Hamburgban népszavazás döntött arról, hogy a város ne pályázzon a 2024-es olimpia megrendezésére – a résztvevők 51,6 százaléka szavazott nemmel. Ezt követően két kandidáló város – Budapest és Róma – is jelezte: nem rendeznek referendumot a kérdésben, mindenképpen benyújtják pályázatukat. Los Angelesből nem érkeznek efféle hírek, Párizsban viszont még nem biztos, hogy lefutott a dolog. Sokan szeretnék, hogy legyen, de az egyik szervező, Bernard Lapasset – aki egyben a Rögbi Világszövetség elnöke is – még nyáron azt mondta, nem hiszi, hogy tartanak majd népszavazást.
Úgy tűnhet, hogy az utóbbi időben egyre többször kérdezik meg az embereket az olimpiarendezéssel kapcsolatban, ám a népszavazások nem példa nélküliek, interaktív összeállításunkban néhány korábbi esetet mutatunk be.
„Nem csak az anyagiakon múlt a polgárok elutasító szavazata” – mondta a Magyar Nemzetnek Michael Vespert, a Német Olimpiai Sportszövetség (DOSB) igazgatója. Állítása szerint a Balkánról érkező migránshullám és a Párizsban lezajlott terrortámadásokból adódó félelem is felkavarta az érzelmeket, befolyásolta az embereket. Vespert hozzátette: elképzelhető, hogy az adófizetők féltették a pénzüket, látva, miként nőtt a hangversenyközpont építési költsége 77 millióról 800 millió euróra.
„Négy alkalommal rendeztük meg az úszók országos bajnokságát, évről évre itt futják a hazai lósport klasszikus versenyét, a német derbit. A sort további hasonló rangú rendezvénnyel folytatjuk majd, függetlenül az olimpiai csalódástól. Büszkén állíthatjuk: a város sportja éppen olyan sokoldalú, mint azok az emberek, akik Hamburgban élnek” – ezt már nem Vespert, hanem Christoph Holstein hamburgi szenátusi képviselő mondta a Magyar Nemzetnek.
2003-ban Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő még ellenzéki frakcióvezetőként sajtótájékoztatón közölte, hogy szerinte a 2012-es nyári olimpiai rendezéssel kapcsolatos szándéknyilatkozat és a tényleges olimpiai pályázat elkészülte között referendumot kellene tartani a kérdésben. Akkor a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) álláspontja az volt, hogy nem egy népszavazás teremti meg a világjáték megrendezésének anyagi feltételeit. A MOB most sem gondolja, hogy meg kellene kérdezni a budapestieket, rendezzen-e a város olimpiát. Szeptemberben közleményt adtak ki arról, hogy a NOB nem kötelezi a szervezőket a referendum kiírására, így a MOB nem is tervezi, hogy tartanának ilyet.
Egy budapesti olimpia megrendezésének legfőbb kockázata egy referendum – derül ki az Átlátszó által nyilvánosságra hozott, 1300 oldalas megvalósíthatósági tanulmányból. A portál szerint a Budapesti Olimpiáért Mozgalom (BOM) sem örülne egy népszavazásnak, a szervezet vezetője, Szalay-Berzeviczy Attila egy, a témáról szóló beszélgetésen azt mondta, hogy „aki meg akarja akadályozni, hogy legyen olimpia, az szervezzen népszavazást”. Ugyanő az Origónak azt mondta, sosem lesz elég tudásuk az embereknek ahhoz, hogy dönteni tudjanak ebben a komplex kérdésben.
December 2-án a Fővárosi Közgyűlésben is téma volt az olimpiai pályázat, illetve a népszavazás. Tarlós István a népszavazási kezdeményezésről szólva megjegyezte: politikai haszonszerzés szempontjából nagyon jól hangzik, hogy „kérdezzük meg a népet”, de a korábbi vezetők a 4-es metró építésénél ezt nem tartották annyira fontosnak. A főpolgármester közölte, hogy a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartja a népszavazás intézményét, de megjegyezte azt is, hogy szerinte nyitott kérdés, hogy két évvel a pályázatok elbírálása előtt van-e az embereknek megfelelő információjuk az olimpia megrendezéséről. Horváth Csaba (MSZP) fővárosi közgyűlési frakcióvezető népszavazásra vonatkozó javaslatát a testület – 14 igen, 16 nem és 2 tartózkodó szavazat mellett – nem támogatta.
Voksolást egyébként az Országgyűlés is kiírhatna, de ennek is kicsi az esélye. A legutóbbi olimpiás referendumok fényében ez nem meglepő, hiszen láthattuk: aki mostanában népszavazást ír ki, nem rendez olimpiát, míg aki a választópolgárok megkérdezése nélkül pályázik, igen.
