Közel egy évtizede, 2015-ben a Kadarka borbárban rendeztek meg egy különleges borkóstolót, melynek keretén belül Maurer Oszkár jeles délvidéki bortermelő mutatta be a „The Collective” nevű kezdeményezés keretében palackozott négy kénmentes, illetve alacsony kénszintű borát.
Nagy volt a szakma érdeklődése, a hallgatóság soraiban három Michelin csillagos étterem sommelier-jét is felfedeztem, sok más szaktekintélyen kívül. Bekapcsolták Skype-on a sorozat egyik ötletadóját és üzleti partnerét, a természetes borok nemzetközi nagyasszonyát, Isabelle Legeront is. Akkor messze volt még a mai natúrbor-kultusz, még nem feszültek egymásnak a szakma nagyjai a kénmentesség kérdésében. A borok felvezetése során egy igen fontos mondat hangzott el a főszereplő szájából: élvezhető, jó borokat kell készíteni, ez a fő cél, s ha ezt sikerül kénmentesen, akkor annál jobb.
Aki rendszeresen kóstol natúrborokat, tudhatja, hogy e bölcsességet nem mindenki követi, a kénmentes borok sajátos világában elég könnyű belefutni olyan tételekbe, melyek a jelenlegi borismereti-borszakértői képzések kánonja szerint egyszerűen hibásak. Emellett az sem titok, hogy egészségestani hatások ide vagy oda, nem mindegyik nyújt nemhogy élményt, de még élvezetet se. Nem csoda, hogy e jelenség és a natúrborokat övező hype olyan szenvedélyes írások megszületését eredményezte, mint Nagy Sebestyén nagy port kavaró szövege, amit egy Telexes video kapcsán fogalmazott meg.
Első olvasásra akár fel is háborodhatunk az írás hangvételén, de azért abba is érdemes belegondolni, ez az indulatos kirohanás azon kiváló borászok védelmében született, akik a natúrborászokhoz hasonlóan vegyszermentesen termesztik a szőlőt, beavatkozásmentesen készítik a bort, de használnak annyi ként, hogy boruk élvezetes maradjon hosszabb ideig s akiket lényegében gyanúba kevert az említett Telexes video. Másik oldalról viszont a szóban forgó kisfilm főszereplője Karner Gábor és lánya pazar borokat tesz az asztalra és emberileg is a legkiválóbbak közé tartoznak, nem véletlenül említette Alkonyi László is példaként Gábort az „Éljenek a bátrak!” című írásában.