Generációs alapélmény a Vidi menetelése; volt, aki a Sóstói-stadion kandellábereire felkapaszkodva, más otthon, fekete-fehér Junoszty vagy stílszerűen Videoton tévén keresztül izgulta végéig a fehérváriak csodálatos, olykor szerencsével kikövezett útját az UEFA-kupa döntőjébe. Sorozatban a Dukla Prahát, a Paris SG-t, a Partizan Beogradot, a Manchester Unitedet és a Željezničar Szarajevót ütötte ki Kovács Ferenc legénysége, amíg eljutott a sorozat döntőjébe.
A finálé két meccsen dőlt el, az odavágó sima meccset sejtetett, 3-0-ra nyert Székesfehérváron a Real Madrid. – Dehogy volt sima. Hiányzott négy kulcsemberünk, Csuhay, Májer, Csongrádi és Szabó. Elképesztő hibákat követtünk el, érthetetlen, hogy miért az öcsém, a középhátvéd Laci ugrott fel fejelni a félpályánál Santillánával az egyik gól előtt. És a végén kétszer lekontráztak minket – elevenítette fel az emlékeket Disztl Péter. A szakállas kapus felidézte, hogy a Manchester United kiverése után kapott prémiumból kifizette az újonnan vásárolt Lada gépkocsi törlesztőrészletének a felét. További jutalom járt az elődöntőért, de szó sem volt újabb pénzosztásról, pláne a hazai 0-3 után.
A pesszimista Csuhay József, aki Szarajevóban a döntőbe lőtte a Vidit, a megsemmisítéstől rettegett: – Anyám, de jó volna, ha öt alatt megúsznánk. A Partizan elleni öt gólból négyet vállaló Szabó Józsefet egy spanyol tévéstáb faggatta, és ő nagyon bátran a jó eredmény eléréséről beszélt. De történt más is a visszavágó előtti napon: a Sevilla képviselői csábítgatták a fehérvári gólzsákot, és Szabó igent mondott. Később lefújták a klubváltását, mert a szocialista szabályok szerint túl fiatal volt a légiósélethez. Még nem töltötte be a harmincat…
Kérdéses volt Csongrádi játéka, aki rengeteg időt hagyott ki sérülés miatt, de csapatkapitányként nem akarta cserbenhagyta a társait. – Feri bácsi rám bízta a döntést, és én egy pillanatig sem gondolkodtam. Utólag sem bántam meg, pedig a meccs után egy két és fél decis kólásdobozba szívta le a térdemben felgyülemlett vért a spanyolok orvosa, és tolókocsiban ültem a reptéren, mert nem tudtam lábra állni – emlékezett a kapitány.