Tóth Szabolcs életébe a 2000-es athéni olimpia után lépett be a vízilabda, és bár elmondása szerint szerelem volt első látásra, a sportág iránti szenvedély nem volt elég a profi karrierhez, így más utat választott magának: a tanulmányaira fókuszált, jogi egyetemen abszolvált – jelenleg is az államvizsgáira készül –, mellette a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pólócsapatát hozta létre. Imádott sportágától tehát nem szakadt el, ma a MAFC csapatában a Budapesti Gyarmati Dezső Felnőtt Férfi Bajnokságban szerepel, emellett pedig, ha játékosként nem is, de Märcz Tamás szövetségi kapitány stábjának tagjaként eljutott a felnőtt vízilabda-válogatottig, amelynél csapatmenedzseri és videóelemzői szerepet tölt be.
Először a Sport-Önként Egyesület által került a nemzeti csapat közelébe, önkéntesként a 2014-es budapesti Eb-n, majd 2017-től már a szövetség alkalmazásában, koordinátorként dolgozott a férfiválogatottnál.
– 2017-ben munkát kerestem a tanulmányaim mellett, és elküldtem az önéletrajzom a Magyar Vízilabda-szövetséghez is. Másnap felhívtak, hogy mázlim van, aznap akartak felvenni valakit, de előbb meghallgatnak engem is. Végül engem vettek fel, először koordinátori szerepkörbe. Semmilyen feltétellel eltántorítani ettől a munkától. nem lehetett. Két hónap után Märcz Tamás és Kemény Dénes, a szövetség akkori elnöke, kerestek meg azzal, hogy kell valaki a csapathoz, aki a válogatott mellett van mindig, megold minden problémát helyben, hogy az ne a stábnak vagy a játékosoknak legyen a dolga. Így lettem csapatmenedzser. Nem sokkal később hívott fel Tomi, hogy szüksége lenne egy videóelemzőre, és rám gondolt, mivel a vízilabdához valamelyest értek, a videózás részleteit pedig Mátéfalvy Csaba kapusedzőtől megtanulhattam.

Videóelemzőként a magyar együttes, illetve az ellenfelek meccseit rögzíti, esetenként, a szövetségi kapitány kérésére egyes bajnoki mérkőzéseket is. Ezután megvágja a fontos részeket, kiemelten az emberelőnyös és -hátrányos, szituációkat, a különböző védekezési és támadási formákat. Ezekből készül egy videóanyag, amelyet a játékosok elé tárnak. A labdarúgástól eltérően itt a büntetőkre nem fordítanak kiemelkedő figyelmet.
– Végig szokták nézni a kapusok, ki hová lövi az ötmétereseket, főleg, ha a közelmúltban az ellenfélnek volt egy hosszabb ötméterespárbaja, akkor az jó referencia lehet. Persze a világ elitjébe tartozó játékosok pontosan tudják, hogy videózzák őket, és egyáltalán nem biztos, hogy úgy lőnek, ahogy az rájuk korábban jellemző volt. Csak a statisztikára alapozni hazárdjáték lenne. Azt gondolom, a videózás igazi értéke a nagyobb stratégiai játékelemekben és az egyéni- és csapathibák elemzésében van. Hiszen a lövéseknél ugyan léteznek sémák, amelyek feltérképezhetők, hiszen ahogy fárad a játékos, csökken az oxigénellátottsága, s ilyenkor óhatatlanul, tudat alatt a stabilabb, biztosabb lövést választja, de nem könnyű kintről megítélni, hogy ez a pont mikor jön el az ellenfél adott pólósánál.