Vasból készült Szent Korona-másolat a taksonyfalvi Toldi étteremben

Megtudhattam, hogy a „laska” kifejezés, ami Belső-Magyarországon a gombát jelöl, Erdélyben pedig olasz tésztát, itt egyfajta krumplis lepénypalacsinta.

Taksonyfalvát II. Béla király egyik oklevele említi először 1138-ban. A dokumentumból megtudhatjuk, hogy a pozsonyi várhoz tartozó szolgálónépek lakták a települést. A Trianoni békediktátumig masszív magyar többséggel rendelkezett, az azóta eltelt bő száz esztendő alatt a szlovák népesség megnőtt, részaránya majdnem elérte a magyarokét. 1910-ben a község 1.845 lakosából 1.810 volt magyar és 34 szlovák, 2021-ben 2.262 lakosából 1.176 vallotta magát magyarnak, 1.031 pedig szlováknak.

A település egyik nevezetessége a Toldi étterem és panzió, melynek alapító-tulajdonosa, Panyik Imre arról vált ismertté Kárpát medence-szerte, hogy kovácsolt vasból több Szent Korona másolatot is készített.

2021. október 23-án arany érdemkeresztet vehetett át Áder János magyar köztársasági elnöktől a magyar kultúra megőrzését szolgáló munkájának elismeréseként.

 

A Toldi étterem beltere, akárcsak a panzióé, egyedi és személyességgel töltött, hiszen a dekoráció nagy részét maga házigazda készítette, nemcsak a kovácsolt vastárgyakat, hanem a bútorzat nagy részét is. Jó időben kerthelyiséget is működtetnek, ennek egyik éke a kerekeskutat fedő kinagyított Szent Korona.

 

„Édesapám nem berendezést készít, hanem akkor szokták őt felkérni, ha életet akarnak lehelni egy helybe. Ő nemcsak bútort, asztalt, széket csinál, hanem a lelkét adja meg a helyiségnek. Csak akkor vállal el bármit, ha a megrendelőben vagy a megrendelésben valami megragadja őt.” – mesélte egyik lánya, Annamária egy interjúban, arról is szót ejtve, hogy miként is indult a környék népszerű étterme: 

Megvettünk a faluban egy öreg házat, és édesapám azt mondta, kinyitjuk a pincét és lesz egy éttermünk. Ő megálmodta a helyet, elkészítette a berendezést, így hozzáfogott a család. Valójában mi, lányok nyafogtunk, hogy Taksonyon semmi nem történik. Apu azt mondta, majd fog.

Magyar, nemzetközi és helyi tájjellegű fogásokból állították össze a rövid, átgondolt étlapot, mely sajnos egynyelvű, szlovák. Mint megtudtuk az előbb idézett Annamáriától, aki a konyháért és a papírmunkáért felelős ezidőtájt, míg voltak beosztott szakácsaik s a vendégtérben dolgozhatott, ő volt úgymond a magyar étlap, nekünk is ő fordította le az egyes fogások szlovák megnevezését.

De nemcsak az étlapfordításban segített a határozott kézfogású, egyenes tekintetű hölgy, hanem minden kérdésre őszintén felelt, elmondta, hogy a kacsamellet nem készítheti roséra, mert a vendégkör nem fogadja el úgy, a fish and chips-hez a tőkehal hagyományos panírt kap, nem sörtésztát, mert egyedül van a konyhán és ha sok rendelés bejön, akkor ezt így tudja csak megoldani, hogy a csokiszuflé félkésztermék, mint ahogy azt is, hogy a palacsintát, nem süti le előre, hanem rendelésre készíti, ami viszont nagy jó pont.

Kínálnak az említetteken és a kóstoltakon kívül többek között rablóhúst, bordírozott sertésszüzet vargányamártással, bablevest füstölt tarjával s tájjellegű töltött káposztát. Utóbbi kettőre nagyon büszkék, sokan ezért járnak oda. Szívesen megkóstoltuk volna, de mindketten egy kiadós ebéd után voltunk már, így kevésbé laktató fogásokat választottunk.

Itallapjuk nincs, a felszolgáló segít a választásban, tucatnyi bort tartanak néhány helyi tétel mellett, főleg osztrák nedűket. Pilsner Urquellt csapolnak, a töményitalok között találunk néhány érdekesebb tételt is, főként a gyümölcspárlatok műfajában.

A kiszolgálás kedves, udvarias, értékeltük, hogy a szlovák nemzetiségű pincér latba vetette magyar nyelvtudását, mint ahogy azt is, hogy az étterem lelke, Annamária is szánt ránk időt.

 

Vargánya-capuccinoval indítottunk, amit tejszínhabbal koronáztak. A krémleves, mint vendéglátónk is elmondta, csak vargányát tartalmaz, szezonban nyerset, szezonon kívül fagyasztottat, a lé ízletes. Bár nem teljes homogén és selymes textúrája, de megnyerő, a betétet vargányadarabok képezik. A műfaj jól sikerült darabja, annyi biztos.

Megtudhattam, hogy a „laska” kifejezés, ami Belső-Magyarországon a gombát jelöl, Erdélyben pedig olasz tésztát, itt egyfajta krumplis lepénypalacsinta. A kockára vágott, megfőtt burgonyához lisztet adnak, kinyújtják palacsinta nagyságúra, majd kisütik forró vaslapon, legyen az sparhelt vagy zsiradékmentes serpenyő. 

 

Ezt muszáj volt megkóstolni, a libamájas variánst választottam, nem okozott csalódást. 

 

A túrós palacsinta tölteléke egyszerű, maga a desszert korrekt, élvezetes.

Maradandó, szép emlék a Toldi, olyan hely, ahová örömmel tér vissza az ember. Megkóstolni például a bablevest és a töltött káposztát, amire annyira büszke bűbájos vendéglátónk.

Elérhetőségek:

Toldi étterem és panzió

Taksonyfalva, Fő út 521. Telefonszám: +421 31/782 63 49

Honlap: https://www.facebook.com/toldi.penzionarestauracia/

Online kapcsolatfelvétel messengeren keresztül lehetséges