A vívósportban a legendás Nadi testvérek, Nedo és Aldo az olimpiákon kilenc aranyat nyertek (hatot, illetve hármat), becsülettel forgatták a tőrt, a párbajtőrt és a kardot is, és az 1920-as játékokon mindketten benne voltak mindhárom szakágban a győztes olasz csapatban. Sorolhatnánk még példákat az egyéni sportokból, látványosan mégis a klasszikus csapatsportokban tűnhetnek ki a testvérek. Ha már a kézilabdával kezdtük, az egyiptomi vb-n a francia együttesben ott volt Luka Karabatic, aki 2015-ben és 2017-ben együtt nyert vb-t fivérével, Nikolával, a 2016-os olimpián pedig ezüstérmesek lettek. A riói döntőben a franciák azoktól a dánoktól kaptak ki, akiknek a kapuját nem más, mint Niklas Landin őrizte. A legutóbbi olimpián a női kézilabdatornát az oroszok húzták be, soraikban a legjobb játékosnak választott Anna Vjahirjevával, valamint Polina Kuznyecovával. S bizony ők is testvérek, csak Polina már a férje nevét használja.
Röplabdában Bas és Mike van de Goor 1996-ban a holland, Nikola és Vladimir Grbics 2000-ben a jugoszláv válogatott tagjaként lett olimpiai bajnok. Kosárlabdából a Gasol testvéreket, Paut és Marcot említhetjük, ők a spanyol válogatottal 2006-ban vb-t, majd két olimpiai ezüstöt nyertek, előbbi a Lakersszel pedig kétszeres NBA-győztes. A labdarúgás híres testvérpárjairól külön könyvet lehetne írni, így most csak arra a kettőre szorítkozunk, akik együtt lettek világbajnokok: az angol Bobby és Jackie Charlton otthon 1966-ban, valamint a német Fritz és Ottmar Walter az 1954-es berni döntőben – utóbbiak a mi legnagyobb szomorúságunkra.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!