A kispesti csoda és a Special One is példa Dárdai Pál előtt

Tényleg csak a töltött káposzta jó felmelegítve? Dárdai Pál 2019 után tért vissza a Hertha élére, ezért megnéztük, hogy az elmúlt tíz év emlékezetes visszatérő edzőinek mennyire volt sikeres a két korszakuk. Immáron van valami közös Mourinhóban, Zidane-ban, Heynckesben, Marco Rossiban és Dárdai Pálban.

– Azért vagyok itt, mert imádom ezt a klubot – hasonló szöveggel köszönt be Zinedine Zidane 2019 márciusában másodjára a Real Madrid edzőjeként, mint tegnap Dárdai Pál a Herthánál. További párhuzam kettejük között, hogy a franciát először és másodjára is ugyanúgy tűzoltónak nevezték ki a királyi gárdánál, mint a magyar kollégáját Berlinben.

Sok szép sikert ért el Zidane a Real Madriddal Fotó: MTI/EPA-EFE/Rodrigo Jiménez

Zidane először 2016 januárjában lett a Real edzője Rafa Benítez után, és rögtön megmászta a klubfutball Mount Everestjét, BL-t nyert a csapattal, majd ezt a rá következő két évben megismételte. Ekkor a legfőbb serpával, Cristiano Ronaldóval együtt távozott. Az utódlás nem volt sikeres, 284 nap után visszahívták Zidane-t, aki tavaly újra bajnokságot nyert a Reallal, de a jelenlegi idényben messze van a csúcstámadástól.

Csaknem lefordultak a székről a sokat látott angol újságírók, amikor először találkoztak José Mourinhóval Londonban. „Topjátékosaink vannak. És immár egy topmenedzsere is van a klubnak. Nem egy a sok közül, én különleges vagyok.” A Special One, ahogy José Mourinho illette saját magát 2004-ben, a Chelsea-nél töltött első korszaka kezdetén. Ami elsőre nagyképűnek tűnt, az utólag helyénvalónak látszott. Mourinho valóban különleges volt.

Mourinho a Chelsea-nél lett a Special One Fotó: MTI

Az első két idényében kettőből két bajnoki címet nyert a Chelsea-vel, 2005-ben mindjárt 95 pontot szerezve, amely Premier League-rekord volt. Két évvel később a Roman Abramovics tulajdonossal feszültté vált viszonya miatt mennie kellett, de 2013-ban az orosz milliárdos visszahívta a portugált a Stamford Bridge-re. Mourinho ekkor a második idényében, 2015-ben újra bajnok lett a kékekkel, a harmadik elején viszont megint elküldték.

Jupp Heynckes esete egyedülálló, mert ő négyszer irányította a Bayern Münchent, és a maga nemében mindannyiszor sikerrel. Az első korszakában két bajnoki cím (1989, 1990) volt a termés, a másodikban tűzoltónak ugrott be Jürgen Klinsmann után, és megmentette a BL-indulást. A harmadik müncheni időszaka volt a legemlékezetesebb, amelynek a végén 2013-ban triplázott a klubbal, BL-t, Bundesligát és Német Kupát nyert a Bayernnel.

A nyugdíjból is visszatért Heynckes a Bayern kedvéért Fotó: Reuters/Michaela Rehle

Aztán kurtán-furcsán nyugdíjba vonult, mert a klub már korábban megegyezett Pep Guardiolával, hogy vegye át a csapat irányítását. 72 évesen azonban negyedszer is elvállalta a bajorokat Heynckes, amikor 2017 őszén Carlo Ancelotti kirúgása után a legtapasztaltabb rendezőre volt szüksége az FC Hollywoodnak. A válságban lévő csapatot BL-elődöntőig vezette, a Bundesligát pedig negyedszer is megnyerte 2018-ban. Azóta tényleg nyugdíjas.

A magyarországi példák közül kettőt emelünk ki, egy sikeres és egy kevésbé sikeres visszatérést. Kezdjük az előbbivel, Marco Rossi kispesti történetével. Olaszországban nem kapott komoly esélyt edzőként, és már azon gondolkodott, hogy civil munkát keres, amikor 2012-ben a Honvéd szerződtette. Egy évvel később bronzérmes lett az NB I-ben, amely a klub legjobb helyezése volt 1994 óta.

Marco Rossi csodát tett Kispesten Fotó: MTI

A második idényében 9. lett a csapat, és nem hosszabbították meg a szerződését 2014 nyarán. De a rá következő februárban már újra Rossi volt az edző a bajba került Honvédnál, amelyet benn tartott az élvonalban, majd 2017-ben általános meglepetésre megnyerte a bajnokságot az együttessel. Ennek is köszönhette, hogy később a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett, amellyel tavaly nagy sikereket ért el.

Az utóbbi évek nagy visszatérője volt Joan Carillo is, aki 2011-ben Paulo Sousa segítőjeként került a Videotonhoz, majd a főnök távozása után is maradt Székesfehérváron, ahol 2014-ben nevezték ki vezetőedzőnek.

Első idényében megnyerte az NB I-et a klubbal, így a finn Martti Kuusela és a cseh Miroslav Beránek után ő lett a harmadik külföldi edző hazánkban, aki bajnoki címet szerzett.

Nem sokkal később Carillo távozott, dolgozott a spanyol másodosztályban, a lengyel és a horvát élvonalban, majd 2019 novemberében tért vissza Fehérvárra. Ekkor a második helyre hozta be az együttest, és az évad végén elköszöntek tőle.