Drakula a portás, avagy húszéves a nagy magyar diadal Romániában

Az esztendő vége az adventi várakozás és a női kézilabda Európa-bajnokság időszaka. Utóbbi hagyomány „valamivel” újabb keletű, negyedszázados, és az Eb 1994-es rajtja óta egyszer ünnepelhettük kétszeresen is az aranyvasárnapot: kereken húsz évvel ezelőtt, 2000. december 17-én. Méghozzá Bukarestben, minden idők legérzelemdúsabb végjátéka után. A történetet a Nemzeti Sport elevenítette fel.

Forrás: MTI

Két és fél hónappal korábban, a sydneyi olimpiai bajnoki döntőben már majdnem volt egy aranyvasárnapunk, de azt a mieink hatgólos vezetése ellenére a dánok ezüstté halványították. Az év csúcsversenye után a decemberi, romániai ráadás valójában senkinek sem hiányzott, a skandinávok például felismerhetetlenül fiatal kereteket küldtek el az Óperencián, de legalábbis a Kárpátokon túli, téli ködbe. Az állandó eredménykényszerben élő magyarok ezt persze nem tehették meg: hat olimpikon ugyan hiányzott, de kilenc nekivágott Ramnicu Valceának, a csoportmérkőzések színhelyének. Farkas Andrea távollétében a 22 éves Pálinger Katalin lépett elő első számú kapussá, és mivel örökös gólkirálynőnk, Bojana Radulovics sem vett részt a decemberi kalandban, posztján Brigovácz Nikolett és Nagy Krisztina osztozott. Senki se ostorozza magát, ha utóbbi esetleg nehezen villanna be… Az Eb legismertebb magyar jobbátlövője kétségtelenül Szabó Melinda volt – csak éppen ezúttal már új hazája, Franciaország színeiben.

Mocsai Lajos szövetségi kapitány mindenkit intett a hurráoptimizmustól:  – Csupán kétheti közös felkészüléssel, kényszerből vadonatúj jobbszárnnyal és két remek, de relatíve rutintalan kapussal óvakodjunk a merész vállalásoktól. Az a fő esélyünk, ha szétrohanjuk az ellenfeleinket.  – mondta. Ehhez képest a lányok a helyszínen éppen a sebességtől kezdtek rettegni; igaz, nem a sajátjukétól.  – Halálfélelmünk van, amikor a felvezető rendőrautó százhússzal bevisz minket két kamion közé  – rebegték az első edzés előtt, a dákoromán elmélet jegyében Traianusról elnevezett sportcsarnokban. Buszozni pedig nem keveset kellett. Mivel ugyanis Ramnicu Valceában nem állt rendelkezésre nemzetközi színvonalú szálláshely, a csapatokat mintegy harminc kilométerrel arrébb dobták az Olt völgyében. Nem is akárhová. A nyolcemeletes hotel első két szintje ódon kísértettanyának tűnt, az sem keltett volna különösebb meglepetést, ha éjszakánként maga Drakula veszi át a portaszolgálatot. A felső hat emeletet viszont szépen felújították; minden küldöttségnek jutott egy.

Előzetesen úgy kalkuláltunk, egy győzelmet vehetünk biztosra, a jugoszlávok ellenit. Ehhez képest a nyitányon alig sikerült 33-33-ra menteni a meccset ellenük, „döntetlent szenvedtünk”. Okkal aggodalmaskodtunk: mi lesz így a németek ellen? A tükörsima, 33-22-es győzelem aztán legrózsaszínűbb reményeinket is felülmúlta.

A teljes cikk itt olvasható el, és a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. december 19-i lapszámában is megjelent.