Amikor Fogl III és Spitz mókázik

Kereken kilencven éve négycsapatos tornát játszottak Budapesten, amelyet kimondottan élénk érdeklődés övezett. Az eredmények beleszámítottak a professzio­nális bajnokság eredményébe is, ezért volt különösen fontos az Újpest 3:0-s győzelme a III. ker FC ellen, amivel a vidékiek (igen, akkor Újpest még önálló város volt!) átvették a vezetést a tabellán. A győztes csapat kapitánya Fogoly III volt. Ilyen nevű játékosra azonban nem emlékszünk a húszas-harmincas évekből.

Ch. Gáll András
2020. 04. 21. 11:02
A születési nevek alapján másként sorolnánk az Aranycsapatot is Forrás: Fortepan
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

No de Sárosi doktorról, a Fradi-fanatikusok imádott Gyurkájáról – a montreali olimpia zseniális vízilabdabajnok, Sárosi László nagybátyjáról – gondolta volna valaki, hogy eredetileg Stefancsicsnak hívták? Pedig ez az igazság.

A születési nevek alapján másként sorolnánk az Aranycsapatot is
Fotó: Fortepan

Ugorjunk tizenöt-húsz évet az időben, és idézzük fel azt a világverő csapatot, amelynek hátvédsorában Lipovics és Lendenmayer takarított, a szélről Bednarik ívelte középre a gólpasszokat és Purczeld termelte a gólokat! Persze még az óvodások is tudják, hogy Puskás Ferenc édesapja Purczeldről magyarosított, de Lipovicsban nem mindenki ismeri fel Lóránt Gyulát, Lendenmayerben Lantos Mihályt, Bednarikban pedig Budai II Lászlót. Hidegkuti Nándor, az „Öreg” esetében egyfajta fordított folyamatnak lehetünk tanúi, az ő édesapja vitéz Hidegkuthy volt, csakhogy a Rákosi-rendszerben a vitéz felmenő nem számított jó pontnak, ezért Nándiék Hidegkutira egyszerűsítették a család nevét, vitéz nélkül. Ja, az Aranycsapat szövetségi kapitánya bizonyos Scharenpeck Gusztáv volt. Egy budafoki sváb, aki Sebes Gusztáv néven vonult be a történelembe.

De hol van mindez az olasz módihoz képest? Nálunk magyarnak született magyar állampolgárok vezetéknevét változtatták magyaros hangzásúra, Itáliában azonban a harmincas években ipari mennyiségben bányászták elő a levéltárakból másod-, harmad- és negyedgenerációs dél-amerikai olasz bevándorlók felmenőinek keresztlevelét és hívták haza az olaszul egy kukkot sem beszélő oriundókat a válogatottba. Jó hatásfokkal: az 1934-es világbajnokságon győztes Squadra Azzurra négy argentin (Luis Monti, Rai­mundo Orsi, Enrique Guaita és Attilio Demaría), illetve egy brazil (Anfilogino Guarisi) segítségével hódította el a Rimet-kupát. Meg is volt mindehhez az ideológia, a történelem egyetlen kétszeres világbajnok szövetségi kapitánya, Vittorio Pozzo szájából: „Ha eléggé olaszok ahhoz, hogy meghaljanak Itáliáért (merthogy az oriundókat is besorozták katonának), akkor miért ne futballozhatnának a hazáért?”

És ehhez még csak nevet sem kellett változtatniuk.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.