– A Nemzetközi Atlétikai Szövetség fedett pályás versenysorozatának első, bostoni állomásán 17,71 méterig jutott, majd egy kisebb budapesti versenyen 17,72-ig küldte a súlygolyót. Nem ijedt meg, hogy ebben a tempóban haladva beletelik majd némi időbe, amíg utoléri az élmezőnyt?
– Nem, mert azon a budapesti versenyen is több volt bennem, már ott is túljuthattam volna a tizennyolc méteren, ami utána Lengyelországban, Torunban össze is jött, ott 18,03-at dobtam. Ezeket a versenyeket egy-egy lépcsőfoknak tekintettük az edzőmmel, Eperjesi Lászlóval. Nyilvánvaló volt, hogy ilyen hosszú kihagyás után nem ott folytatom, ahol abbahagytam, és időbe telik, amíg technikailag visszajövök arra a szintre, amelyen korábban voltam. El kellett fogadnom, hogy türelmesnek kell lennem.
– Torunban hetedik lett, de nyolc indulóból, és még ha erős mezőnyben is, ilyesmihez nem volt hozzászokva. Ezt hogyan kezelte?
– Jól, mert például a lengyel Guba, aki tavaly megnyerte a szabadtéri Eb-t, csak hat centivel előzött meg, jót versenyeztünk, húztuk egymást. Ezért is volt fontos, hogy a visszatérésem után azonnal induljak külföldön is, mert az nem igazi verseny, ha itthon két és fél méterrel megverem a második helyezettet.
– Említette, hogy lépcsőnként halad, de múlt szombaton pár fokot átugrott, a BOK-csarnokban elért 18,64-es eredményével a világranglistán rögtön a hetedik, az
európain a negyedik helyre került. Ez meglepte?
– A visszatérésem kicsit nyögvenyelősen indult, mert amikor fél év után januárban újra súlygolyót vettem a kezembe, tizenhárom-tizennégy métereket lökdöstem, és nagyon lassú voltam. Előtte június végén versenyeztem az ob-n, a júliust és az augusztust teljesen kihagytam, szeptemberben terhelhettem újra a lábamat, és csak novemberben tudtam százszázalékos munkát végezni, akkor kezdtük az alapozó edzéseket. Szóval nem volt egyszerű, de bíztam benne, hogy egyszer majd átkattan valami, visszajön minden: az érzés, a lendület, a gyorsaság, az erő. És azt hiszem, ez most megtörtént. S nemcsak a 18,64 méteres eredménynek örülök, hanem annak is, hogy a hat dobásomból öt nagyobb volt tizennyolc méternél.