A Balaton északi partján, a Balaton-felvidéken Zánkától Balatonalmádiig húzódik a Balatonfüred-Csopak borvidék. Mérete viszonylag nagy, 6341 ha, viszont a ténylegesen beültetett terület napjainkban alig több mint 2000 ha. Kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes a klímája, amit a Balaton vízfelülete jótékonyan befolyásol. Mivel dimbes-dombos területekről van szó, számos mikro- és mezoklíma is kialakult a borvidéken. Kristályos palán, permi vörös homokkövön, löszön, erdőtalajokon terem a szőlő, de itt-ott mészkövön, dolomiton, márgán található rendzina talaj az uralkodó. Az itt termő borok jellegzetes, markáns savtartalma ennek a meszes talajnak a hatását tükrözi. A Balatonfüred-Csopak térségének mérsékelten kontinentális éghajlata hasonló a badacsonyi éghajlathoz. A lejtők dőlésszöge és a terep tagoltsága kiváló mikroklímát eredményezett a térségben. A régió észak felé addig terjed, amíg a talajfelszín folyamatosan emelkedik; a minőségi bortermelés ott ér véget, ahol a domborzat beleolvad a Veszprémi-fennsíkba. A magyarázat egyszerű: míg a déli lejtők védettek, addig a felette lévő sík terep kíméletlenül ki van téve a Magas-Bakony hegységből lecsapó hideg északi szeleknek.
A borvidékre jellemző felső-permi eredetű földtani homokkő, amely szilícium-dioxidban dúsított, jellegzetes vörös talajokat hozott létre, szinte mindenki ismeri. A homokkövek fölött a triász időszak változatos karbonátos kőzeteit - márga, mészmárga, dolomit - találjuk, ami gyakorta fehér színt kölcsönöz a talajnak. A vörös és fehér talajok kombinációja egyedülálló vonzerőt kölcsönöz a területnek.
Számos írásos emlék bizonyítja, hogy a mai Balatonfüred-Csopaki borvidék területén a szőlőtermesztés már a magyar nemzetiség legkorábbi évszázadaiban is megalapozott volt. Az ország első királya, Szent István egy 1018-ban a Veszprém völgyében alapított kolostor apácáinak Paloznak falu közelében egy szép szőlőbirtokot ajándékozott, szőlős vagy „viner”, azaz a szőlő gondozásával megbízott jobbágy mellett.
Egy 1082-ből származó oklevél szerint a veszprémi püspöknek Csopakon volt szőlőbirtoka. Balatonfüred 1211-ben egyházi tulajdonba került, amikor a Tihanyi Apátság birtokolta. A későbbi időkben az arisztokrácia jelentős szőlőterületekkel rendelkezett a térségben, nem beszélve a királyokról és királynékról, akik szintén birtokosok lettek.