A Nemzet Sportolója címet a magyar Országgyűlés 2004-ben a sporttörvényben alapította. A díjat azok a hatvan éven felüli, kimagasló eredményeket elért magyar sportolók kaphatják, akik aktív sportpályafutásuk befejezése után is meghatározó szerepet játszanak a sportéletben. A tizenkét „alapító tag” a következő volt: Albert Flórián, Balczó András, Gyarmati Dezső, Hammerl László, Keleti Ágnes, Kulcsár Győző, Polyák Imre, Portisch Lajos, Puskás Ferenc, Székely Éva, Welter Györgyné Ivánkay Mária, Zsivótzky Gyula. Közülük Balczó, Hammerl, Keleti, Portisch és Ivánkay szerencsére még él, a további hat, jelenlegi tag: Kamuti Jenő, Kárpáti György, Magyar Zoltán, Rejtő Ildikó, Schmitt Pál és Varga János.
Bár a tizenkét tagú exkluzív klubnak nincs kinevezett elnöke vagy vezetője, kiterjedt nemzetközi és hazai kapcsolatrendszere, óriási sportdiplomáciai tapasztalata birtokában hallgatólagosan Kamuti Jenőt tekintik a nemzet sportolói afféle szervezőtitkárnak. Tőle kérdeztük, mikor töltik be Székely Éva megüresedett helyét, s ki lehet a tizenkettedik kiválasztott.
Fotó: Illyés Tibor
– Úgy gondolom, a jelenlegi egészségügyi vészhelyzetben semmilyen szempontból sem lenne szerencsés elhamarkodnunk a döntést – mondta a kétszeres olimpiai ezüstérmes egykori tőrvívó, az UNESCO Fair Play-díj kitüntetettje, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke. – Nézze, felettébb kockázatos lenne egy asztalhoz ültetni tizenegy, jobbára nyolcvan körüli vagy annál is idősebb hölgyet és urat, hogy eldöntsék, ki legyen a nemzet sportolója. Ki viselné annak az ódiumát, ha véletlenül valamelyikünk megbetegedne és meghalna? Természetesen ma már lenne technikai lehetőség egy internetes konferenciára, de én azt szeretném, ha egymás szemébe nézve választanánk meg a klubunk tizenkettedik tagját. Ennek azonban most nincs itt az ideje, és a sportállamtitkárságnak is azt fogom javasolni, hogy halasszuk el a döntést a koronavírus-járvány utánra.
Ettől függetlenül nagyjából leszűkíthető néhány legendára azok köre, akik számításba jöhetnek fantasztikus eredményeik, sportemberi nagyságuk vagy az élsport határain túlterjedő jelentőségük révén. A legendás labdarúgók közé sorolható, játékosként kétszeres, majd szövetségi kapitányként is vb- résztvevő Mészöly Kálmán, a sokszoros válogatott, ezüstcipős Dunai Antal, a kétszeres olimpiai bajnok öttusázó Török Ferenc, az 1976-ban olimpiai bajnok vízilabdacsapat vezéregyénisége, Faragó Tamás egyaránt megkérdőjelezhetetlen választás lenne. Kamuti Jenő említette Monspart Sarolta nevét is, aki ugyan nem olimpiai számban lett világbajnok – tájfutásban –, de sportága legendája, mondhatni szimbóluma, s emellett rengeteget tett a tömegek sportja, az egészséges életmód, a futómozgalom népszerűsítéséért, nem beszélve arról, hogy balszerencséjére az olimpiai járadék áldásaiból sem részesül. De senki sem csodálkozna akkor sem, ha Regőczy Krisztinára, a világbajnok, olimpiai ezüstérmes jégtáncosra esne a választás.
Ám ha megfogadják Kamuti tanácsát, csak a járvány lecsengése után.
