Több mint száz évvel ezelőtt kezdődött a magyar és az angol labdarúgó-válogatott közös története: az 1900–1910 közötti évtizedben a sportág tanítómesterei két nagy és egy mérsékeltebb verést mértek Magyarországra. Huszonöt évvel később, a negyedik összecsapáson a magyar csapat megmutatta, hogy felzárkózott az angolokhoz, Avar István és Sárosi György góljával 2-1-es hazai siker született az Üllői úton.
Az igazi sokk azonban 1953-ban érte az angolokat: a magyar Aranycsapat 6-3-ra nyert a Wembley-ben az évszázad mérkőzésén. Az angol válogatott először kapott ki hazai pályán a Brit-szigeteken kívülről érkezett csapattól, a triplázó Hidegkuti Nándor és a kétgólos Puskás Ferenc vezérletével a magyarok végleg leszámoltak az angolok felsőbbrendűségi mítoszával, a váratlan futball-lecke hatására pedig az ellenfél csapatából hatan sosem játszottak többet a válogatottban.
A fél évvel későbbi, budapesti visszavágóban sem sok öröme volt a diáksorba kényszerült tanítómesternek: az 1954-es 7-1-es zakó mind a mai napig az angol válogatott történetének legnagyobb különbségű veresége. Puskás ekkor is duplázott, ahogy Kocsis Sándor is.
A két együttes közötti első tétmeccs is magyar győzelmet hozott, az 1962-es világbajnokság csoportkörében Tichy Lajos és Albert Flórián góljával 2-1 lett az eredmény. Végül mindkét válogatottnak a negyeddöntő jelentette a végállomást Chilében, az ottani összecsapást követően pedig ismét fordult a kocka a két nemzeti csapat viszonylatában, azóta hiába üldözzük az angolok elleni hatodik győzelmünket.
Selejtezősorozatban az 1982-es világbajnokság és az 1984-es Európa-bajnokság előtt mérkőztünk az angolokkal, négy meccsen négy vereséget könyvelhettünk el, igaz, a vb-re így is kéz a kézben jutott el a két válogatott. Azóta csak barátságos találkozókon feszült egymásnak Magyarország és Anglia, összesen hét alkalommal: két döntetlen és öt vereség a mérleg magyar szempontból.
Itthon 1999-ben játszottunk legutóbb az angolokkal, a Népstadionban 1-1 lett az eredmény, Alan Shearer büntetőjére Hrutka János szabadrúgása volt a válasz.
A párharctörténelem legutóbbi fejezetét 2010-ben írták, amikor az új Wembley-ben az angolok Phil Jagielka öngólja után Steven Gerrard duplájával fordítottak, és 2-1-re nyertek. Az akkor pályára lépett játékosok közül többen aktívak még, Joe Hart például a Celtic kapusaként a Ferencváros ellen is játszhat idén az Európa-ligában, de komoly szinten futballozik még Ashley Young (Aston Villa) és James Milner (Liverpool) is, de egyikük sem kerettag már, ahogy magyar oldalon Dzsudzsák Balázs (Debrecen), Vadócz Krisztián (Montevideo Wanderers) és a többiek sem. Laczkó Zsolt viszont, aki azon a meccsen a második félidőre szállt be, holnap debütál a magyar válogatott asszisztens edzőjeként Marco Rossi stábjában. A túlsó kispadon ülő Gareth Southgate 1996-ban játszott a magyar csapat ellen, akkor 3-0-s győzelemnek örülhetett.
Bízunk benne, hogy a holnapi vb-selejtezőn nem lesz oka az ünneplésre az angol szövetségi kapitánynak az új évszázad első Magyarország–Anglia mérkőzésén. Az angolok az 1950-es években megtanultak rettegni Puskás Ferenc nevétől. A háromoroszlános válogatott csütörtökön először lép pályára a magyar legendáról elnevezett arénában.
Borítókép: Kocsis Sándor lő kapura a Wembley-ben. Fotó: Barratts/PA Images via Getty
