A munka megrendelője a Telekom, a vetítés joga a BBC-nél maradt, csak három hónapra adta át a jogosultságot, illetve egy alkalomra tévés vetítésre. A Super TV2 pedig megadja a módját: mint a mai meccsek közvetítésekor, lesz felvezetés, értékelés a szünetben és a lefújást követően. Ez a mai elemekkel vegyített időutazás egy évtizede még nem jöhetett volna létre, ehhez a legmodernebb digitális technikára volt szükség.
Visszatérve az évszázad mérkőzésére és a legendákra, nem árt megjegyezni, hogy ez a tizenkét játékos – Grosics, Gellér, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor – nem fedi le az Aranycsapatot, hiszen a londoni összeállításban a válogatott mindössze négyszer futott ki a pályára, jóval több labdarúgó adta ki a korszak kiemelkedően legjobb együttesét. Emellett adódhat a kérdés, hogy miért is november 25-re, egy mai szóval élve nem tétmeccs dátumára esik a magyar labdarúgás napja. Van szomorú oldala is annak, hogy valóban ez volt a legnagyobb visszhangot kiváltó sikerünk, ami sajátos módon nem a mi futballunkban, hanem a legyőzött angolokéban lett jelentős mérföldkő: ők innen eredeztetik az 1966-os világbajnoki címüket, nekünk azt a csúcsot jelentette, ahonnan lefelé vezetett az út. Grosics Gyula az évfordulókon szűk körben mindig elmondta, szépek ezek a megemlékezések, de ez csak egy barátságos meccs volt, a legfontosabbat, a világbajnoki döntőt hét hónappal később viszont elveszítette a csapat, és nincs semmi, ami erre neki gyógyírt jelenthetne.
Ettől persze mi még élvezhetjük a 6:3 csodáját.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!