A havas út vezet a legnagyobb éremgyűjteményekhez

Két hét múlva kezdődik a XXIV. téli olimpia. Bár a magyar szurkolók érthető okokból jellemzően a jeges sportokra fordítanak nagyobb figyelmet, az ötkarikás műsor több mint felét a havas versenyszámok teszik ki. A százkilenc pekingi aranyéremből hatvanhat a különböző sí- és hódeszkaszakágakban talál gazdára. Nem véletlen, hogy a téli olimpiák történetének legsikeresebb sportolóit is a sízők között találjuk.

Fotó: SID

Már a kezdetekkor is kulcsszerepe volt a síversenyeknek. A műkorcsolyát és a jégkorongot még be lehetett illeszteni az olimpiák programjába – amelyeket akkor még nem neveztek „nyárinak” –, a sízők azonban mégsem küzdhettek a párizsi érmekért júliusban. 1921-ben Lausanne-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) eldöntötte, hogy 1924-ben a szintén franciaországi Chamonix-ban megrendezik a Télisportok nemzetközi hetét, amely tizenkét napon át tartott. A kísérlet sikeres volt, így a NOB folytatta a téli olimpiák rendezését, melyek sorában az 1924-es sportfesztivált visszamenőleg elismerte az elsőnek.

Chamonix-ban a sífutók, a síugrók és a kettőt kombináló északi összetettezők vetélkedtek egymással, bár utóbbiban ekkor még nem specialisták indultak. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy ugyanaz lett a dobogósok sorrendje, mint 50 km-es sífutásban – a norvég Thorleif Haug triplázott, ugyanis a másik sífutó számot (18 km) is megnyerte. Megrendezték még a military patrol nevű versenyszámot, amely lényegében sílövészetváltónak felelt meg, de a következő játékokon már csak bemutató sportág volt, majd később el is tűnt a programból. A modern biatlon 1960 óta része a téli olimpiai műsornak.

Az alpesi sí még a második világháború előtt, 1936-ban Garmisch-Partenkirchenben bekerült a programba, és ez volt az első alkalom, hogy női sportolók is versenyezhettek síléceken ötkarikás érmekért. Alpesi síben azóta is minden téli olimpián ugyanannyi versenyszámban vetélkednek a hölgyek és az urak, más síszakágakban viszont nem ez a helyzet. Sífutásban 1952-ben, biatlonban 1992-ben, síugrásban csak 2014-ben rendezték az első női versenyszámot, az északi összetett pedig még Pekingben is a férfiak privilégiuma lesz.

Haug 1924-es remeklése után a következő „havas” triplázóra 1956-ig kellett várni, amikor az osztrák Toni Sailer besöpörte az aktuális három alpesi számot (lesiklás, műlesiklás, óriás-műlesiklás). Ezt megismételte Jean-Claude Killy (1968, Grenoble). A program bővülésével egyre gyakoribb lett a triplázás, a síugrók között az első adandó alkalommal élt a finn Matti Nykänen, aki 1988-ban Calgaryban a két egyéni szám mellett az első ízben megrendezett csapatversenyben is aranyérmet nyert. Nykänen karrierje négy arany- és egy ezüstérmével a legeredményesebb síugró az olimpiák történetében, s bár az elméleti esély két sportoló számára is adott Pekingben az előzésre, sem a hetedik olimpiájára készülő svájci Simon Ammann (négy arany), sem a nagysánc címvédője, a lengyel Kamil Stoch (három arany, egy bronz) nem mutatott idén olyan formát, ami alapján a kínai fővárosban is érmet remélhetne.

Kamil Stoch. Fotó: EPA/Lukas Barth-Tuttas

Az 1990-es években különleges lehetőséget kaptak a téli sportot űzők: a NOB az 1992-es albertville-i játékok után 1994-ben, Lillehammerben is téli olimpiát rendezett, ezzel elszakítva a nyári olimpiai évektől a téli testvért. Az orosz Ljubov Jegorova mindkét helyszínen három aranyérmet nyert, míg a norvég Björn Daehlie 1998-ban, Naganóban az első téli sportoló lett, aki eljutott nyolc aranyéremig (négy ezüst mellett).

Daehlie-t azóta két honfitársa megelőzte az éremtáblázaton. Az örökrangsor élén a szintén sífutó Marit Björgen áll, aki a legutóbbi, phjongcshangi olimpia után nyolc arany-, négy ezüst- és három bronzéremmel vonult vissza. Szintén nyolc arannyal és négy ezüsttel, de ezek mellett „csak” egy bronzzal rendelkezik Ole Einar Björndalen, aki egyedüli „havas” sportolóként hozott el négy aranyérmet egyetlen olim­pián: 2002-ben Salt Lake Cityben mind a négy férfi biatlonszámban bajnoki címet szerzett. Björndalen felesége, a fehérorosz Darja Domracseva 2014-ben Szocsiban három egyéni aranyérmet nyert, majd Phjongcshangban, immár édesanyaként a váltó befutóembereként is ötkarikás bajnoki címet nyert. A házaspár Pekingben is ott lesz, de immár a kínai csapat edzőjeként.

A hazaiak, bármilyen neves szakembereket is csábítottak országukba a pekingi olimpia előtt, a hagyományos sísportokban kevés sikerre számíthatnak. Síakrobatikában viszont rendszeres a kínai éremszerzés, és ebben a szakágban éppen Pekingben debütál a vegyes csapatok versenye. Szabadstílusú síben 1992-ben osztottak először olimpiai érmeket, idén viszont tizenhárom versenyszámmal a havas sportágak közül már ebben osztják a legtöbb medált. Ugyanakkor az egyes versenyszámok annyira különböznek egymástól, hogy hasonló éremhalmozásra nincs kilátás, mint egy nagyon erős sífutó vagy sílövő esetében. Nem mindenki hagyja persze beskatulyázni magát: 2018-ban a cseh Ester Ledecká az első téli olimpiát idézte, amikor két különböző sportágban is aranyérmet nyert: az ötkarikás játékokon 1998 óta versenyző hódeszkások párhuzamos óriás-műlesiklásában és az alpesi sízők szuperóriás-műlesiklásában is ő lett a bajnok.

Magyar sikerekről nem véletlenül nem írtunk, ugyanis havas szakágban még nem szereztünk olimpiai pontot: a kiemelkedően legjobb eredményt a székely Miklós Edit érte el, aki 2014-ben Szocsiban hetedik helyen zárt lesiklásban. Hasonlóban idén nem reménykedhetünk, viszont Kozuback Kamilla személyében először indulhat olimpián magyar hódeszkás. S bár a modern szakágakkal szemben Swaney Elizabeth 2018-as szereplése komoly ellenérzéseket válthatott ki a magyar sportkedvelőkben, a tizenhét éves Kozuback tényleg valódi trükköket mutat be a versenyeken. Mellette Tóth Zita és Kékesi Márton (alpesi sí), valamint Pónya Sára és Kónya Ádám (sífutás) képviseli Magyarországot a pekingi havon.

Borítókép: Darja Domracseva és Ole Einar Björndalen a családi éremkollekció néhány darabjával (Fotó: SID)