– A múlt heti rövidpályás országos úszóbajnokságon született győztes és egyéb időeredményeket nyilván annak figyelembevételével kell értékelni, hogy a pekingi világkupaverseny miatt többen nem jelentek meg rajta, bő három hónappal vagyunk az év fő versenye, a budapesti úszó-világbajnokság után, a most főszereplő fiatalok pedig jelentős részben minden teher és tét nélkül, három nyári világversenyt is végigtempózva érkeztek Százhalombattára. Mégis milyen mérleget vonhat meg most a decemberi rövidpályás Eb-re csapatot összeállító kapitány?
– A rövidpályás magyar bajnokságot mindig a felkészülésnek ez időszakára teszi a Magyar Úszó Szövetség,
volt már hasonló ütközés a világkupával, de mi nem térünk ki előle. Nem untatnék vele senkit, de megvan az oka, hogy miért. Nem hiúság, nem konokság, a magyar felkészülési rendszer így néz ki,
és mivel ugyanúgy a rövidpályás világesemény előtt vagyunk egy hónappal, az eredmények összehasonlíthatók, ez nagyon fontos.
– Kit emelne ki most? A számosság okán nyilván nem mehetünk el szó nélkül a négy aranyat szerző Milák Kristóf és Késely Ajna teljesítménye mellett.
– Soha nem néztem azt, hogy ki hány aranyat nyert, ez csak a világversenyeken érdekes, és ott sem a legfontosabb: legyen minél több bajnok, legyen minél több mosolygós arc. De ide visszatérve: „alsó hangon” is nemzetközi szintű verseny zajlik itt rövidpályán. Olyan számokban, amelyekben korábban nem voltunk eredményesek, gondolok itt a 100 vagy az 50 gyorsra, ahol 5 századmásodperc különbség volt az első négy között. 100 gyorson, mindenki láthatta, itt volt a világbajnoki bronzérmes férfiváltó négy tagja közül három, Kozma Dominik, Németh Nándor és Holoda Péter.
– A negyedik, Bohus Richárd épp államvizsgázik az arizonai egyetemen
– És ha már a fiatalokról beszélünk, érzik azt, hogy nemzetközi porondon szereplők lehetnek, ez talán annak is köszönhető, hogy a váltókat a korábbiaknál sokkal jobban erőltetjük.
– Annak mi az oka, hogy bár az országos bajnokság kvalifikált az Eb-re, a zárónapon már a versenyek vége előtt kihirdették a Koppenhágába utazók névsorát?
– A szombati döntők előtt a szokott módon volt egy úszószövetségi elnökségi ülésünk. A kapitány, vagyis én előterjesztettem a csapatra a javaslatomat, de már előre megadtam a válogatási alapelveket. Négy módon lehetett bekerülni a csapatba. Először is a budapesti felnőtt-világbajnokságon döntőt úszva, az ifjúsági világbajnokságon egyéniben érmet szerezve, ifi-Eb-n egyéniben aranyérmet nyerve, illetve szintidővel, ami minden számban az előző rövidpályás Európa-bajnokság döntőjébe jutáshoz szükséges idő volt, elég erős. Ez alapján terjesztettem elő a csapatot, amit az edzőbizottsággal beszéltem meg először. Az edzők tehettek javaslatokat, ezzel a lehetőséggel idén nagyon is éltek, hét-nyolc ilyen volt, egy, versenyzőt nem érintő ügyet kivéve meg is győztek.
– Végignézve az utazók névsorán találunk egy nagy hiányzót. A 17 éves Milák Kristóf korábban a zárónapra ígért döntést arról, hogy a versenyvágy miatt menne vagy a fáradtság miatt itthon maradna decemberben. Hogy kommentálná a döntését?
– Én mindig szoktam hallgatni a versenyzőre. Most nemcsak elfogadom a döntését, de meg is értem. Késely Ajna sem jön, helyette eldöntötte már az edzője szeptemberben [lapunknak az érintettek, Turi György és Késely Ajna korábban azt nyilatkozta, közös döntés volt – a szerk.], Turi György úgy látta, most jobb, ha pihen a versenyzője. Nézze, egy verseny lehet cél és eszköz is, de egy rövidpályás Eb 98 százalékban eszköz, az edzésé és a formába hozásé.
Milák Kristóf végigúszta a menüt idén, és az országos bajnokságon most is, saját akaratából, 50 háttól 400 gyorson át 1500 gyorsig. Ki gondolta volna, hogy 100 háton bajnok lesz, és még a váltókban is így odarakja magát? Nem „vattázta”, hogy ő majd 200 pillangón, a fő számában úszik egy nagyot,
túl azon, hogy egyébként nagyot is ment. Örömmel vettem, amikor „sorozatvetést” csináltak, így elfogadom azt is, hogy pihenésre van szüksége. Nyáron hat héten belül aranyérmes lett az ifi-Eb-n váltóban és egyéniben, a felnőtt-világbajnokságon ezüstérmes, az ifi-vb-n pedig ő szerezte nekünk az első junior-világbajnoki úszóaranyat egyéniben és váltóban. Különösen csodálom, hogy végig bírta. Kiugró tehetség, nyáron ledönt majd minden falat.
– Németh Nándor viszont épp ott van az ön dániai névsorában, pedig ugyanazokon a versenyeken szerepelt, mint Milák. Vele mi a helyzet? Őt nem kell „megérteni”?
– Csakhogy nincs két egyforma versenyző. És Nándit, ha jól megfigyelik, nem engedtem egyéniben indulni a felnőtt-világbajnokságon, a váltóban is csak azért, hogy ússzon egy döntőt, a bronzéremre egyáltalán nem számítottam. De egyéniben még ennyire sem láttam esélyét, hogy döntőbe kerülhet. Késely Ajna és Milák Kristóf számára a döntő volt a végállomás, azt nem vettem el tőlük, Miláknál pedig az érmet sem tartottuk kizártnak. Nándinak most szüksége van arra, hogy beleszagoljon az Európa-bajnokságba, hogy érezze, hogy ott van a nagyokkal 17 évesen. Ráadásul ő más jellegű terhelést kapott, és „nyersebb” is a másik kettőnél, úgy értve, hogy még nem találták meg a fő számát.
– A közvéleményt az ob-n talán a Cseh, Milák, Kenderesi trió harca ajzotta fel a legjobban. Szakmailag is hasonló az optikája ennek a küzdelemnek?
– Hát azért presztízs a verseny az verseny. Eléggé öntudatos versenyzők voltunk mi is annak idején, és hiába mondták nekünk, hogy az edzés is verseny, a versenyen már nem kellett ezt külön mondani. „Stuffolják” is egymást:
amikor Milák hazaírt Facebookon az ifi-Eb-ről, hogy világcsúcsot úszott, Kenderesi visszaírt, hogy „csak ifi”, akkor Milák visszaírt neki, hogy „még”.
De jóban vannak, tisztában vannak vele, hogy milyen módon jutottak idáig, tisztelik egymást. Cseh László pedig, akinek az életforma is nyilván fáj, amelyet megkövetel az úszás, csak annyira szereti az úszást, hogy képtelen elengedni, a 31-32 évével még fölveszi a kesztyűt. Csodálattal nézem, ahogy beleáll. De ott van még az Eb-ezüstérmes Biczó Bence is, aki nem fért be a vb-csapatba, most meg „odaverte” a Lacit, és ő lesz a kettes számú induló az Eb-n. Megjegyzem, ez, a 200 pillangó az a szám, ahol a magyar bajnoki döntő világszínvonalat képvisel, hat olyan úszónk van, aki döntőbe kerülne Európa-bajnokságon. Ezt a számot nem is csak a nézők, az úszók is érdeklődéssel várják.
– Igaz is, az idén négyszeres bajnok Bernek Péter a kivonuláskor odavetette: ez az a verseny, amelyet jobb lenne kívülről nézni.
– Kifejezetten élveztem én is, ez csemege nekünk.
– Az ön fia, Dániel is dobogóra állhatott, nem titok, mi is írtunk róla, ön ököllel csapott a levegőbe, és igen felszabadultan ünnepelte az ezüstjét Százhalombattán. Hogy van vele megelégedve? Nyáron, a vb után Dániel még olyanokat mondott, hogy el kell gondolkodnia a jövőjéről
– Több fajta úszó van. Ő is nagyon ügyes, ifi-vb-n volt ezüstérmes, utána viszont hosszú ideig csak „aprókákat” javult. De a versenyzők nem így képzelik, hanem úgy, ahogy Milák Kristóf, ám ilyen kevés van. Daninak idén érettségije is volt, más versenyre készült, amikor kiderült, hogy úszhat a vb-n; egész más volt a formája, nem is úgy úszott, ahogy kívánta volna, minden baja volt. Most túl van az érettségin, hitt az edzőjében és hitt a munkában, és végre most „kijött”. Másodperceket javított 200 és 400 vegyesen is, és majdnem döntős volt a már említett 200 pillangós mezőnyben. Fölfogta, hogy ő sem egy-, hanem többszámos úszó. 200 gyorson is majdnem ott volt a fináléban. Nem szakmai értékelés: apaként mérhetetlenül örülök, hogy nevetni láttam, hogy ő is szereplő a végjátékban.
– Sokak szerint bulvárkérdés, de talán nem lehet nem feltenni: korábban szárnyra kaptak pletykák, hogy Kozma Dominikot és Verrasztó Dávidot is országos kereskedelmi televízió csábította celebműsorba, de az Eb utazónévsorán azt látjuk, hogy egyikük úszókarrierjét sem zavarja meg a csillogás lehetősége. Hogy szabtak gátat a celebkedésnek?
– Annak idején Gyurta Dániel is részt vett egy ilyenben [a Barátok Közt című sorozatban volt epizódszereplő – a szerk.], és
arra fogták, hogy az olimpiai ezüst után a celebkedés miatt nem megy neki, de ez a legmesszebbmenőkig nem volt igaz.
Az igazat megvallva én nem vagyok biztos benne, hogy egy ilyen szereplés rossz hatással lett volna rájuk, különösen Verrasztó Dávidra, aki hosszú évek kudarcai után csak nemrég lett először Európa-bajnok, amit aztán nem helyénvaló módon értékelt, és bár utána a megszerzett vb-ezüstérmet olimpiai kudarc követte, megint felállt, és mindkét eredményét megvédte. Ő nagyon pozitív példa arra, hogy nincs olyan mély és sok gödör, amelyből ne lehetne kikászálódni, és ha kilenc és felet számolnak valakire, az sincs még kiütve. Az ő száma, a 400 vegyes ráadásul a legnehezebb. Úgyhogy én a magam részéről nagyon szívesen elengedtem volna. Kozma Dominik esete jóval veszélyesebb, mert a hatalmas fizikumával nagyon nagy testtömegváltozások következnek be. Hogy ő edz vagy nem edz, az nagyon nagy kockázatokat tartalmaz. Egyenes leszek: Dávid tőlem mehetett volna, Kozma nem.
