Csábi József: Minden adott a futball-lázhoz Magyarországon

Azzal, hogy a magyar labdarúgó-válogatott 3-1-re nyert csütörtökön este Szófiában Bulgária ellen, még csak egy lépést tett a nyári Európa-bajnokság felé. November 12-én harcolhatja ki a budapesti Puskás Arénában a részvétel jogát, az ellenfele pedig az az Izland lesz, amely tört már borsot többször is a csapat orra alá. Erről és az esélyekről beszélgettünk Csábi Józseffel, aki játékosként és edzőként is szerzett már tapasztalatokat testközelből az izlandiakról.

– A visszavágó megnyerése elégtételnek számított?

– Mondhatni, de nem volt semmi jelentősége. Ezzel a mérkőzéssel zártuk az Eb-selejtezőket, és már nem volt esélyünk a továbbjutásra, tehát csupán egy kötelező feladatot kellett megcsinálnunk. Az egy-null nem tükrözte a játék képét, sokkal simább meccs volt. Számomra ez a kilencven perc azért is marad örökké emlékezetes, mert ez volt az utolsó válogatott mérkőzésem, ráadásul amikor Illés Bélát lecserélték, nekem adta a szalagot, és így csapatkapitányként búcsúzhattam.

– Kilenc éve négy-nullra kiütöttük Izlandot. Erre már a válogatott egyik felkészítőjeként emlékezhet. Ekkora volt a különbség a két csapat között?

– Az izlandi futball akkor már felefelé ívelő ágában volt, és ellenünk többen játszottak azok közül, akikkel öt évvel később a franciaországi Európa-bajnokságon is találkozott a válogatott. Ezt csak azért említem meg, mert a hazai visszhang kissé alábecsülte ezt a győzelmünket. Mi akkor nagyon jól futballoztunk. Egervári Sándor kapitányi érájának ez volt a csúcs időszaka. Az összes légiós rendszeresen játszott a klubjában, csaknem minden kulcsjátékos egészséges volt. Mi ezt a meccset a svédek elleni Eb-selejtező főpróbájának tartottuk, és be is vált, hiszen néhány hét múlva Svédországot is legyőztük a Puskás Stadionban.

– Hogyan jellemezné az izlandi válogatottat?

– Régen láttam, ezért csak általánosságokat mondhatok. Dacára annak, hogy több játékosa is topligában futballozik, nincsenek köztük kiemelkedő egyéniségek, ugyanakkor a saját játékrendszerükben rendkívül precízek és fegyelmezettek a támadásban és a védekezésben is. Fizikálisan nagyon jók, ugyanakkor a földön verhetők. Szerintem négy éve voltak a csúcson, és mivel kis országról, népességről, így kicsi merítési lehetőségről beszélünk, remélem, az a csapat egy jó korosztály kifutása volt csupán.

– Mit gondol novemberi mérkőzés esélyeiről?

– Manapság ez roppant nehéz kérdés, hiszen nem tudjuk, a koronavírus mennyire kavar bele a két csapat életébe. Igaz, a válogatottnál nem húsz játékosban lehet gondolkodni, mint egy klubnál, ám sajnos nincsen annyi klasszisunk, hogy ne éreznénk meg egy-két fontosabb futballista kiesését. Hazai pályán a nézők előtt jó esélyünk lesz a győzelemre. Nagyon örülök, hogy a válogatott eljutott idáig, hiszen most újra minden adott a futball-lázhoz Magyarországon: következik egy fontos Eb-pótselejtező, a Ferencváros pedig a Bajnokok Ligájában világklasszisokat hoz Budapestre.