– Nagyon boldog vagyok, de egyelőre még nem tudom felfogni, hogy megvan a kvóta, pedig a hangosbemondó is bemondta az arénában – nyilatkozta Pigniczki Fanni a Magyar Tornaszövetség hírlevelében. – Nagyon-nagyon szerettük volna, de még most sem tudom elhinni, hogy sikerült. Tízéves voltam, amikor először kimondtam, hogy olimpián szeretnék indulni, tudatosan pedig 2015 óta készülök. Úgy gondolom, hogy az összes eddigi tapasztalatomat a versenyzésből fel tudtam használni, Pesaro után állt össze teljesen a kép, hogy nekem mit kell csinálnom, mi nyugtat meg, hogyan kell melegítenem és így tovább. Egyébként az nyugtat meg, ha nem foglalkozom a téttel. Olaszországban már teljesen rágörcsöltem a kvalifikációra, most viszont úgy mentem ki a szőnyegre, hogy egyáltalán nem foglalkoztam az olimpiai kvótával. Tegnap este sokáig tartott a verseny, izgultam is, hogy nem tudom kipihenni magam, de este még kiválóan legyúrtak. Már fél hatkor ébren voltam, szinte még álomban tettem a dolgom, haj, smink, és egy kis hazai zabkását reggeliztem. A 7.30-as busszal mentünk ki, a melegítés is jól ment, éreztem, hogy a testem és a fejem is nagyon jó állapotban van. Nagyon jól sikerült minden gyakorlatom, igazán élveztem minden szert. Szalaggal kezdtem, azt gondolom, csakúgy, mint buzogánnyal, életem legjobb gyakorlatait mutattam be. A kezdésnél kicsit féltem, mert pont a szalagot rontottam el a selejtezőben pénteken. Nagyjából félóránként mentem a színpadra, nem volt időm másra gondolni, csak az adott feladatra. Fel se fogtam, olyan gyorsan történt minden. A karikagyakorlat volt a holtpont, annak a felénél mondtam magamnak, hogy ez így nem mehet tovább, össze kell szednem magam, és szerencsére sikerült összerakni az egészet. Következett a labda, az nagyon jól sikerült, pedig jóval hosszabbak voltak a dobásaim, mint egyébként. Minden gyakorlatnál csak az adott feladatra figyeltem, hogy minél pontosabban hajtsam végre az aktuális szert, mintha akkor kezdődne a verseny. Ezzel a mentalitással mentem fel az utolsó szerre, a buzogányra is. Azt éreztem ennél, hogy bármi történhet, el fogom kapni, és semmi nem jöhet közbe, meg fogom csinálni, és így is lett.
