De Charles Riley nem türelmetlenkedett, és Jesse Owens egyre jobb eredményeket ért el. 1933-ban 100 yardon megdöntötte a világrekordot, 9,4 másodpercet repesztett. Hirtelen népszerű lett, s tandíjmentességet, új kocsit, hatszobás lakást ajánlottak fel neki, amire azért is szüksége volt, mert már tizenhét éves korában megnősült. A megpróbáltatások ezzel persze nem értek véget.
„A kollégiumban sem volt könnyű, rengeteget kellett tűrnöm, sok megaláztatás ért. A többi néger atlétával együtt nekem is abban a rozoga épületben kellett elfogyasztanom az ebédemet, ahol mi, négerek külön étkeztünk. Ha a stadionba menet enni akartunk, fehér bőrű sporttársainknak előbb mindig ki kellett kémlelniük a terepet, hogy vajon minket, négereket befogadnak-e a vendéglőbe. Ha a válasz tagadó volt, kihozták nekünk az ételt. Az atlétikában kerestem vigaszt, mintha a szívembe markoló düh és félelem elől futottam volna, mintha teljesítményemmel visszaütöttem volna, mintha örökké bizonyítanom kellett volna valamit.”
Fotó: MTI Fotó: Reprodukció
Owens arról is beszélt, Berlinben mennyire fojtogató volt a légkör. Ám bátorítást éppen attól kapott, akitől a hazaiak a győzelmeket remélték. Amikor Owens távolugrásban majdnem kiesett, a német Luz Lonf így szólt hozzá: „Sokkal többre képes, be kell jutnia a döntőbe. Mi hozta ki a sodrából? Hitler gesztusa?” A következő néhány estén Owens sokat beszélgetett Longgal.
„A távolugrásban elszántan versenyeztünk, amikor én nyertem, Long – Hitler legnagyobb megdöbbenésére – magához ölelt, majd a dobogón magasba emelte iobb kezemet, s odakiáltotta a nevemet a hatalmas tömegnek. A hideg végigfutott a hátamon. A stadion tömege pedig visszhangozni kezdte a nevemet. Hála Luz Longnak ismét kievickéltem a gyűlölködésből. Ez volt életem legszebb barátsága fehér emberrel” – vallott Owens Longról.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!