Erdélyi étterem a Kolosy tér mellett: Új Budavár Lak

Ma a Kolosy tér környékén kerestem egy olyan ebédelő-helyet, mely rendelkezik valami érdekességgel.

Ha belegondolunk, igencsak furcsa, hogy bár a Belső-Magyarországon letelepedett erdélyiek száma százezres nagyságrendű s hogy az erdélyi konyha kuriózumnak számít nemcsak az anyaországban, de szerte a Kárpát-medencében, igen kevés erdélyi vagy erdélyi ihletésű étterem működik itt. Hirtelen a fővárosi Vineta bár, a Szék, a Bujdosó székely, a budaőrsi Erdélyi Ízek, a békéscsabai Kisvendéglő a Hargitához jut eszembe, továbbiakhoz már a neten kellene keresgélnem.

Vagy nézzük az egyik kedvenc alapanyagomat, a pacalt, a trianoni határ ebben az esetben kultúrhatárként jelentkezik. 

A Nagylak – Ártánd - Csengersima vonaltól keletre szinte egyáltalán nem lehet kapni pacalpörköltet, nyugatra pedig nem látunk az étlapokon pacallevest.

 Kivételek nyilván vannak, de elenyészőek, jó részüket fel is soroltuk fentebb.

Ma a Kolosy tér környékén kerestem egy olyan ebédelő-helyet, mely rendelkezik valami érdekességgel, s persze, ami legfőbb szempont, olyat ahol nem jártam még. Így eleve kiesett a Fuji, a Pódium, a Pad Thai, a Vapiano, a Pastrami, a Stelázsi, a Buda Gourmet, a Semmi Extra, a Wasabi, az Aztabetyár, a Bao box, a Sushi sei, s az Okuyama. Maradt a Közhely, a Nobility Sushi, a Hao Hao meg az Új Budavár Lak. Utóbbi épp azzal emelkedett ki a mezőnyből, hogy pacallevest is kínál.

 

Nosza, célba is vettük. A beltér nem kifejezetten hangulatos, eléggé retró, s nem feltétlenül a jó értelemben. 

Tetszetős viszont, hogy hagyományos erdélyi és belsőmagyarországi konyhát visznek, több olyan fogással, melyekkel ritkán találkozunk étlapokon.

 „Tradicionális, magyaros ételeket kínálunk vendégeinknek, amelyek alapját az erdélyi ízvilág képezi. Nem túl fűszeres, kevésbé zsíros ugyanakkor a „ma” emberének igényeit és lehetőségeit figyelembe véve, figyelünk az egészséges táplálkozásra. Van egy régi mondás: „Ételed legyen orvosságod.”” – áll a honlapon.

Kínálnak többek között erdélyi húsgombóclevest, borjúgulyást, halászlét harcsával vagy pontyfilével, libacombot párolt káposztával, vadas marhát vagy borjúnyelvet zsemlegombóccal, többféle marhabélszínfogást, báránygerincet rántva vagy grillezve, pisztrángot kukoricalisztben sütve, fogast roston, rántott harcsát, mákos nudlit baracklekvárral és sült túrós derelyét házi lekvárral. Hétköznap délben a kedvező árú ebédmenüt is opció, de mi inkább az á la carte étlapról választottunk.

Az itallapon nyolc bor szerepel Belső-Magyarországról és Temesrékasról, hiányos leírással. Az évjárat egyiknél sem szerepel, a pincészet sem minden esetben. Kettő kivételével minden bort kimérnek decire is.

Csapolt sör nincs, az itallapon Pilsner Urquellel, Sopronival és egy pontosítás nélküli alkoholmentes sörrel találkozhatunk, de ehhez képest a pulton felsorakoztatott italok között ott találtunk kétféle Csíki sört is. Egyébként a borok esetében sem fedi az itallapon szereplő lista a pulton sorakozó palackokat, melyek között akad hűtetlen bontott, ami igencsak kifogásolható. A töményitalok érdektelenek.

 

Rendeltünk padlizsánkrémet, ami hozta az elvárhatót, egy kevés sót még elbírt, de ezen nem volt nehéz segíteni. A mellé adott kenyér egy fokkal jobb volt az alapjáratúnál, a legtöbb helyen a pacalhoz rosszabbat adnak, de azért lehet a szintet még emelni.

 

A libamáj fokhagymás pirítóson 2500 forintért akár pecsenyelibamáj is lehetett volna, de nem az volt, hanem korrekt hízott alapanyag, amit cseppet túlsütöttek, de abszolút élvezhető maradt, el is fogyott hamar.

Korrektnek találtuk a fehérboros, fokhagymás vargányát, melynek önazonosságához nem fért kétség.

 

A pacallevest is finomnak ítéltük, a pacal puha, hoztak mellé tejfelt és fűszerpaprikát. Erdélyben vagy erőspaprikát adnak, vagy ecetes pepperonit, de annyi baj legyen, jó volt így is, egyébként akadt nálunk thai chili. A leves jó ízegyensúlyú, selymes állagú, tisztes, házias darabja a műfajnak.

 

Az igazán kellemes meglepetést a túrógombóc okozta, ami messze meghaladta mind azt, amit az étterem sugall a dizájnjával és a nem különösebben igényes kiállítású étlappal-itallappal, mind pedig a többi fogás szintjét, elfért volna egy Gault-Millau kalauzbeli helyen is simán. A Dérynében sem ettem jobbat. Ízre, állagra egyaránt megelégedésünkre szolgált, ezt várjuk el a műfajtól, csak ritkán kapjuk meg. Szinte hihetetlen, de a felsorolt ételek számlája három deci különböző borral, egy Csíki sörrel és egy feles kiszerelésű Pilsner Urquellel együtt 15.000 forintra rúgott mindössze.

Szó sincs arról, hogy hibátlan lenne az Új Budavár Lak, vagy hogy ne lehetne könnyedén javítani rajta néhány aprósággal. De egyrészt felkeltette a hely az érdeklődésünket, szívesen megkóstolnánk bármit a fenti példálózó felsorolásból, másrészt, s ez talán a legfontosabb, elégedetten távoztunk.

Elérhetőségek:

Új Budavár Lak

Budapest, Lajos u. 33

Telefonszám: + 36 70 941 3559, [phone]

Honlap: https://ujbudavarlak.hu

E-mail-cím: [email protected]

Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila