– 2020. március 8. és 2021. szeptember 19-e között összesen hat tornán játszott döntőt, de hadd „gonoszkodjak”: mi történt 2016 és 2020 között? Voltak olyan epizódok, amiket másképp kellett volna kezelnie a siker érdekében?
– Nem hiszem, hogy bármit is másképp kellett volna csinálnom. Ez volt az én utam karrierem eddigi legjobb ranglistás helyezéséig. A negatívumok és a pozitívumok a magánéletben és a teniszpályán egyaránt kellettek ahhoz, hogy eljussak a világranglista 125. helyére. Korábban voltak sérüléseim, magánéletbeli problémáim, amiket nem szereznék megosztani a nyilvánossággal. Mindezek bárkinek a karrierjét rossz irányba befolyásolhatják. Erről gyakran nem beszélnek az emberek. Én sem beszéltem ezekről, de megvívtam a magam csatáit önmagammal, a külvilággal, és ezek megerősítettek. Ezek a csaták tettek azzá, ami most vagyok.
– Mire gondol?
– A tenisz nagyon komoly mentális megterhelés a versenyzőknek. Voltak olyan éveim, amikor szinte minden hetet vereséggel zártam, és ez komoly hatással volt az önbizalmamra. De el kellett fogadnom, mert ha valaki nem a világ legjobb teniszezője, akkor igenis meg kell küzdenie a kudarcélménnyel, meg kell tanulnia feldolgozni a vereséget. Ezzel nem csak én voltam így, hanem sokan mások. Valaki könnyebben fel tudta dolgozni a kudarcot, és volt olyan is, aki kevésbé. Én az utóbbi kategóriába tartoztam. Sokat dolgoztunk, Bastiennel (Bastien Fazincani – a korábban a francia Alizé Cornet-t is edző francia edző), hogy ebben előre tudjak lépni. Úgy érzem, ebben sokat fejlődtem: most már a legrosszabb napjaimon is látom a fényt az alagút végén.
– Az edzőjével mióta tart a kapcsolat?
– A Mouratoglou Teniszakadémián találkoztunk először évekkel ezelőtt. Végül úgy döntöttem, hogy nem az lesz az én utam, ezért nem maradtam ott. De vele megmaradt a jó kapcsolat, 2019 januárjától dolgozunk együtt.
– 2015-ben megnyerte a US Opent a juniorok mezőnyében. Milyen célok lebegtek akkor a szeme előtt?
– Nyilván megfordult a fejemben, hogy hamarosan top 100- as játékos lehetek. A felnőtt mezőnyben kezdetben jól ment a játék, nyomás nélkül, felszabadultan tudtam teniszezni. Junior korú voltam, csak „felfelé” játszottam a felnőttek között, de akkor nem éreztem ennek a súlyát, és ezért nem is tudtam tartósan megragadni a felnőtt mezőnyben. Ott kezdődött a visszaesés, a magamban való kételkedés.
