Delaunay-kupa, avagy kinek köszönhetjük az Európa-bajnokságot

Vasárnap este az angol vagy az olasz válogatott megnyeri az Európa-bajnokságot, és a győztes a Wembley-stadionban hatvanezer néző előtt átveheti a címmel járó Delaunay-kupát. Miért pont azt? Nagy tétben lehet fogadni rá, hogy százezer szurkolóból tíz sem tudná, az Európa-bajnoknak járó trófeát miért éppen így hívják, és egyáltalán, ki volt a trófea névadója, Henri Delaunay. Ezzel az írással nekik próbálunk meg segíteni, egyben emléket állítani annak, akinek a fejében először megfogant az Eb ötlete, és aki a megvalósulást sajnos már nem érhette meg.

Portrait du secrétaire général de la Fédération française de football (FFF), Henri Delaunay, pris dans les années 20. Henri Delaunay a été notamment à l'initiative de la création du Championnat d'Europe des Nations, dont la première édition s'est déroulée en France en 1960. AFP PHOTOPortrait of the general secretary of the French Football Federation (FFF), Henri Delaunay, taken in the mid '20s. Henri Delaunay was behind the project of the creation of the European Nations championship, which first took place in France in 1960. AFP PHOTO (Photo by STAFF / AFP) Fotó: STAFF / AFP

Sokat kellett várnia, hogy az álmáról egyáltalán komolyan tárgyaljanak, és ehhez előbb meg kellett szervezni a kontinentális szövetségeket, esetünkben az UEFA-t. Ez 1954-ben történt meg, és az új szövetség alapszabályába hiába került bele az Európa-bajnokság ötlete, még nagyon sokat kellett várni a megvalósulásra féltékenységek, gáncsoskodások és az újtól való félelem miatt. Az UEFA erre a célra létrehozott albizottsága 1955-ben állt elő egy javaslattal a kontinenstornára a bécsi kongresszuson, ez a sorozatot két részre bontotta volna: a világbajnokság előtti évben egy kieséses szakaszra, majd egyetlen országban megrendezett döntő tornával a következő évadban, és ez a világbajnokság európai selejtezőit is kiváltotta volna.

A kontinenstorna első döntőjét a Szovjetunió és Jugoszlávia játszotta egymással
Fotó: Staff/AFP

A FIFA berkeiben azonban ez az ötlet nem aratott tetszést. A nemzetközi szövetség akkori főtitkára, Kurt Gassmann azt írta az UEFA-nak, hogy „nem teljesen ért egyet azokkal az elképzelésekkel, amelyeket egy UEFA-versenyre és az 1958-as világbajnokság selejtező versenyére vonatkozóan terjesztettek elő”. Gassmann úgy érezte, hogy a javaslat ellentétes a FIFA érdekeivel, és hogy egy európai verseny utolsó szakaszának megrendezése ugyanabban az évben, mint a világbajnokság döntője, nem lenne szerencsés, már csak azért sem, mert veszélyeztetné a FIFA anyagi érdekeit, és ebben alighanem igaza is volt. A javaslata az volt, hogy az európai verseny kieséses szakaszára két évvel a világbajnokság döntője előtt kerüljön sor, a döntő tornát pedig egy évvel a világbajnokság döntője előtt kellene megrendezni. Így aztán a kongresszus, idő előttinek minősítve, visszaküldte a tervezetet az albizottságnak. A klubok sem lelkesedtek túlzottan az ötletért, nem szívesen engedték volna el a játékosaikat újabb megterhelésre, féltek, túl zsúfolttá válna így a versenynaptár, ami a mai éves programokat nézve enyhén szólva is mosolyt fakasztó aggodalom. Az ötlet kidolgozását és elfogadását az 1956-os lisszaboni, majd egy évvel később a koppenhágai kongresszuson is elnapolták, 1958-ban, Stockholmban viszont naprendre tűzték, és bár heves vita zajlott róla, többé nem volt visszaút.

Az Henri Delaunay-ről elnevezett kupa, ezt kapja az Európa-bajnokság győztese

A többség kiállt a módosított tervezet mellett. Az UEFA első elnöke, a dán Ebbe Schwartz felkérte az albizottságot, hogy a kongresszus ebédszünetében tárgyalja újra a projektet, majd a délutáni ülésszak elején végérvényesen befejezte az egy helyben járást, a kongresszus jegyzőkönyve szerint kijelentette, hogy „a sorsolásra június 6-án, pénteken kerül sor”, majd továbblépett a napirenddel. A sorsolásra a kongresszus után két nappal a stockholmi Foresta Hotelben került sor, az induló sorozatra ezek az országok neveztek: Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Kelet-Németország, Franciaország, Görögország, Magyarország, Norvégia, Lengyelország, Portugália, az Ír Köztársaság, Románia, Spanyolország, Törökország, a Szovjetunió és Jugoszlávia. Három figyelemre méltó hiányzó volt: Anglia, Olaszország és Nyugat-Németország. Az Európai Nemzetek Kupájának első hivatalos mérkőzésére, mert akkor még így hívták, 1958. szeptember 28-án került sor, amikor a Szovjetunió találkozott Magyarországgal a moszkvai Luzsnyiki Stadionban. A házigazdák 100 172 szurkoló előtt 3-1-re nyertek egy nyolcaddöntő mérkőzést, Anatolij Iljin mindössze négy perc elteltével szerezte meg az új torna első gólját.

A jugoszlávok kapusa, Vidinic fogja meg a labdát az első fináléban, amelyet a párizsi Parc des Princes stadionban rendeztek meg, és a szovjetek 2-1-re nyertek
Fotó: Staff/AFP

Sajnos Henri Delaunay soha nem láthatott mérkőzést álmai sorozatából: 1955. november 9-én elhunyt. Az utódja az UEFA főtitkári székében a fia, Pierre lett, aki hűségesen támogatta apja ötletét, amíg az zöld utat nem kapott. Henri Delaunay szerepének elismeréseként az új verseny létrehozásában a trófeát, amelyet a Francia Labdarúgó-szövetség ajánlott fel, róla nevezték el. Pierre Delaunay optimista volt a verseny jövőjével kapcsolatban. „Várható, figyelembe véve az első kiírás során szerzett tapasztalatokat […] a nemzetek száma 1962-ben nagyobb lesz”, írta az UEFA hivatalos értesítőjében 1958 szeptemberében. Nem tévedett, 29 tagország nevezett a második kontinensbajnokságra, amelyet 1962 és 1964 között rendeztek.

Most tehát vasárnap vagy az angol, vagy az olasz csapatkapitány magasba emeli azt a trófeát, amelyet Henri Delaunay-ről neveztek el. Megérdemli, hogy emlékezzünk rá, és tudjuk, ki volt ő.