A sörözés, borozás a meghitt baráti együttlétek gyakori kísérője. Hajlamosak lennénk egy csendes, nyugodt, intim hangulatú környezetet megálmodni hozzá, ahol félre lehet húzódni egy sarokba, s eszmét cserélni világ nagy dolgairól. S ez jól is van így, de az igazság az, hogy megvan a maga hangulata a hatalmas sörcsarnokoknak is, amivel Prágában vagy Münchenben találkozhatunk. Biztos, hogy nem lennék törzsvendég egy zajos helyen, de az is, hogy sörrajongóknak úgymond kötelező ellátogatni legalább egyszer a világ leghíresebb kocsmájaként számontartott müncheni Hofbrauhaus-ba (története itt olvasható angolul, de a Sörgerilla blogon magyar beszámolót is lelhetünk róla). 2010 táján volt alkalmam megfordulni e kultikus sörcsarnokban, melynek befogadóképessége gigantikus, maga a kocsma olyan, mint egy kisebb városrész, a chatgpt szerint 3500 vendég ülhet itt le egyszerre. Maradandó élmény volt, annyi biztos, s nem elsősorban a jóindulattal is csak átlagosnak nevezhető sör miatt, hanem a patina, az egyedi atmoszféra és a korrekt konyha miatt. Itt a valóságban is ropog a csülök bőre, nemcsak az étlapon.
A Kárpát medencében nincs komoly kultusza a sörcsarnok műfajának, jellemző, hogy a legismertebb kereső nem ad érdemi találatot, ha e régióbeli sörcsarnokokra kérdezünk rá. Bizonyára akadnak más példák, de a magyarság évezredes szállásterületét három évtized alatt keresztül kasul bejárva hirtelen kevesebb, mint egytucat egység jut eszembe, az Ursus három márkasörözője, melyek közül az aradiról számoltam be e rovatban, a Temesvári Sörgyár két sörudvara, melyekről szintén volt szó, ezek mellett működik még a Staropramenhez köthető Czech In Kolozsváron és Temesváron, ezekkel is foglalkozom majd, ha sikerül a konyhát letesztelni.
A magyar fővárosban pedig nem is tudnék más példát mondani, mint a hányattatott sorsú egykori Bástya sörözőt, ami még említhető nagyobb befogadóképességű egység,
ahol sört is adnak, mint a Morrison 2, az Akvárium vagy a Szimpla, az más műfajban utazik s aligha nevezhető sörcsarnoknak.