A „bácsi” ugyan – a látszat ellenére – még csak novemberben töltötte be a harmincötöt, de már 2003-ban nyert egy világbajnokságot 5000 méteren, 19 éves korában, a marokkói Hisám el-Gerúzst szorítva a dobogó második fokára. Aztán tíz évre rá elkezdett maratonokat futni, Rióban már ő nyerte az olimpiát, tavaly Berlinben 2 óra 1 perc 39 másodpercre javította a hivatalos világcsúcsot, idén október 12-én, Bécsben pedig az első maratonfutó lett a történelemben, aki két órán belül teljesítette a 42 195 méteres távot (1:59,40 óra). Igaz, nem versenykörülmények között, hanem körpályán, „szélfogókkal” – 41 világklasszis futó egymást váltva játszotta a nyúl szerepét –, de mégis lefutotta. Nem csoda, hogy az IAAF-nél ő lett az év atlétája. Számomra mégis a legsokkolóbb Kipchoge-rekord a következő: életében 13 maratont futott, ebből tizenkettőt megnyert. Csinálja utána valaki!

Fotó: Reuters
Nadal Federer nyakán
A tenisz kiemelt helyet foglal el az év végi számvetésekben, mert itt nincsenek súlycsoportok, fogás- és úszásnemek, stílusok, a tenisz az tenisz, függetlenül attól, hogy jobb vagy bal kézzel fogja az ütőt az illető, továbbá az egyéni sportágak között itt talál gazdára a legtöbb pénz, márpedig a pénz a sportban is értékmérő. Nem csoda, hogy az aktuális év legjobb teniszezője rendre ott van a különböző ranglisták dobogósai között, ahogy idén is: Rafael Nadal a harmadik helyen végzett Lionel Messi és Eliud Kipchoge mögött a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség szavazásán.
A 33 éves elnyűhetetlen mallorcai vasember 2019-ben igazságosan elosztotta Novak Đoković-csal a négy Grand Slam-torna-elsőségét – neki a Roland Garros és a US Open jutott, a szerbnek Melbourne és Wimbledon –, stílszerűen a karácsony pedig immár ötödször találta a katalánt az ATP-világrangsor élén. (A teniszező vezetékneve anyanyelvén karácsonyt jelent…)
Összesítésben 19 GS-címnél jár, már csak egyet kell nyernie, hogy befogja Roger Federert. Aki idén újabb kísérletet tett kilencedik wimbledoni bajnoki címének megszerzésére, de a sokak által minden idők legdrámaibb teniszmeccsének tartott döntőben 4 óra 57 perc alatt 7:6, 1:6, 7:6, 2:6, 13:12 arányban vereséget szenvedett Đokovićtól, miután az ötödik szettben 8:7-es vezetésénél, 40:15-ös állásnál két meccslabdája is volt. Maga a szerb is elismerte, hogy Federer volt a jobb, csakhogy a három tie-breakben „Nole” egyetlen könnyű labdát sem rontott a svájci tizenegy ki nem kényszerített hibájával szemben. A Tennis Magazin a 2010-es évtized legjobb meccsének nyilvánította a wimbledoni döntőt, bár ez aligha jelent gyógyírt a baseli zseni sebeire.