Nincs abban semmi meglepő, hogy Norvégia végzett az oberstdorfi északisí-világbajnokság éremtáblázatának élén. Legutóbb 1997-ben Oroszország tudott előttük zárni, amikor a mostani szakvezető, Jelena Vjelbe mind az öt lehetséges aranyérmet megnyerte női sífutásban.
Azóta tizenkét világbajnokság ért véget kisebb-nagyobb norvég fölénnyel, az igazi hegemónia azonban a közelmúltban kezdődött. A 2015-ös faluni vb óta négyből három eseményről ugyanis az aranyérmek több mint felét Norvégia vitte haza. 2017 volt az egyetlen kivétel, de ha csak a sífutásra korlátozzuk a vizsgálódást, akkor a női sífutó számokban bemutatott söprésnek köszönhetően Lahti sem kakukktojás.
A nőknél talán most nem annyira nyomasztó a norvég fölény, mint négy éve, ez egyetlen sportolónak köszönhető: Therese Johaug mind a három hosszútávú számban tönkreverte a mezőnyt, és ő döntötte el a váltót is Norvégia javára az oroszokkal szemben. Csapatszinten már-már a svédek tűnnek erősebbnek, bár éppen a váltóban, ahol ezt a leginkább megmutathatták volna, csúfos kudarcot vallottak. Ha Johaug megunná az aranyak termelését, és visszavonulna, akár aranyérem nélkül is maradhatnának a norvégok. A világbajnokságokon már tizennégynél jár, olimpiáról viszont csak egyetlen váltóban szerzett aranya van Vancouverből. Phjongcsangot doppingeltiltás miatt kihagyta, jövőre Pekingben viszont még kinézhet neki az ötkarikás aranykollekció.
A nők között Norvégia csupán két további érmet szerzett, a férfiaknál viszont egyedül Alexander Bolsunov akadályozta meg a hibátlan norvég teljesítményt. A norvég férfiak ugyanis megnyerték mindkét csapatversenyt, két egyéni számban besöpörték az érmeket, és a másik kettőben is az első négy között három norvég zárt, csak éppen Bolsunov odafért a dobogóra egy arany- és egy ezüstérem erejéig. A vb-t záró 50 kilométeres versenyszámban kizárták az elsőként beérkező norvégot, helyette nyert egy másik.

A kizárással viszont el is értünk oda, ami talán a norvég hegemóniánál is nagyobb problémát jelent a sífutás számára: a test test elleni küzdelem megítélése. A 2000-es évek elejétől kezdve ugrásszerűen megnövekedtek a tömegrajtos és sprintversenyek, amelyek látványosabb küzdelmet hoznak, mint a hagyományos, óra elleni sífutás. Viszont természetes velejárójuk az is, hogy néha összeakadnak a versenyzők, ezekből pedig talán még sosem volt annyi baj, mint a lassan véget érő 2020/21-es téli szezonban.