A sörözés, borozás a meghitt baráti együttlétek gyakori kísérője. Hajlamosak lennénk egy csendes, nyugodt, intim hangulatú környezetet megálmodni hozzá, ahol félre lehet húzódni egy sarokba, s eszmét cserélni világ nagy dolgairól. S ez jól is van így, de az igazság az, hogy megvan a maga hangulata a hatalmas sörcsarnokoknak is, amivel Prágában vagy Münchenben találkozhatunk. Biztos, hogy nem lennék törzsvendég egy zajos helyen, de az is, hogy sörrajongóknak úgymond kötelező ellátogatni legalább egyszer a világ leghíresebb kocsmájaként számontartott müncheni Hofbrauhaus-ba (története itt olvasható angolul, de a Sörgerilla blogon magyar beszámolót is lelhetünk róla). 2010 táján volt alkalmam megfordulni e kultikus sörcsarnokban, melynek befogadóképessége gigantikus, maga a kocsma olyan, mint egy kisebb városrész, a chatgpt szerint 3500 vendég ülhet itt le egyszerre. Maradandó élmény volt, annyi biztos, s nem elsősorban a jóindulattal is csak átlagosnak nevezhető sör miatt, hanem a patina, az egyedi atmoszféra és a korrekt konyha miatt. Itt a valóságban is ropog a csülök bőre, nemcsak az étlapon.
A Kárpát medencében nincs komoly kultusza a sörcsarnok műfajának, jellemző, hogy a legismertebb kereső nem ad érdemi találatot, ha e régióbeli sörcsarnokokra kérdezünk rá. Bizonyára akadnak más példák, de a magyarság évezredes szállásterületét három évtized alatt keresztül kasul bejárva hirtelen kevesebb, mint egytucat egység jut eszembe, az Ursus három márkasörözője, melyek közül az aradiról számoltam be e rovatban, a Temesvári Sörgyár két sörudvara, melyekről szintén volt szó, ezek mellett működik még a Staropramenhez köthető Czech In Kolozsváron és Temesváron, ezekkel is foglalkozom majd, ha sikerül a konyhát letesztelni.
A magyar fővárosban pedig nem is tudnék más példát mondani, mint a hányattatott sorsú egykori Bástya sörözőt, ami még említhető nagyobb befogadóképességű egység,
ahol sört is adnak, mint a Morrison 2, az Akvárium vagy a Szimpla, az más műfajban utazik s aligha nevezhető sörcsarnoknak.
„– Egy sört szeretnék. Csapoltat – mondtam, még mindig elég félszegen.
– Harminc sörcsapunk van, de most csak huszonegy működik. Tessék a sörlap. – Nézem, rengeteg idegen név, egy csomó sörkülönlegesség. Az első, nem is gondolná az ember, Craft Head Lager. Utána kisbetűvel: Liberec. Kérdezem, milyen sör ez. Kiderül, cseh, Konrad sör. Csak így lazán átnevezve. Kértem. Nagyon jó volt. Na, még egyet, legyen bátorságom kérdezni a fiatalembert.
– Tudja, mi volt itt korábban?
– Igen, a Neked Csak Dezső söröző. Jól ment, de új tulajdonos, új söröző.
– Na, de korábban, a kilencvenes évek elején?
– Akkor én még nem is éltem – mondta mosolyogva. Végigzuhogott rajtam a mondat. Szóval a kocsma nem tűnt el, csak átváltozott, mint ahogy az idő sem tűnt el, mert az most is van, csak a mostani már nem olyan, mint a régi.” Az idézet Nagy Gábor „Az eltűnt kocsma nyomában” című írásából való, melyben a szerző hajdani, rendszerváltás táján Tuborg sörözővé lett legendás Bástya étterem múltján mereng. A kocsmablogról azt is megtudhatjuk, hogy a kétezres évek elején két évig Amman Restaurant néven szírek működtették, majd 2017-ig Selfie Grill and Bar lett, amikoris átvette a helyet „Neked csak Dezső” csapata.
E rovatban bő három évvel ezelőtt foglalkoztam vele, midőn már Craftheadként üzemelt.
Vegyes érzelmekkel fogadtam rovatbeli szerzőtársunktól, Vásárhelyi Istvántól a hírt tavaly, hogy átvette a helyet Stifler-hálózat.
A fősodratú kocsmák világában a jobbacskák közé tartoznak az egységei, csapon az Asahi portfólió söreit tartják, többnyire Pilsner Urquellt is, de a kraft-sörök világa elég távol áll tőlük.
Ezzel együtt az első adandó alkalommal, tavaly szeptemberben beültem hozzájuk egy kedves jóbarátommal s alapvetően kellemes meglepetésben részesültem.
A nagy befogadóképesség dacára alig kaptunk helyet, ami felettébb örömteli, ne feledjük, hogy a minőségelvű egységek edukációs funkcióval is bírnak. Manapság, amikor jobb sorsra érdemes főzdék húzzák le a redőnyt, és már a kézműves sörforradalom lecsengéséről beszélnek többen, az ilyen forgalmas helyek, ahol elérhető áron adnak Pilsner Urquell tanksört s a közönség nem feltétlenül a csúcsfőzetek kedvéért ül be, olyanokat is megszólíthat a kraftok világa, akik amúgy nagyüzemi főzeteket ittak eddig.
Hadd tegyem hozzá, hogy a honlapon 300 férőhelyes teraszt ígérnek nyárára.
A sörválasztékot ügyesen állították össze. A honlapon csak az itallap szerepel, mely önmagában is figyelemre méltó, bő kéttucat poharazott bort kínálnak a magyar élvonalból, prémium gin-tonikokat, továbbá korrekt whisky- rum- és pálinkaválasztékot.
A sörszortiment gyakran változik, így arról az Untappd mobil-alkalmazás segítségével tájékozódhatunk. Ezidőtájt 26 csapot működtetnek, nemcsak sörkimérés céljából, van ciderük is a Budapréstől. Több, mint tíz csapon prémium magyar sör folyik a Horizonttól, az Ugartól, a Unitytől, a First-től, Csupor Marcitól, a Fehér Nyúltól, de választékba vették a lengyel Pinta egy sörét, s több jóféle cseh főzetet. Azok kedvéért pedig, akik a megszokott ízeket és márkákat keresik, az említett Pilsner Urquellt, melynek tankja önmagában impozáns látványosság, valamint barna Kozelt.
Első ízben társam galuskával körített marhapörköltet evett, ami nem nézett ki rosszul, dicsérte is,
jómagam csirkeszárnyakat kértem, melyek rendben voltak, szaftosak maradtak, élvezetesek, korrekt mártást is adtak mellé.
Idén februárban is beültünk hozzájuk egy nagyobb sörtúra keretében, nem szoktam ilyet tenni, de ismét megrendeltem a szárnyakat. Ez a műfaj ritka jó sörkorcsolya minden változatában, s nem az volt a cél, hogy ínyenckedjünk, hanem, hogy a sörök mellé olyasmit rendeljünk, ami könnyen osztható.
Ezért is volt a másik rendelésünk tatárbifsztek, amit sajnos daráltak s nem vagdostak, ízesítése élvezhető volt, katartikustól messze állt, pirított kommersz kenyeret adtak mellé. Megfelelt a célnak.
Kértünk mellé egy sörpercet is, ez átlagosnak bizonyult.
Ittunk TankBuster Introduction vol 2-t (2 dl 1790 ft), a törökszentmiklósi Ugartól „Children of The Hop”-ot (2 dl 1090 ft), ugyanezen főzde Trailer sorozatának 30-ik kiadását, ami „Naghty Nectar” névre hallgat (2 dl 1590 ), a Fehér Nyúltól Singing Pie-t (2 dl 1790), valamint egy pohár Pilsner Urquell tanksört (3 dl 990). Egyik sem okozott csalódást, mi több, minden sör kiteljesítette felsrófolt várakozásainkat. A kézműves sörök témájában kevéssé járatosak szörnyülködni szoktak az árakon, de ez van, ezekben sokkal több az anyag, ami ráadásul jóval drágább, nem csoda, hogy magasabb a végfelhasználói ár is.
A kiszolgálás udvarias, lehetne figyelmesebb. Elmondtuk több ízben, hogy mindenből pohárral kérünk, a Pilsner Urquell esetében két ízben is leszögeztük ezt, mégis korsót hoztak. Természetesen ragaszkodtunk a pohárhoz, hosszú volt még az előttünk álló este.
Mindent egybevetve jó élménnyel távoztunk s biztosan visszatérünk még. Adja magát a mindig új sörökkel kecsegtető Beerselection – Stifler beerhouse and kitchen – Hetedik Lépcső – Legfelső Beeróság – Beer Brothers útvonal, melynek két végpontja között a távolság alig több, mint egy kilométer.
Örömteli, hogy mióta nyolc évvel ezelőtt a Neked csak Dezső megnyitott, a profil megmaradt, a konyha korrekt, a dizájn pedig az apró változtatásoktól függetlenül megnyerő. Mi több, a hely eséllyel pályázhat a főváros leghangulatosabb sörözőjének címére.
Elérhetőségek:
Stifler beerhouse and kitchen
Budapest, Rákóczi út 29. Telefonszám: 00 36 20 200 1000
Holnap: https://stiflerbeerhouse.hu
E-mail-cím: [email protected]
(A borítókép és a fotók a szerző felvételei)
