Ugyanakkor nem véletlen, hogy a tavalyi közgyűlésen Csányi Sándor kifakadt a klubokra, ostorozva azok gazdálkodását, játékospolitikáját és a szakmai munka minőségét is. Tény, hogy a feltételek már olyanok, amilyenekről 2010-ben a sportág talán nem is álmodott, ám az előbb felsorolt szép vívmányok a szurkolókat nemigen foglalkoztatják. Ők csak az eredményre kíváncsiak, s azt látják, hogy a bajnokság színvonala nem közelít a nívósabbakhoz, a rengeteg pénzzel támogatott utánpótlás-nevelő műhelyekből nem jönnek ki európai szinten is értékelhető játékosok, továbbra is alacsony az átlagos nézőszám, és bár a Mol Vidi két, a Ferencváros pedig egy éve eljutott az Európa-liga csoportkörébe, a magyar futball a játékosokat és a csapatokat tekintve is súlytalan a nemzetközi porondon.
Most azonban az új ciklusra is bizalmat kérő testülettől és az elnöktől új programot kényszerít ki az élet. A járvány és annak kiszámítható, illetve ma még csak nem is látható következményei rengeteg kérdést vetnek fel, amik megoldásra várnak, a taotámogatások várható drasztikus visszaesésétől kezdve egészen odáig, hogy miként térhet vissza a futball az életünkbe.
Ez a tisztújító közgyűlés tehát most a legkevésbé sem a tisztújítás miatt lesz érdekes.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!