Már a Könyves Kálmán körúton leállt a forgalom. Miután a Népligetnél a második zöldnél sem jutottam túl a kereszteződésen az Üllői úti felüljáró alatt, rábíztam magam az ismert navigációs applikációra. Az újabb és újabb frissítések egyre kacifántosabb útvonalat és csúszó érkezést mutattak, de csak odaértem időben. Igaz, háromnegyed órával a kezdés előtt a Keletinél elhűlten néztem a még vígan söröző tömeget: meccsre nem akarnak jönni a szurkolók?
Benn, a Puskás Arénában fél órával a kezdő sípszó előtt csupán félháznyi néző volt, de a himnuszokra úgy ötvenezren gyűlhettek össze; tehát durván tízezren döntöttek úgy az Anglia, majd Albánia elleni vereség után, hogy érvényes jegyük dacára nem jönnek ki. Persze úgy is megközelíthetjük a kérdést, hogy két fájó kudarc után is ötvenezren biztatták a válogatottat. Látva a drukkerek arcát, többen először látogathattak ki a Puskásba, s érthetően elvarázsolta őket a stadion hangulata. A tábor tagjainak kötelező, de a visszafogottabb szurkolóknak is remek program, örök élmény a válogatott egy-egy meccse.
Anglia és Albánia ellen is bőven akadt hiányzó, ezért is örülhettünk annak, hogy (harmadik PCR-tesztje is negatív lett), (klubja, az RB Leipzig személyes kérésére engedélyt adott a maradásra) és (kihúzták a begyulladt bölcsességfogát) ott lehetett a keretben, igaz, a kezdő tizenegyből Szoboszlai kimaradt. illetve az MLSZ nyilván nem akarta feszíteni a húrt, inkább csak biztonsági tartalékként számított a húszéves klasszisra a szombati Lipcse–Bayern München rangadó előtt. Schön Szabolcs került be a kezdőbe, a bal oldalra, Fiola ezúttal jobb oldali védőt játszott, a szokásos 3-5-2-es hadrendben így állt fel a magyar válogatott: Dibusz – Fiola, Lang, Szalai A. – Botka, Kleinheisler, Nagy Á., Schäfer, Schön – Sallai, Szalai Á.
Szerencsére gyorsan eldőlt, hogy Szoboszlai bevetésére legfeljebb átmozgatás végett lehet szükség, a mieink már a kilencedik percben megszerezték a vezetést. pontos előreívelésére Sallai érkezett jó ütemben, Garía belé rúgott, a játékvezető büntetőt ítélt, amit a másik Szalai, Ádám higgadtan értékesített (1-0). A 19. percben egy kis szöglet után Schön beadását Botka fejelte a hálóba, a védő a tizenhatodik válogatott fellépésen az első gólját szerezte, amivel már 2-0-ra vezettünk.
Újabb találat az első félidőben nem esett, egyrészt mert többnyire hiba csúszott a támadásokba, másrészt mert a szlovén bíró nem akarta újabb tizenegyessel sújtani az andorraiakat.
A második félidőre azért bejött Szoboszlai is (Kleinheisler helyett), s pihenőt kapott Sallai is, őt Sallói váltotta. Mindkettőjüknek akadt helyzete, mégis majdnem Andorra szépített. A partjelzőnek, illetve a VAR-nak köszönhettük, hogy les miatt nem lett érvényes a magyar öngól... Aztán a 82. percben csak meglett a vendéggól, nem várt izgalmak árán, csupán 2-1-re vertük Andorrát.
A lengyelek pedig az utolsó pillanatban egyenlítettek Anglia ellen. A vetélytársak jelentős segítsége nélkül nagyon nehéz lesz a folytatás.
I csoport, 6. forduló: Magyarország–Andorra 2-1, Lengyelország–Anglia 1-1, Albánia–San Marino 5-0, az állás: 1. Anglia 16 pont, 2. Albánia 12, 3. Lengyelország 11, 4. Magyarország 10, 5. Andorra 3, 6. San Marino 0.
(A borítóképen: a második gólt fejeli. Fotó: Nemzeti Sport/Árvai Károly)
