Térdelni vagy nem térdelni? Ez a kérdés Olaszországban

Rasszizmussal vádolták az olasz válogatott tagjait, akik nem voltak hajlandók térdelni az Olaszország–Wales mérkőzés előtt. Éles politikai vita robbant ki Olaszországban arról, hogy ki ereszkedett térdre és ki maradt állva a játékosok közül.

Pessina szerezte az olaszok vezető gólját Fotó: EPA/Riccardo Antimia

Azonnal elkezdődött a számolás, ki az, aki az afroamerikaiak jogait védelmébe vevő a Black Lives Matter mozgalom nézeteit osztja, és ki nem. Az előző két meccsen az olaszok egyetlen alkalommal sem térdeltek le. Vasárnap a walesi csapat tagjai kivétel nélkül térdre borultak. Példájukat az olasz válogatott öt tagja követte, az újságok azonnal listázták a térdhajtók névsorát: Federico Bernardeschi, Andrea Belotti, Emerson Palmieri, Matteo Pessina és Rafael Toloi.

Az állva maradt játékosok kimondva vagy kimondatlanul a rasszizmus gyanújának árnyékába kerültek és magyarázkodásra szorultak. Mindannyian elítéljük a faji gyűlöletet, a térdhajtásról azonban mindenki önállóan dönt – magyarázta Leonardo Bonucci, a válogatott csatára. Pessina elismerte, hogy csak az utolsó pillanatban jutott eszébe a térdelés.

A politika főszereplői sem tartózkodtak, hogy véleményt nyilvánítsanak a válogatott szimbolikus gesztusa láttán. Enrico Letta a baloldali Demokrata Párt főtitkára felhívást intézet a válogatott tagjaihoz. „Térdeljetek le mindannyian!” – üzente a játékosoknak. „Őszintén szólva szánalmas jelenet volt. Ha a játékfelállásokban meg tudnak egyezni, akkor ebben is hasonlóan kellene tenni. A walesiek mindannyian letérdeltek, az olaszok nem” – rótta meg a válogatott tagjait a baloldali politikus a La7 tévé csatorna műsorában.

Az Olasz Labdarúgó-szövetség elnöke, Gabriele Gravina visszautasít mindenfajta felülről érkező utasítást. „A szövetség szabályzata egyértelmű: a rasszizmus minden formáját elutasítjuk. Mindenki maga dönti el, hogyan cselekszik, senkire sem lehet politikai hatást gyakorolni. Beszéltünk a fiúkkal, ismerjük a mérkőzések előtti protokollt. Mindenki szabadon cselekedett. Volt, aki letérdelt, mások a tapsra szorítkoztak” – magyarázta a játékosok gesztusát a szövetség elnöke.

Matteo Salvini, a Liga főtitkára nehezményezte, hogy az olasz csapat győzelmét beárnyékolták az utólagos polémiák. „A fajgyűlöletet térden állva lehetne legyőzni? Tízből nyolcan nem így gondolják, ez inkább a radical chic színjátéka. Az olaszok a korábbi mérkőzéseken sem hajtottak térdet. A gesztus az amerikai kultúrharc szimbóluma, amelynek semmi köze hozzánk, hiába is éltetik, mint valami forradalmi gesztust. Hagyjuk focizni a fiúkat, a fajgyűlöletet pedig vívjuk meg inkább a tettek mezején” – nyilatkozta Salvini.

A félig térdelő, félig állva maradt olasz válogatott képe kitűnően szemlélteti, mi is a Black Lives Mater: egy politikai töltetű megosztó mozgalom. Egyenes gerinccel, talpon állva is lehet a fajgyűlölet ellen küzdeni, nem kell ezért a játékosokat térdre kényszeríteni – írja az Il Giornale publicistája, Francesco Giubilei. A BLM mozgalomnak semmi köze az olasz kultúrához és társadalomhoz, hiszen nem voltunk rabszolgatartó nép. Az olasz társadalom eltér az amerikaitól ezért a hasonló mozgalmak és gesztusok Olaszországban értelmüket vesztik – magyarázza Giubilei.