– Pontosan húsz évig versenyzett, majd 31 évig edzősködött. Pályafutása során kiket emelne ki, akik az átlagnál fontosabb szerepelt töltöttek be az életében?
– Két nevet említenék. Amikor Csepelen vézna legénykeként, tizennégy évesen egyáltalán szóba álltak velem, nagy segítséget jelentett Szalontai János emberi hozzáállása, aki ráadásul jól megtanított az evezés alapjaira is. A tőle kapott technikai tudást a későbbi években nagyban továbbfejlesztette vezetőedzőnk, Jásdi Sándor. Az edzések mennyisége és a technikai odafigyelés, a finomításai egyaránt sokat jelentettek nekem, a tőle kapott impulzusokból sokat profitáltam a későbbi edzői pályafutásom során is.
–Az evezésről köztudott, hogy sokéves, kemény munka az előfeltétele a komoly eredményeknek. Ön viszont 14 évesen gyógytornáról érkezett, és négy évvel később már előbb az ifiknél, majd még abban az évben a felnőtteknél is országos bajnokságot nyert.
– Ahhoz képest, hogy induláskor két hét próbaidőt kaptam, tényleg elég jól ment. Erőművész ugyan később sem lettem, viszont sikerült beleerősödnöm a sportágba. 1964-ben kormányos négyesben és nyolcasban is ifi bajnokok lettünk, majd a Melis Zoltán, Melis Antal, Kronome Ferenc, Pénzes László ifjúsági kvartett a felnőtteknél is aranyérmet tudott szerezni.
– Négy évvel később mégis csak az utolsó pillanatban jutottak ki Zoltán öccsével az 1968-as olimpiai játékokra.
– Előttünk komoly nemzetközi szintet teljesítő versenyzők haladtak, ráadásul én örök pesszimista voltam. Márpedig az 1967-es nyílt Európa-bajnokságon a Lucsánszky László, Csermely József, Sarlós György, Czakó Csaba összetételű kormányos nélküli négyes ezüstérmet szerzett, és ekkor még véletlenül sem gondoltam arra, hogy egy év múlva az olimpián majd én is benne ülök a második helyen végző négyesben.
Fotó: Jocha Károly
– Ezt az összeállításbeli változást egy máig többek által vitatott vezetői döntés előzte meg.
– Az Eb-második csapat talán túl biztos volt a dolgában, mégis rivalizálás alakult ki, végül Losonczi Tibor úgy döntött, hogy Czakó és Lucsánszky helyére Zoltánt és engem ültet be. A luzerni regatta mindmáig kiemelt eseménye sportágunknak, Mexikóváros előtt is az volt. Miután az új összetételű négyesünk 1968 tavaszán ott harmadik lett, így megkaptuk a véglegesítést, és mi ebben az összetételben indulhattunk az olimpián.
– Mexikóban aztán csak bejött az ön pesszimizmusa…
