Verhetetlenek a Triplázók ellen

Alan Smith, a Sky Sports 13-szoros angol válogatott szakkommentátora összeállította a Premier League 1992 óta íródó történetének legerősebb támadószekcióinak rangsorát. A végelszámolásnál az Arsenal 2003-2004-es veretlen bajnokcsapatának kvartettje és a Manchester United 1998-1999-es triplázó aranycsapatának négyesfogata maradt versenyben, és hajszállal a Verhetetlenek (The Invincibles) győztek. Nevükhöz méltóan.

Angliában, ugye, hagyományosan a 4-4-2-es felállás a módi, és ezért Smith kolléga a két támadó éket kiegészítette a vonal mellett páternoszterként működő, és a beadásokat futószalagon küldő szélsőkkel.

A vizsgált időszakban az első feledhetetlen támadó részleg az 1996-ban és 1997-ben bajnok Manchester Unitedé volt, a fiatal David Beckhammel a jobb- és Ryan Giggsszel a balszélen, középen pedig Eric Cantona és Andy Cole mellett Ole Gunnar Solskjaer is sokszor szóhoz jutott.

Aztán megérkezett Dwight Yorke, és 1999-ben beseperte a csapat a híres Treble-t, azaz megnyerte a PL-t, az FA-kupát és a Bajnokok Ligáját is, ami azóta sem sikerült angol csapatnak. És ez már a Beckham, Cole, Yorke, Giggs kvartett műve, még akkor is, ha a Bayern elleni barcelonai BL-döntőben Sheringham és Solskjaer rúgta a két gólt a hosszabbításban.

Ugorjunk öt évet, és máris itt vannak a Verhetetlenek – The Invincibles –, Arséne Wenger 26 győzelemmel és 12 döntetlennel bajnokságot nyerő Arsenaljának támadói: Freddie Ljungberg, Thierry Henry, Dennis Bergkamp és Robert Pires. Ugyan angol nincs közöttük – egy svéd, egy francia, egy holland és még egy francia –, de ez senkit sem érdekelt akkor a Highbury Roadon. Nick Hornbyt, a Fever Pitch (Fociláz) című klasszikus szerzőjét legkevésbé – már csak azért sem, mert letehetetlen remekét még 1995-ben írta...

Ami utána következett, az már csak afféle levezetés. Persze, nem volt rossz Mourinho 2005-ös és 2006-os bajnok Chelsea-jének Arjen Robben, Didier Drogba, Eidur Gudjohnsen, Damien Duff alakzata, vagy a 2008-as Manchester United Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney, Carlos Tévez, Ryan Giggs csatárnégyese, de említhetnénk a Manchester City közelmúltbeli támadóit, nem is beszélve a jelenlegi Liverpool Mohamed Szalah, Roberto Firmino, Sadio Mané triójáról, de ez már inkább a 4-3-3-es formáció korszaka.

Végül Smith kollégánál az 1999-es United és a 2004-es Arsenal bombacsatársora maradt versenyben, és az döntött Henryék javára, hogy ők veretlenek maradtak a PL-ben. Vagy talán az, hogy Alan barátunk a nyolcvanas és kilencvenes években 264 meccsen az Ágyúsok mezét viselte?!