen jelentős magyar közösségek élnek. Hogy messzebb ne menjek sosem gondoltam arra, hogy a tágan értelmezett Erdélyben szülővárosom, Temesvár magyar közössége a tizedik legnagyobb kollektívum Marosvásárhelyé, Kolozsváré, Sepsiszentgyörgyé, Szatmárnémetié, Székelyudvarhelyé, Csíkszeredáé és Brassóé után.
Közhely, de ugyanakkor kőkemény tény, hogy vegyes területeken a magyar népesség apadása három okra vezethető vissza:
a természetes fogyásra, az elvándorlásra és az asszimilációra. Szórványlétben az asszimiláció a legvészterhesebb, még a magyar vallásnak számító református templomokban is jellemzően több a vegyes házasság, mint a magyar-magyar. Közeli jóbarát mesélte, hogy Aradon a magyar iskola keretében van olyan elemista gyerekek szüleiből alakult whatsup-csoport, ahol román a kommunikáció nyelve, mert tanítónő nem tartja fontosnak, hogy legalább kétnyelvűség uralkodjon, vagy azt, hogy kövesse a temesvári iskola gyakorlatát, ahol világossá tették, hogy
a magyar iskolában s a hozzá kapcsolódó platformokon a magyar nyelv az alap.
Ilyen létkörnyezetben a megmaradás bástyái azok a közösségi terek, ahol a magyar a magyarral találkozik, ide tartoznak az egyházak, az oktatási intézmények, a színház mellett a vendéglátóegységek is. Legjobb példa erre a hajdan majdhogynem színmagyar Kolozsvár, ahol az összlakosságnak nagyjából 15 százalékát teszik ki csak ma már a magyarok, de számos olyan vendéglátóegység működik, ahol a nemcsak a tulajdonosi kör, hanem a közönség nagy része is magyar, a Planetáriumtól a Bulgakovon, Café Rhédey-n át a Bistro 1568-ig.
Brassóban hasonló funkciót tölt be a Gault Millau kalauzba is bekerült Pilvax étterem , valamint a tavaly nyílt Shakespeare kávézó. Ezek számát gyarapítja a Tiltott Csíki franchise helyi egysége, az Old City pub by Csíki Sör, mely tavaly szeptemberben nyitotta meg kapuit, amikor még nem érkeztek aggasztó hírek a sörfőzde háza tájáról. A fogyasztó egyébként a sörgyár felett gyülekező fellegeket aligha veszi észre, hiszen erről az oldalról azt látni, hogy a Csíki Sör nemcsak Székelyföldön kapható megszámlálhatatlan helyen, hanem román többségű városokban is. Brassóban kiemelkedő italválasztékkal rendelkező, románok által üzemeltetett minőségi sörözők is kínálatba vették, sőt, van, ahol azt tartják csapon.
A dizájnelemek egy része – a kilométerkő, mely jelzi az egység távolságát a sörgyártól, a szalvétatartó, a malátás zsák, a vasból készült Csíki Sör embléma stb. – ismerős lehet más egységekből, de itt a belső tér megtervezője sok egyedi hangulatelemet is bevitt, különösen a nyerstéglás pincerészlegbe, melynek egyedi, patinás atmoszférája van. Láthatunk a dekorációban népi festett tálalót a századfordulóról, régi rádiót a kommunista időkből, petróleumlámpát mintázó világítótesteket, ódon használati tárgyakat a falon. Nyáron igényesen kialakított teraszt is üzemeltetnek.
Az étlap példamutató módon a román mellett magyarul is tartalmazza az ételneveket és -leírásokat.
Erdélyi konyhát visznek, de kínálnak klasszikus magyar és román ételeket is, így többek között körözöttet, zakuszkát, zsíroskenyeret, hidegtálat helyi felvágottakból és sajtokból, túrókból, marhagulyást, sörben pácolt sült oldalast, miccset, roston sült tarját, dinsztelt káposztát góbé módra sertéshússal, marhapörköltet, túrós csuszát, Piri néni almás desszertjét, gesztenyepürét és Gundel palacsintát.
A Tiltott Csíki Manufaktúra négy sörét tartják csapon, tizenkettőt palackban, a sörgyár töményitalai mellett kínálnak Szicsek pálinkákat, s néhány import párlatot.
Dicséretre méltó a borszelekció, tucatnyi minőségi nedűt kínálnak Belső-Magyarországról és a tágan értelmezett Erdélyből, a ménesi Balla Gézától, a Szászrégen melletti Liliac pincétől, az egri Sike Tamástól, a Grand Tokajtól s a temesrékasi nagypincészettől (Cramele Recas). Kimérve csak két tételt adnak, továbbá kétféle minipalackot a rékasiaktól.
Lássuk, miket ettünk!
A törtbab kifejezetten jól sikerült, a fűszeres pirított olajos hagymát, amivel a helyi szokásnak megfelelően áthúzták a fogást, megszórták ropogós sült hagymával is, ez az apró módosítás sokat hozzátett az élményhez. A savanyúság nem kiugró, viszont a kenyér átlag feletti, házi jellegű.
A csirkeszárny szaftos, korrekt, tálalása kissé hevenyészett.
A brassói aprópecsenye nem élvezhetetlen, de arról tanúskodik, hogy a séf nem mélyült el a témában, nem tanulmányozta át a világhálón fellelhető recepteket, melyek sokfélék, de vannak közös elemeik. Itt lényegében egy kissé túlkészült sertéstokányt tálaltak kockára vágott héjában főtt burgonyára, amelyet, ha pirítottak is egy kicsit serpenyőben, de nem adta az elvárt élményt. Mindehhez a sörfőzde alapsörét és annak szűretlen változatát ittuk, ezek frissességben, illatra, ízre adták az elvárt élményt.
Étteremként, mint a fentiekből kiderül nem kiugró az Old City Pub, de megüti a helyi fősodor szintjét. Élvezhető sörkorcsolyákat kínáló rendkívül hangulatos sörözőként viszont egyértelműen az ajánlott kategóriába tartozik.
Elérhetőségek:
Old City pub by Csíki Sör
Brassó, Porond (jelenlegi román nevén Unirii) tér 12B
Telefonszám: + 40 755 886 677
Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila
