Ma színesben láthatjuk Puskás, Hidegkuti és Bozsik góljait

November 25-e a magyar labdarúgás napja. Ezen a napon nyert 1953-ban 6:3-ra a magyar válogatott az angol ellen a Wembley-stadionban, és ezt a kilencven percet vezették fel a házigazdák úgy, hogy az évszázad mérkőzése. Ma a Super TV2 csatornán a digitálisan felújított, a gólokat színesben megmutató felvételen meggyőződhetünk róla, hogy a magyar együttes mai szemmel nézve is remek játékkal írt futballtörténelmet.

Telekom felújította a 6-3 közvetítését Forrás: Youtube/Telekom

Puskás, Hidegkuti és Bozsik. Ha valakit még csak felszínesen sem érdekel a magyar futball, jó eséllyel azt azért tudja, kik ők, és november 25-e mitől nevezetes dátum. Alig akad olyan ember ebben az országban, aki ne hallott volna az évszázad mérkőzéséről, a 6:3-ról, az Aranycsapat megdicsőüléséről, az angolok nimbuszának megtépázásáról, és annak a tizenegy – valójában tizenkettő – magyar fiatalembernek a nevét is bizonyára sokan sorolják fel álmukból is felkeltve, akik a bravúrt végrehajtották. És persze a hat gól szerzőjét: Puskás, Hidegkuti és Bozsik.

Éppen ezért nehéz újat mondani róla. Az irodalma könyvtárnyira rúg, a szemtanúk és a résztvevők már nincsenek közöttünk, a meccs minden részletéről pedig évtizedeken keresztül ezerszer elmondtak mindent, amit megőrzött az emlékezetük – mit lehet még hozzátenni? Olvastuk, hallottuk, hogy a magyar válogatott a játékával ámulatba ejtette a világot, ám ahogy telt az idő, mindez kezdett feloldódni a múlt ködében, sokan úgy lehettek vele, mint a legtöbb legendával: az idő mindent megszépít.

Ez volt a hatodik és egyben Hidegkuti Nándor harmadik gólja 1953. november 25-én a Wembley-stadionban Anglia ellen
Fotó: Getty Images/Dennis Oulds

Látni nem láthattuk, csak a nézhetőség határát éppen súroló pár képkocka villant fel szép gólokról, majd 2008-ban végre megjelent az egész mérkőzés DVD-n. Kiderült, a legenda egyáltalán nem áll messze a valóságtól, a magyar válogatott mai szemmel nézve is remek futballt bemutatva, parádés egyéni teljesítményekkel zilálta szét a hazai pályán a kontinensről érkezett csapatokkal szemben addig a napig veretlen angol csapatot. Ma pedig új szintet lép a 6:3 emlékének ápolása: a 67. évfordulón 18 órakor a Super TV2 csatornán digitálisan felújítva, Puskás, Hidegkuti és Bozsik góljait ráadásul kiszínezve vetítik le a teljes mérkőzést.

Ez egyébként csaknem akkora bravúr volt, mint a magyar siker a Wembley-ben. A kor technológiai feltételei nem tették lehetővé, hogy a helyszínről élőben közvetítő BBC filmre rögzítse az adást, ezért egy televízió képernyőjére irányított kamerával vették fel a két félidőt. Emiatt a film adattartalma csak annyi lehetett, amennyit a katódcsöves tévé képes volt akkoriban átadni, ami pedig enyhén szólva is roppant kevés. Meg kellett szüntetni a film pixelességét, zajosságát, ami sok időbe telt, de a gólok kiszínezése kiváltképp, hiszen egy szakembernek egy másodperc – vagyis 24 képkocka – egy teljes munkanapját vette igénybe. A digitális munka három hónapig tartott a budapesti Melon FX-nél, a teljes folyamat pedig fél évig.

A munka megrendelője a Telekom, a vetítés joga a BBC-nél maradt, csak három hónapra adta át a jogosultságot, illetve egy alkalomra tévés vetítésre. A Super TV2 pedig megadja a módját: mint a mai meccsek közvetítésekor, lesz felvezetés, értékelés a szünetben és a lefújást követően. Ez a mai elemekkel vegyített időutazás egy évtizede még nem jöhetett volna létre, ehhez a legmodernebb digitális technikára volt szükség.

Visszatérve az évszázad mérkőzésére és a legendákra, nem árt megjegyezni, hogy ez a tizenkét játékos – Grosics, Gellér, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor – nem fedi le az Aranycsapatot, hiszen a londoni összeállításban a válogatott mindössze négyszer futott ki a pályára, jóval több labdarúgó adta ki a korszak kiemelkedően legjobb együttesét. Emellett adódhat a kérdés, hogy miért is november 25-re, egy mai szóval élve nem tétmeccs dátumára esik a magyar labdarúgás napja. Van szomorú oldala is annak, hogy valóban ez volt a legnagyobb visszhangot kiváltó sikerünk, ami sajátos módon nem a mi futballunkban, hanem a legyőzött angolokéban lett jelentős mérföldkő: ők innen eredeztetik az 1966-os világbajnoki címüket, nekünk azt a csúcsot jelentette, ahonnan lefelé vezetett az út. Grosics Gyula az évfordulókon szűk körben mindig elmondta, szépek ezek a megemlékezések, de ez csak egy barátságos meccs volt, a legfontosabbat, a világbajnoki döntőt hét hónappal később viszont elveszítette a csapat, és nincs semmi, ami erre neki gyógyírt jelenthetne.

Ettől persze mi még élvezhetjük a 6:3 csodáját.