Leforrázott hát, kólásdoboznyi vér

„Anyám, de jó volna, ha öt alatt megúsznánk” – sóhajtott Csuhay József a hazai 0-3 után, a madridi visszavágó előtt. Még a szarajevói hős, a Željezničar elleni továbbjutást érő gólt szerző beállós sem gondolta volna, hogy a Bernabéu-stadion százezres közönsége felállva tapsol majd a győztes Videotonnak. Ehhez kellett többek között Disztl Péter, aki kifogta a ’86-ban vb-t nyert argentin Jorge Valdano tizenegyesét, és Májer Lajos, aki hatalmas kapásgólt bombázott a Real kapujába. Az 1985. május 22-én játszott Real Madrid–Videoton nemzetközi kupadöntőre emlékezünk.

Disztl Péter mindent védett, még büntetőt is hárított Fotó: MTI/Németh Ferenc

Generációs alapélmény a Vidi menetelése; volt, aki a Sóstói-stadion kandellábereire felkapaszkodva, más otthon, fekete-fehér Junoszty vagy stílszerűen Videoton tévén keresztül izgulta végéig a fehérváriak csodálatos, olykor szerencsével kikövezett útját az UEFA-kupa döntőjébe. Sorozatban a Dukla Prahát, a Paris SG-t, a Partizan Beogradot, a Manchester Unitedet és a Željezničar Szarajevót ütötte ki Kovács Ferenc legénysége, amíg eljutott a sorozat döntőjébe.

A finálé két meccsen dőlt el, az odavágó sima meccset sejtetett, 3-0-ra nyert Székesfehérváron a Real Madrid. – Dehogy volt sima. Hiányzott négy kulcsemberünk, Csuhay, Májer, Csongrádi és Szabó. Elképesztő hibákat követtünk el, érthetetlen, hogy miért az öcsém, a középhátvéd Laci ugrott fel fejelni a félpályánál Santillánával az egyik gól előtt. És a végén kétszer lekontráztak minket – elevenítette fel az emlékeket Disztl Péter. A szakállas kapus felidézte, hogy a Manchester United kiverése után kapott prémiumból kifizette az újonnan vásárolt Lada gépkocsi törlesztőrészletének a felét. További jutalom járt az elődöntőért, de szó sem volt újabb pénzosztásról, pláne a hazai 0-3 után.

A pesszimista Csuhay József, aki Szarajevóban a döntőbe lőtte a Vidit, a megsemmisítéstől rettegett: – Anyám, de jó volna, ha öt alatt megúsznánk. A Partizan elleni öt gólból négyet vállaló Szabó Józsefet egy spanyol tévéstáb faggatta, és ő nagyon bátran a jó eredmény eléréséről beszélt. De történt más is a visszavágó előtti napon: a Sevilla képviselői csábítgatták a fehérvári gólzsákot, és Szabó igent mondott. Később lefújták a klubváltását, mert a szocialista szabályok szerint túl fiatal volt a légiósélethez. Még nem töltötte be a harmincat…

Kérdéses volt Csongrádi játéka, aki rengeteg időt hagyott ki sérülés miatt, de csapatkapitányként nem akarta cserbenhagyta a társait. – Feri bácsi rám bízta a döntést, és én egy pillanatig sem gondolkodtam. Utólag sem bántam meg, pedig a meccs után egy két és fél decis kólásdobozba szívta le a térdemben felgyülemlett vért a spanyolok orvosa, és tolókocsiban ültem a reptéren, mert nem tudtam lábra állni – emlékezett a kapitány.

Disztl Péter mindent védett, még büntetőt is hárított
Fotó: MTI/Németh Ferenc

Disztl Péter is elárult egy kulisszatitkot: az utolsó edzés után leforrázta a hátát a zuhany alatt, alig bírt aludni, őrült fájdalmai voltak, de élete meccsét nem akarta kihagyni. Különben ki védte volna ki Jorge Valdano tizenegyesét a nyolcadik percben? – Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ez volt a legkisebb bravúr, volt húsz sokkal nehezebb védésem azon a meccsen – nosztalgiázott a bajai születésű kapus, aki később szintén a rendszer áldozata lett: őt a Real akarta, de ő sem volt elég idős a klubváltáshoz…

– Puskás Öcsi mondta nekem, hogy Madridban a tizenegyest is hét méterről rúgják a Real játékosai. Igen, észrevettük… Megkapták a hazai pályát – idézte fel Zámborszki Ákos Az utolsó pillanat című dokumentumfilmjében a két éve elhunyt Kovács Ferenc. Ám a csapata nem roppant össze, igaz, biztos előnye tudatában a Real sem erőltette a gólszerzést. – Magyarországon 3-0-ra győztünk, az összes szurkoló tudta, hogy megnyerjük a kupát. Vidám, szinte karneváli hangulatban zajlott a mérkőzés – ezt pedig Emilio Butragueño, a Real akkori világklasszis csatára mondta, aki manapság a klub nemzetközi igazgatójaként dolgozik.

A karneváli hangulatú meccset Májer Lajos bombagólja döntötte el. Az alacsony játékost a tévén keresztül noszogatta Gulyás László kommentátor, s ő mintha meghallotta volna: állítgatás nélkül, kapásból bombázott egy kipattanó labdát a Real kapujának felső sarkába. – Elsült a Törpe lába, így volt kerek a történet. Feltettük a koronát az addigi menetelésünkre – összegzett Szabó az 1998-ban autóbalesetben elhunyt „Matyi” gólját felidézve. Csongrádi pedig fanyar humorral megjegyezte: – Lehet, hogy akart, de minket azóta sem tudott legyőzni a Real Madrid.

A lefújás után jó kapitányhoz illően Csongrádi a vendégszektor elé sétált a társaival, majd miután a Bernabéu közönsége a Videotont éltette, tiszteletkört futottak a fehérváriak a stadionban, mielőtt átvették a második helyezettnek járó díjat. A csapatvacsorán Kovács Ferenc gratulált a fiúknak, majd leült sakkozni a csapatorvossal. Szabóék érthető módon nem maradtak nyugton, élvezni akarták a pillanatot, hívtak egy-két taxit, és körbenéztek a madridi éjszakában. Másnap indult haza a fehérvári delegáció. Ferihegyen és a koronázóvárosban is megünnepelték a madridi diadalt.

Harmincöt éve történt. Azóta a Debrecen volt az egyetlen magyar csapat, amelyik érdekelt volt tavasszal az európai porondon – 2004 márciusában az UEFA-kupa harmadik fordulójában. Döntőről mostanában nem álmodunk.