Gyámoltalan kisfiúból lett az NB I gólkirálya

Minden Pakshoz köti. A családja, az iskolája, a csapata, a baráti köre, sőt a felesége is. A kisváros gólkirálya huszonhat évesen, könnyen lehet, útra kel, hogy meghódítsa a világot. Csakúgy, mint a klubja identitása, Hahn János karrierje kissé régimódi történet, olyan, amilyennek régen szerettük a futballt, és amilyennek ma is örömest látnánk.

Gólöröm. Hahn János az idényben eddig 22-szer gyakorolta Fotó: Tolnai Népújság/Makovics Kornél

2020. augusztus 15. nagy nap volt a paksi labdarúgás történetében. Az NB I 2020–’21-es idényének nyitófordulójában, az Újpest elleni hazai mérkőzésen avatták fel a felújított stadiont. A találkozóra ennek megfelelően sokan, több mint négyezren látogattak ki. Ünnepi hangulat uralkodott a kezdés előtt, egyetlen egy ember akadt talán, aki nem volt maradéktalanul boldog. Hahn János. Aki a kispadon gubbasztott akkor, s ahogy ő maga, más sem gondolta volna, hogy az idény végén a bajnokság gólkirályát tisztelhetjük benne. A vékony dongájú, a megtévesztő szakáll mögött ma is őszinte, kisfiús tekintetű, csillogó szemű csatár nagy utat írt le azóta.

Gólöröm. Hahn János az idényben eddig 22-szer élhette át
Fotó: Tolnai Népújság/Makovics Kornél

A pályafutása nem csak ezért szokatlan, már-már meseszerű a magyar labdarúgásban: ritka az olyan játékos, aki a nevelőklubjában jut fel a csúcsra.

– Első osztályos voltam, amikor elkezdtem focizni, de néhány nap után abba is hagytam.

Kisgyerekként is vékony voltam, s nem túl bátor, volt egy nagy darab kortársam, aki elvette a kevéske önbizalmam, miatta inkább nem jártam edzésre. Fél év után aztán visszasomfordáltam

– eleveníti fel a kezdeteket Hahn János a beszélgetésünkkor.

Teniszlabdával is

A futball sokáig csak az egyik sportág volt a reményteli fiatal életében. Teniszedző édesapja hatására teniszezett is, nem is rosszul.

– Édesapám szerint tehetséges voltam teniszben is, de szerintem ezt az elfogultság mondatja vele. Kiugró sikereim nem voltak, talán megyebajnoki címig vittem – jegyzi meg. – Idővel aztán választani kellett, s tizenhat évesen én a futball mellett tettem le a voksomat, mert csapatjáték, s ez közelebb állt hozzám.

Igaz, labdarúgásban sem üstökös tehetségként tartották számon. Persze évről évre mindig szerepelt a Paks korosztályos csapataiban, ahogy visszaemlékszik, egyszer talán kerettag is volt az utánpótlás válogatottban, de nem bombázták már tizenévesen különféle ajánlatokkal.

KRESZ-park rangers

„Amikor Janó kisgyerek volt, mindig, mindenhol fociztunk – mesélt a fia gyerekkoráról idősebb Hahn János. – A lakás minden pontján, leszámítva talán a mellékhelyiséget, s jó időben kinn, az udvaron. Speciális szabály szerint a kötény volt a gól. Tizenéves korában aztán Janó csatlakozott a KRESZ-park rangers elnevezésű baráti társaságunkhoz, s velünk együtt játszott a bitumenes dühöngőben. Szép idők voltak, ma is jó szívvel gondolunk vissza erre.”

Az édesapa azt mondja, ő nem tudta megítélni, hogy a fia mire viheti, csak azt látta, hogy van benne fantázia. Sajnálta, amikor abbahagyta a teniszt, de megértette a döntését.

„Pontosan tudom, mivel jár, ha valaki a teniszre teszi fel az életét, mennyire nehéz bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe. A foci csapatjáték, s én is úgy gondolom, jobban illik Janó személyiségéhez, hiszen igazi közösségi ember.”

Az édesapa később abba sem szólt bele, amikor a fia Felcsútra igazolt, s természetesen akkor is támogatná a fiát, ha külföldön folytatná a pályafutását.

„A külföldi szerződés mindig nagy vágya volt, a válogatottság mellett természetesen. Büszke vagyok rá, hogy bekerült az Európa-bajnokságra készülő válogatott bő keretébe.”

Nyolc esztendeje, 2013 nyarán nem is jobb lehetőséget szimatolva igazolt Felcsútra, hanem mert úgy érezte, Pakson nincs esélye bekerülni az első csapatba.

Paks–Felcsút–Paks

– A Paks már stabil első osztályú csapat volt, a Puskás Akadémia viszont akkor került fel az NB I-be, abban bíztam, ott több játéklehetőséget kapok. Tévedtem – ismeri el.

Haraszti Zsolt, a Paks ügyvezető igazgatója azonban megbocsátott a tékozló fiúnak, aki egy év után visszatért a szülővárosába.

– Haraszti Zsoltot rosszul érintette a távozásom, de tiszteletben tartotta a döntésemet. Tököli Attilának jelentős szerepe volt abban, hogy egy év múltán visszatértem. Ő Csertői Aurél segítőjeként dolgozott, s én felnéztem rá, mondhatom, gyerekként ő volt a példaképem, labdaszedőként sokszor közelről is figyelhettem. Amikor 2014 nyarán beszélgettünk, ő mondta, nagyon bízik bennem. Talán ő vetette fel, hogy vissza kellene jönnöm. Szerencsére Haraszti Zsolt megbocsátotta a tévedésem, amiért hálás vagyok neki.

Természetes népszerűség

A felcsúti kitérő mély nyomot hagyott Hahn János lelkében, azóta sem vágyik másik magyar csapathoz, ha mégis váltana, akkor inkább külföldi klubhoz igazolna.

Mesternégyes a Puskás Akadémiának

Hahn János pályafutásának nagy pillanata volt, amikor négy gólt rúgott a Puskás Akadémiának.

A találkozó után boldogan nyilatkozott az NSO-nak.

– Vayer Gábor és Éger László is Pakson született, Böde Dániel is ide kötődik, mindennap láttuk őket, felnéztünk rájuk, ők az én ifjúságomat is meghatározták. Természetesen minden paksi büszke Kovács Antalra, a város első olimpiai bajnokára, s gyerekként én rendszeresen szurkoltak a kosárlabdacsapatnak is.

Pakson jártam általános és középiskolába, itt élnek a szüleim, a feleségem is paksi, tényleg minden ideköt. Ismernek az emberek, jó érzés, hogy büszkék rám, de cseppet sem terhes a népszerűség, nem sztár vagyok, hanem olyan ember a városban, akit ismernek és kedvelnek.

A közösségi médiában igyekszem minden üzenetre válaszolni, sajnos a mezigényeket nem tudom egytől egyik kielégíteni… – jellemzi a kisvárosi és lokálpatrióta környezetet.

Hahn János nemcsak büszke a paksi identitásra, az előnyeit is tapasztalja annak, hogy a csapatot kizárólag magyar játékosok alkotják.

Szakállas történet...

Hahn Jánosnak a szakáll az egyik védjegye. „Szakáll nélkül eléggé kölyökképű vagyok, így azért komolyabbnak látszom, s a feleségemnek is jobban tetszik így” – mondja. S hamarosan már nemcsak férj, hanem apuka is lesz, júniusra várják az első gyereküket.

– A kommunikáció így biztosan sokkal gördülékenyebb, s beilleszkedni is könnyebb Pakson, mint máshol. Rajtam kívül Szabó János, Haraszti Zsolt, Szendrei Ákos, Böde Dániel és Gévay Zsolt is paksi, de legalábbis paksi kötődésű, mint ahogy annak számított korábban Bartha László is, aki tíz évet játszott itt.

Lám, a Paks nemcsak tisztán magyar csapat, hanem a helyi kötődés alapján is üde színfolt a rohamosan globalizálódó magyar labdarúgásban.

Bognár György és a támadófutball

S ha ez a keret összetalálkozik egy olyan edzővel, mint Bognár György, akkor nagy dolgokra képes. Hahn János életében ezt a változást – hogy visszatérjünk a felütéshez – a következőképpen írhatjuk le: a kispadtól a gólkirályi címig.

Paks az otthona
Fotó: Tolnai Népújság/Mártonfai Dénes

– Természetesen nem örültem annak, hogy az első fordulóban kimaradtam a kezdőcsapatból, pláne úgy, hogy tele volt nézőkkel a stadion – eleveníti fel a bajnokság kezdetét Hahn János. S ez az eset még kétszer megismétlődött. – Osztermájer Gábor az utánpótlásban is volt edzőm, jól ismerem, s ő is engem, nem velem volt gondja, egyszerűen úgy látta akkor, nélkülem eredményesebb lehet a csapat. Előfordul az ilyesmi.

Aztán négy forduló után Osztermájer Gábort Bognár György váltotta vezetőedzőként, s minden egy csapásra megváltozott.

– Nem volt közöttünk amolyan lelkizős beszélgetés, egyszerűen csak éreztem, hogy Bognár György bízik bennem, olyankor sem cserélt le, amikor gyengébben ment a játék.

Taktikailag fontos változást jelentett, hogy a támadófutball híve, letámadjuk az ellenfelet, ami nekem kedvez, szemben a pozíciós játékkal, ami már csak az alkatom miatt sem az erősségem.

Bognár György: Tisztában voltam a képességeivel

„Hahn Jánost még Felcsútról ismerem – kezdett bele a gólkirály jellemzésébe Bognár György. – Noha vékony, nem túl erős játékos volt, feltűnt, hogy mindkét lábbal kiválóan vezeti a labdát, szemráhányást is tettem a klub vezetőinek, amiért visszaengedték Paksra. Amikor idekerültem, ezek az emlékek elevenen éltek benne, egy pillanatra sem volt kérdéses, hogy kezdőcsapatban számolok vele, sőt kiemelt szerepet szánok neki a játékunkban.”

Bognár Györgynek nem kellett bemutatni Hahn Jánost
Fotó: Tolnai Népújság/Molnár Gyula

Bognár György szerint nem hátrány, hogy Hahn János vékony, csupán hetven kiló: „Tipikus inas játékos, szerintem nem szabad azzal kínozni, hogy izmot pakoljanak rá, mert lehet, hogy elveszítené a robbanékonyságát, ami a legfőbb erénye.”

A változás telitalálatnak bizonyult. A Paksot nemhogy nem fenyegeti már régóta a kiesés réme, a bajnokság hajrájában a bronzérem és a nemzetközi szereplés reménye is felcsillant a csapat előtt, még ha úgy is alakultak az eredmények, hogy az utolsó fordulóban erre már nincs reális remény.

– Nekünk az lett volna a jobb, ha a Vidi nyeri a kupát, mert akkor a negyedik hely is nemzetközi indulást jelentett volna. Az utolsó forduló előtt a harmadik helyre csupán matematikai esélyünk van, de legalább a múlt hét végén presztízsmeccsen megvertük a Puskás Akadémiát – említi, hogy milyen célok fűtik a paksiakat.

Hahn János egyénileg különösen sikeres idényt zár. Kijelenthetjük, ő a gólkirály, csupán az a kérdés, az eddigi huszonkettőhöz szerez-e még gólt, s Marco Rossi behívta a válogatott Európa-bajnokságra készülő bő keretébe.

Válogatottság és külföldi szerződés?

– Mi mást mondhatnék, a válogatottság minden játékos nagy álma. A csapat nagyszerű eredményeket ért el az elmúlt másfél évben, nem várhattam el, csak remélhettem, hogy bekerülök a keretbe. Természetesen örömmel lemondanék a nyári szabadságról is az Eb érdekében – beszél a válogatottságról szerényen.

S hogy mit hoz a jövő? Könnyen elképzelhető, hogy Hahn János a következő idényt már másik csapatban, jó eséllyel külföldön kezdi meg. De akkor is megmarad paksinak.

– A pályafutásomat mindenképpen itt szeretném befejezni – jelenti ki, aminél nem is lehet jobb végszó.