Nem adott eufórikus élményt az Ursus sörgyár aradi márkasörözője

A hely viszont eséllyel pályázhat a város leghangulatosabb vendéglátó egységének a címére.

Forrás: A szerző felvétele

Belső-Magyarország és a trianoni utódállamok söriparát a rendszerváltás után szinte teljes egészében felvásárolták a multinacionális gigavállalatok. A tágan értelmezett Erdély magyar alapítású nagymúltú sörgyárai, az 1718 óta működő temesvári és a gyökereit 1561-ig, Báthory Istvánig visszavezető Ursus ma Asahi tulajdonban működik. (Utóbbi történetéről Kása Csaba írt remek összefoglalót lapunknak.) Erdély legkelendőbb söreit ugyanaz a négy multi gyártja, mint az anyaországiakat. 

Tapasztalataim szerint az erdélyi átlagfogyasztó úgy issza a Bergenbiert, hogy nem tudja, hogy az a Molson Coorsé, s a Neumarktról sem sejti, hogy az valójában Heineken termék, és sorolhatom a többit is, a Ciucas-tól a Golden Brau-ig. A Ciucról is csak azért tudják sokan, hogy Heineken-tulajdon, mert az emlékezetes per az Igazi Csíki Sört gyártó cég és a Heineken között komoly sajtóvisszhangot kapott és érthető módon felkavarta az nemzeti érzelmeket is. 

Hasonló a helyzet az anyaországban, a sörivók zöme nem tudja, hogy a Kőbányai, az Arany Ászok és a Dreher az Asahié, a Soproni a Heinekené, a Borsodi pedig a Molson-Coors-é. Azt meg végképp csak a téma iránt intenzíven érdeklődők tartják számon, hogy a talán legjobb nagyipari multisör, a Pilsner Urquell az Asahi tulajdonában van. 

Belső-Magyarországon nem jellemző, hogy a multik sörgyárai melegkonyhás márkasörözőket működtetnének, a tágan értelmezett Erdélyben viszont ez egy jól működő üzleti modellnek tűnik. A Molson-Coors által 2012-ben megvásárolt Staropramen neve alatt fut a temesvári Czech In, valamint a nagyszebeni Kombinat, utóbbinak a konyhája Kárpát medencei szinten is figyelemre méltó (rovatbeli élménybeszámoló itt), de az előbbi is kiemelkedik a márka- sörözők közül, különösen értékelendő, hogy más gyárak, sőt, kisüzemek söreinek hosszú sorát tartják. A negatív rovatba kerül viszont az, hogy mindkettő sörgyárnak mondja magát („brewery”), a dizájn is erre utal, de nem főznek helyben sört. A temesvári sörgyár sörözőiről volt már szó e rovatban, viszont az Ursus márkára építő Euphoriáról még nem. 

Ezidőtájt három egység működik e néven Erdélyben s a Partiumban, azonos koncepcióval, hasonló dizájnnal. Az első kettő, az aradi és a kolozsvári 2014-ben nyitott, a nagyváradi 2018-ban. Az aradi egységet rögtön az indulás évében meglátogattuk, konyháját a magabiztos fősodorhoz sorolnám. Nagyváradi márka-sörözőbe 2019-ben, Demkó Attila „Máglyatűz” című könyvének bemutatója után hívtak meg a helyi szervezők, nem kiugró, de korrekt élmény volt ez is. Kolozsváron még nem jutottam el hozzájuk, ott annyi csúcsra törő, kulináris izgalmat kínáló egység nyílik állandóan, hogy mindig elé kerül valami a célpontlistán.

A szerző felvétele

Az aradi Euphoriába több, mint tíz év elteltével ismét ebédelni tértem be néhány napja. A már első látásra lenyűgöző dizájn változatlan, a hely eséllyel pályázhat a város leghangulatosabb vendéglátó egységének a címére. 

A szerző felvétele

Az egyik falat gyönyörű, míves porcelán söröskorsók borítják, a szemközti falon vasból kimunkált hatalmas Ursus-embléma, a gigantikus, impozáns világítótesteket sörösüvegekből képezték ki. 

A szerző felvétele

Két szinten is működtetnek két hosszú, csarnokszerű termet, ezek dekorációja pubszerű, berámázott képeket láthatunk a falakon ügyes elrendezésben, a beugrókban antik faliórák. Nyáron teraszt is működtetnek.

A szerző felvétele

A konyha nemzetközinek mondható, sokat vállal, tapasztalatom szerint túlontúl is sokat. Kínálnak többek között klasszikus tojásreggeliket, szendvicseket, padlizsánkrémet, hummuszt, sült velőscsontot, tonhaltatárt, marhagulyást, csülkös bablevest, pacalcsorbát, sokféle tartalmas salátát, fűszeres csirkeszárnyakat, fish and chipset, sügért, fekete kagylót, aranydurbincsot, polipcsápokat, tigrisrákot, pasta-kat és pizzákat, grillezett sertés- és csirkehúst, báránykarajt, steakeket, osso buco-t, csokiszuflét, sajttortát és tiramisut. S mindez a választéknak felét sem teszi ki.

A szerző felvétele

A borszortiment nemcsak ahhoz képest tiszteletre méltó, hogy egy sörözőről van szó, hanem abszolút értelemben is, közel százféle minőségi tételt tartanak, a tágan értelmezett Erdélyből és a Kárpátokon túli tartományokból. Végignézve a borok listáját az az érzése támad az embernek, hogy gondosan kerülték a három jelentős partiumi magyar pincészet nedűit, beleérve az Aradon méltán népszerű Balla Géza borait is. 

Az Asahi portfólió söreit tartják, kilencet csapon, s több, mint kétszer annyit palackban. A márkák: Ursus, Kozel, Peroni, Asahi, Pilsner Urquell, Azuga. Az Ursus gyárnak a termékei dominálnak. A tömények között több prémium tételt találunk, figyelemre méltó a koktélválaszték is. A csapolt Ursus kiemelkedően jó, jobbat sehol másutt nem ittam, nem egyszer betértem ide csak egy korsó sörre az elmúlt években, a Pilsner Urquell viszont tavaly decemberben fáradt volt, még nem savanyú, de már nem átütően friss.

A kiszolgálás jócskán javítható, leginkább megfelelő szervezésre és egy motivációs tréningre lenne szükség. Teljesen abszurd helyzet, hogy a vendég bemegy, köszön, leül, s bár fogadják a köszönését, ergo regisztrálják jelentétét, mégsem történik semmi. Magam kell elvegyem a szomszéd asztalról az étlapot, kiválasztom a rendelendőket, majd várok, keresem a teremben levő öt alkalmazott, két pultos és három felszolgáló tekintetét, akik jól elvannak egymással. A percek telnek egymás után, míg egyikük elindul, elhalad mellettem, majd miután visszajön s találkozik a pillantásunk, odajön és végre megkérdezi, hogy fel szeretném-e adni a rendelést. Amikor szembesítem az imént leírtakkal, elnézést kér. Ez az ötödik látogatásom volt az egységben, általános probléma, hogy a nagy létszámú pincérgárda nem igazán figyel a vendégre. Miután létrejön a kontaktus, a modorral, stílussal már nincs gond. 

Nézzük az ételeket! A fritto misto vegyes képet mutatott, aradi viszonylatban nem tartozik a jobbak közé. Az adaggal nincs gond, a rákok is frissek, a polip élvezhető, viszont a panír túl vastag, a zöldségek nem meggyőzőek, a tintahal gumis, a majonéz pedig lehangolóan gyenge. 

Késztermékből is van élvezhető és van annyira műízű és kellemetlen állagú, hogy annak nincs már élvezeti értéke, nos, ez ebbe a kategóriába tartozott. A mindmellé adott saláta korrekt. Hoznak egy dizájnos kosarat, benne daráló helyett ipari borsliszt- és sószóró, balzsamecet és pomace olívaolaj. 

A szerző felvétele

A miccs műfajban ettünk meggyőzőbbet, de ez sem nem volt élvezhetetlen. Kenyeret nem hoztak hozzá, azt külön kellett rendelni. Két szelet kétségkívül átlag feletti, kovászosnak tűnő szelet kenyérre felszámoltak 9 lejt, azaz 750 forintot. Viszont nem került a számlára a csomagolás díja, és szervízdíj sem. 

A Diavola pizza feltétezése nem a megszokott, az olasz szalámin kívül nem erőspaprika került rá, hanem kolbász, vékonyra szelt paradicsom és lilahagyma, tésztája többé-kevésbé a trattoria stílust követi, de annál szélesebb a perem. A produkció összességében élvezhető, jobb a szokványos középeurópai zsánernél. 

Ki sokat markol, keveset fog, összegezhetnénk a tapasztaltakat, de ez így talán túl szigorú ítélet lenne, merthogy az Euphoriát a jelzett problémák dacára meglátogatásra érdemes egységnek tartom. 

Elérhetőségek:

Euphoria Biergarten

Arad, Tabajdi Károly (jelenlegi román nevén 1918. december 1.) utca 6. szám

Telefonszám: + 40 745 393 333

Honlap: https://euphoria.ro/

E-mail-cím: [email protected]