Leforrázott hát, kólásdoboznyi vér

„Anyám, de jó volna, ha öt alatt megúsznánk” – sóhajtott Csuhay József a hazai 0-3 után, a madridi visszavágó előtt. Még a szarajevói hős, a Željezničar elleni továbbjutást érő gólt szerző beállós sem gondolta volna, hogy a Bernabéu-stadion százezres közönsége felállva tapsol majd a győztes Videotonnak. Ehhez kellett többek között Disztl Péter, aki kifogta a ’86-ban vb-t nyert argentin Jorge Valdano tizenegyesét, és Májer Lajos, aki hatalmas kapásgólt bombázott a Real kapujába. Az 1985. május 22-én játszott Real Madrid–Videoton nemzetközi kupadöntőre emlékezünk.

Disztl Péter mindent védett, még büntetőt is hárított Fotó: MTI/Németh Ferenc

Disztl Péter mindent védett, még büntetőt is hárított
Fotó: MTI/Németh Ferenc

Disztl Péter is elárult egy kulisszatitkot: az utolsó edzés után leforrázta a hátát a zuhany alatt, alig bírt aludni, őrült fájdalmai voltak, de élete meccsét nem akarta kihagyni. Különben ki védte volna ki Jorge Valdano tizenegyesét a nyolcadik percben? – Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ez volt a legkisebb bravúr, volt húsz sokkal nehezebb védésem azon a meccsen – nosztalgiázott a bajai születésű kapus, aki később szintén a rendszer áldozata lett: őt a Real akarta, de ő sem volt elég idős a klubváltáshoz…

– Puskás Öcsi mondta nekem, hogy Madridban a tizenegyest is hét méterről rúgják a Real játékosai. Igen, észrevettük… Megkapták a hazai pályát – idézte fel Zámborszki Ákos Az utolsó pillanat című dokumentumfilmjében a két éve elhunyt Kovács Ferenc. Ám a csapata nem roppant össze, igaz, biztos előnye tudatában a Real sem erőltette a gólszerzést. – Magyarországon 3-0-ra győztünk, az összes szurkoló tudta, hogy megnyerjük a kupát. Vidám, szinte karneváli hangulatban zajlott a mérkőzés – ezt pedig Emilio Butragueño, a Real akkori világklasszis csatára mondta, aki manapság a klub nemzetközi igazgatójaként dolgozik.

A karneváli hangulatú meccset Májer Lajos bombagólja döntötte el. Az alacsony játékost a tévén keresztül noszogatta Gulyás László kommentátor, s ő mintha meghallotta volna: állítgatás nélkül, kapásból bombázott egy kipattanó labdát a Real kapujának felső sarkába. – Elsült a Törpe lába, így volt kerek a történet. Feltettük a koronát az addigi menetelésünkre – összegzett Szabó az 1998-ban autóbalesetben elhunyt „Matyi” gólját felidézve. Csongrádi pedig fanyar humorral megjegyezte: – Lehet, hogy akart, de minket azóta sem tudott legyőzni a Real Madrid.

A lefújás után jó kapitányhoz illően Csongrádi a vendégszektor elé sétált a társaival, majd miután a Bernabéu közönsége a Videotont éltette, tiszteletkört futottak a fehérváriak a stadionban, mielőtt átvették a második helyezettnek járó díjat. A csapatvacsorán Kovács Ferenc gratulált a fiúknak, majd leült sakkozni a csapatorvossal. Szabóék érthető módon nem maradtak nyugton, élvezni akarták a pillanatot, hívtak egy-két taxit, és körbenéztek a madridi éjszakában. Másnap indult haza a fehérvári delegáció. Ferihegyen és a koronázóvárosban is megünnepelték a madridi diadalt.

Harmincöt éve történt. Azóta a Debrecen volt az egyetlen magyar csapat, amelyik érdekelt volt tavasszal az európai porondon – 2004 márciusában az UEFA-kupa harmadik fordulójában. Döntőről mostanában nem álmodunk.