Néhány fokot megpróbál átugrani

Márton Anita nem bosszankodik amiatt, hogy az atlétika első magyar — fedett pályás — világbajnoki címével itthon dobogóra sem került az Év sportolója választáson. Van oka örömre is: combizomsérülése és több mint fél év kihagyás után múlt szombaton 18,64 méterrel a hetedik helyre dobta magát a női súlylökés világranglistáján.

Edzés minden mennyiségben. Ezek a hetek erről szólnak Fotó: Havran Zoltán

– A Nemzetközi Atlétikai Szövetség fedett pályás versenysorozatának első, bostoni állomásán 17,71 méterig jutott, majd egy kisebb budapesti versenyen 17,72-ig küldte a súlygolyót. Nem ijedt meg, hogy ebben a tempóban haladva beletelik majd némi időbe, amíg utoléri az élmezőnyt?

– Nem, mert azon a budapesti versenyen is több volt bennem, már ott is túljuthattam volna a tizennyolc méteren, ami utána Lengyelországban, Torunban össze is jött, ott 18,03-at dobtam. Ezeket a versenyeket egy-egy lépcsőfoknak tekintettük az edzőmmel, Eperjesi Lászlóval. Nyilvánvaló volt, hogy ilyen hosszú kihagyás után nem ott folytatom, ahol abbahagytam, és időbe telik, amíg technikailag visszajövök arra a szintre, amelyen korábban voltam. El kellett fogadnom, hogy türelmesnek kell lennem.

– Torunban hetedik lett, de nyolc indulóból, és még ha erős mezőnyben is, ilyesmihez nem volt hozzászokva. Ezt hogyan kezelte?

– Jól, mert például a lengyel Guba, aki tavaly megnyerte a szabadtéri Eb-t, csak hat centivel előzött meg, jót versenyeztünk, húztuk egymást. Ezért is volt fontos, hogy a visszatérésem után azonnal induljak külföldön is, mert az nem igazi verseny, ha itthon két és fél méterrel megverem a második helyezettet.

– Említette, hogy lépcsőnként halad, de múlt szombaton pár fokot átugrott, a BOK-csarnokban elért 18,64-es eredményével a világranglistán rögtön a hetedik, az

európain a negyedik helyre került. Ez meglepte?

– A visszatérésem kicsit nyögvenyelősen indult, mert amikor fél év után januárban újra súlygolyót vettem a kezembe, tizenhárom-tizennégy métereket lökdöstem, és nagyon lassú voltam. Előtte június végén versenyeztem az ob-n, a júliust és az augusztust teljesen kihagytam, szeptemberben terhelhettem újra a lábamat, és csak novemberben tudtam százszázalékos munkát végezni, akkor kezdtük az alapozó edzéseket. Szóval nem volt egyszerű, de bíztam benne, hogy egyszer majd átkattan valami, visszajön minden: az érzés, a lendület, a gyorsaság, az erő. És azt hiszem, ez most megtörtént. S nemcsak a 18,64 méteres eredménynek örülök, hanem annak is, hogy a hat dobásomból öt nagyobb volt tizennyolc méternél.

Edzés minden mennyiségben. Ezek a hetek erről szólnak
Fotó: Havran Zoltán

– Mi lesz a következő lépcsőfok?

– Ezen a héten Budapesten edzőtáborozom, ez egy kemény, munkás hét, és szombaton jön az országos bajnokság. Jó lenne ott is tovább javítani az idei legjobb eredményemet, de ha az ember „munkából” megy versenyezni, akkor nem könnyű. A legfontosabb most az, hogy az apró technikai hibái-mat is kijavítsam. A jövő héten Düsseldorfban versenyzem, március elején pedig a glasgow-i Eb-n szeretnék minél jobban szerepelni.

– Konkrét cél? Méterben, centiméterben, helyezésben, éremben?

– Ebbe nem mennék bele, és az év fő versenye nem is a fedett pályás Eb, hanem majd szeptemberben a szabadtéri világbajnokság lesz, Dohában. A csúcsformámat a vb-re szeretném időzíteni.

– Azért az biztosan megfordul a fejében, hogy előző két fedett pályás Eb győzteseként – 2015, Prága és 2017, Belgrád – Glasgow-ban triplázhatna.

– Persze, megfordul. De ha magamhoz képest jól teljesítek, akkor már nem leszek elkeseredve azok után, amiken az elmúlt fél évben keresztülmentem. Úgy gondolom, hogy az aranyéremhez a 19,62 méteres fedett pályás csúcsomhoz közeli eredmény kell, legalább 19,50. Az biztos, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

– Tavaly a birminghami fedett pályás vb-n a sportág első magyar világbajnoki címe sült ki a jó formájából, de ez sem volt elég ahhoz, hogy az Év sportolója szavazáson bekerüljön az első háromba. Mit gondol erről?

– Magyarországon rengeteg kiváló sportoló van, a sportújságíróknak nehéz dönteniük, és azt hiszem, az is sokat nyom a latban, hogy kinek milyen a marketingje. Nekem például eleve nincs esélyem arra, hogy annyi aranyat nyerjek, mint a kajakos vagy az úszó én csak egy számban indulhatok. Talán ha a szabadtéri Eb-n is ott lehettem volna, és ott is győzök, bekerülök az első háromba, nem tudom… Vagy akkor, ha párosban elért eredményeit nem az egyéni kategóriában veszik figyelembe. A top tízben mindenesetre ott vagyok, ennek is örülök.