Konkoly Zsófia öt éve, a riói paralimpián, tizennégy (!) évesen bronzérmes lett száz méter pillangón, a májusi Európa-bajnokságon pedig magabiztos úszással szerzett aranyérmet. A 19 éves pécsi sportoló – akinek nem fejlődött ki rendesen a jobb karja – az előfutamban új Európa-csúccsal (1:07.05) az első helyen jutott be a döntőbe. Ötven méternél másodikként fordult a nagy előnnyel vezető új-zélandi világcsúcstartó, Sophie Pascoe mögött, de a második hosszon nagyszerűen hajrázott, és 1:06.55 perces paralimpiai rekorddal győzött. A második helyen az amerikai Elisabeth Smith (1:08.22) végzett, a harmadikon pedig a spanyol Sarai Gascon (1:08.43).
Konkoly Zsófia korábban ezüstérmes volt 400 méter gyorson és 200 méter vegyesen, ötödik lett a sérültségi besorolás alapján 34 pontos 4×100 méteres női gyorsváltóval, a hatodik helyen végzett 100 méter háton, és kilencedikként fejezte be a 100 méter gyorsot Tokióban, ahol csütörtökön a magyar küldöttség tizenkettedik érmét, egyúttal ötödik aranyát szerezte.
– Tegnap már megint éreztem, hogy fáradt vagyok, illetve még mindig, de tudtam, hogy ez az utolsó napom, az utolsó számom, úgyhogy próbáltam összeszedni magam – nyilatkozta a verseny után a vegyes zónában. Elmondta, bízott benne, hogy az új-zélandi úszó a végét már nem fogja annyira bírni, mint ő, de nem tudta, képes lesz-e befogni. – Az első ötvenen meglepődtem egyébként, hogy ennyivel előttem van, a forduló után próbáltam fölhozni magam, illetve csak az amerikai lányt láttam magam mellett – mesélte a döntőről. – Úgyhogy őt próbáltam megelőzni. Eddig 1:07.22 volt a legjobb időm, Szerintem azzal is elégedett lettem volna, ha egyéni csúcsot úszom, de azért ennek sokkal jobban örülök. Ez volt az utolsó számom, örülök, hogy a végére hagytuk a legjobbat!
Az S10-es kategória magyar indulója, Pap Bianka – akinek gyerekkori síbaleset miatt nem fejlődött ki rendesen a bal sípcsontja – 1:09.71 perccel a leggyorsabb volt délelőtti előfutamában, illetve összesítésben is, majd az esti döntőben „leúszta” a mezőnyt, végig vezetett, s 1:06.70 perces eredménnyel győzött, több mint két másodperccel megelőzve a második Aurélie Rivard-t.
Pap Bianka 100 háton világ- és Európa-bajnok, a riói paralimpián pedig második volt, most Tokióban másodszor állhatott fel a dobogóra a japán fővárosban, szerdán 400 gyorson ezüstöt nyert, korábban pedig 100 méter mellen a hetedik helyen végzett, 100 méter gyorson negyedik, a sérültségi besorolás alapján 34 pontos 4×100 méteres női gyorsváltóval pedig ötödik lett.
– Alapvetően szerettem volna egy jó időt úszni és egy jót versenyezni – mondta. – Valamilyen szinten bennem volt, hogy jó lenne nyerni, hiszen két éve, a világbajnokságon egy századdal kaptam ki, az nagyon fájt, illetve Rióban is ezüstérmes voltam. Így rajtam volt az elvárás, de nem akartam mindenáron. Ha most nem nyerem meg, nem lettem volna öngyilkos.
A futamot illetően elárulta, edzőjével, Szabó Álmossal arról beszéltek előzőleg, hogy ha elsőnek fordul, akkor megvan a győzelem.
– Azért én ennyire nem nyugodtam meg, bár nekem is, mint Zsófinak, a második fele az erősségem. Hiszen magyarok vagyunk, nem a gyorsaságunkról vagyunk híresek, hanem inkább az állóképességünkről.
Sikerült egyéni csúcsot úsznia, az eddigi legjobbja 1:07.4 volt, és egyre közelebb kerül a világcsúcshoz (1:05.86).
– Majd talán az lesz a célom Párizsra, hogy azt megközelítsem vagy elérjem. De már így is boldog vagyok, hiszen felértem a csúcsra. Holnap van még a 200 vegyes, semmilyen elvárásom nincs, ott már csak szeretnék egy jót versenyezni, élvezni a helyzetet, és most már bármi történhet.
