Norvégia tarolt, de az utolsó tánc senkinek sem hiányzott

A nagy hagyományokkal rendelkező sífutást nem feltétlenül arra a modern érára találták ki, amikor a gördeszkázás és a breaktánc kerül az olimpiai programba. Norvégia néha már-már kínos dominanciája sem segíti a sportágat, de az igazi veszélyre ez a szezon világított rá.

Klaebo korán örült, elvették tőle az aranyérmet Forrás: Getty Images

Nincs abban semmi meglepő, hogy Norvégia végzett az oberstdorfi északisí-világbajnokság éremtáblázatának élén. Legutóbb 1997-ben Oroszország tudott előttük zárni, amikor a mostani szakvezető, Jelena Vjelbe mind az öt lehetséges aranyérmet megnyerte női sífutásban.

Azóta tizenkét világbajnokság ért véget kisebb-nagyobb norvég fölénnyel, az igazi hegemónia azonban a közelmúltban kezdődött. A 2015-ös faluni vb óta négyből három eseményről ugyanis az aranyérmek több mint felét Norvégia vitte haza. 2017 volt az egyetlen kivétel, de ha csak a sífutásra korlátozzuk a vizsgálódást, akkor a női sífutó számokban bemutatott söprésnek köszönhetően Lahti sem kakukktojás.

A nőknél talán most nem annyira nyomasztó a norvég fölény, mint négy éve, ez egyetlen sportolónak köszönhető: Therese Johaug mind a három hosszútávú számban tönkreverte a mezőnyt, és ő döntötte el a váltót is Norvégia javára az oroszokkal szemben. Csapatszinten már-már a svédek tűnnek erősebbnek, bár éppen a váltóban, ahol ezt a leginkább megmutathatták volna, csúfos kudarcot vallottak. Ha Johaug megunná az aranyak termelését, és visszavonulna, akár aranyérem nélkül is maradhatnának a norvégok. A világbajnokságokon már tizennégynél jár, olimpiáról viszont csak egyetlen váltóban szerzett aranya van Vancouverből. Phjongcsangot doppingeltiltás miatt kihagyta, jövőre Pekingben viszont még kinézhet neki az ötkarikás aranykollekció.

A nők között Norvégia csupán két további érmet szerzett, a férfiaknál viszont egyedül Alexander Bolsunov akadályozta meg a hibátlan norvég teljesítményt. A norvég férfiak ugyanis megnyerték mindkét csapatversenyt, két egyéni számban besöpörték az érmeket, és a másik kettőben is az első négy között három norvég zárt, csak éppen Bolsunov odafért a dobogóra egy arany- és egy ezüstérem erejéig. A vb-t záró 50 kilométeres versenyszámban kizárták az elsőként beérkező norvégot, helyette nyert egy másik.

Emil Iversen (jobbra) nyerte az aranyat, még ha a képen nem is így látszik Fotó: Getty Images

A kizárással viszont el is értünk oda, ami talán a norvég hegemóniánál is nagyobb problémát jelent a sífutás számára: a test test elleni küzdelem megítélése. A 2000-es évek elejétől kezdve ugrásszerűen megnövekedtek a tömegrajtos és sprintversenyek, amelyek látványosabb küzdelmet hoznak, mint a hagyományos, óra elleni sífutás. Viszont természetes velejárójuk az is, hogy néha összeakadnak a versenyzők, ezekből pedig talán még sosem volt annyi baj, mint a lassan véget érő 2020/21-es téli szezonban.

A legrosszabbul minden kétséget kizáróan Alexander Bolsunov viselte a maga kalandjait, aki a világbajnoki 50 kilométer után nem is volt hajlandó elfogadni az ezüstérmet a nyakába, aligha játványvédelmi megfontolásból. (Utóbbi viszont kiváló kibúvó lehet a rendkívül csalódott Klæbo számára, aki hivatalos az orosz esküvőjére.) Éppen Bolsunov helyzete mutatja azonban, hogy hiányzik a kialakult, mindenkinek egyértelmű szabályozás, ugyanis az egyébként kiváló orosz versenyző első és hátsó pozícióból incidensbe keveredve is teljesen meg volt győződve a maga igazáról.

Klæbo vasárnapi kizárása arra utal, hogy minden kontaktus a hátulról érkező síző felelőssége. Ez azonban az esetek túlzott leegyszerűsítésének tűnik, hiszen például nem veszi figyelembe Bolsunovnak a klasszikus stílusba egyébként sem igazán illő, kifelé tett korcsolyázó mozdulatát. Ha így le lehet zárni minden támadást, akkor ezt az elöl lévő kíméletlenül ki fogja használni, akár több nyomváltással, és szépen lassan lehetetlenné válik az előzés, vagy elkerülhetetlenné az ütközés. Sőt, a versenybírók korábban konkrétan megfogalmazták, hogy az elöl haladó számára szabályos a szándékos kontaktkeresés, azaz be lehet úgy vágni Linn Svahn módjára a rivális elé, hogy egyben versenyzőtársa lécére is rálép az elöl haladó.

Az előzés nehézségeiről: még a Tour de Skin zárták ki az alábbi előzés miatt Annamarija Lampičot. A szlovén sílécének vége már az előzése végén találkozott Nadine Fähndrichével, tehát hátulról jött, de a kontaktus pillanatában már elöl volt. Ezt az ítéletet végül megfordították, így elvileg néhány napig még Klæbo is reménykedhet, hogy visszakapja eddigi pályafutása talán legnagyobb győzelmét. Igaz, az összképen semmiképpen sem javítana, ha napokkal a világbajnokság lezárása után újra változna a végeredmény. A test test elleni versenynek pont az lenne a lényege, hogy a nézők – akik remélhetőleg a következő télen már visszatérhetnek a lelátókra – a célba érkezéskor pontosan látják, ki a győztes.

Erre a helyezkedési kérdésre mindenképp olyan választ kell találnia a Nemzetközi Síszövetségnek a következő idényre, amelyik mindenkinek egyértelmű, ugyanakkor lehetővé teszi a ránézésre is tiszta versenyt.

Magyar kvóták, hazai csalódások

A magyar válogatott sikeres vb-t zárt, hiszen férfi és női sífutásban is kvótát szerzett a pekingi olimpiára. Nem lehetnek viszont boldogok a németek, akiknek egyedül a síugró Karl Geiger tudott egyéni érmet nyerni. Igaz, síugrásban a férfi és a vegyes csapatverseny aranyérmét is otthon tartották. Északi összetettben két sztár vitte a prímet: a norvég Jarl Magnus Riiber és a mindössze 19 éves, osztrák Johannes Lamparter is egy-egy egyéni, illetve csapataranyat szerzett Oberstdorfban.