– Hétfőn eldördül a rajtpisztoly, sporttal telik meg az FM 105.9, és ahogyan az induló M4 Sportot 2015 nyarán, nyilván ezt is sokan várják. De pontosan ki is hallgat ma rádiót Magyarországon?
– A munkába járás időszakában, amikor a szülők iskolába viszik a gyerekeket, az autókban szólnak a rádiók, ez olyan szokás, ami egyhamar nem fog megváltozni. A nap közbeni rádiózás viszont nagymértékben átalakult, hiszen a munkahelyeken az internet van a fókuszban, kevésbé a frekvencia, mint mondjuk tíz-tizenöt éve. Ám amikor az emberek mennek haza a munkából, ismét jellemzően rádiót hallgatnak. Tudom, hogy sokan vannak, akik a különböző zenei megosztó oldalakra figyelnek, ám ők is szeretnének tájékozódni, és az információkhoz a rádióból tudnak hozzájutni.
– Aki a Sportrádióra kapcsol, milyen műsorokkal találkozik?
– Kezdjük a reggeli idősávval, amellyel nem konkurenciát szeretnénk teremteni a közismert, sok hallgatót vonzó műsoroknak, inkább alternatívát. Napközben a zenéké a főszerep, de ott is erős lesz a sportos-aktuális vonal, inkább a sport hátterével, táplálkozással, életmóddal, egészségüggyel, sportdiplomáciával fogunk foglalkozni. Úgy gondolom, a Sportrádió megítélését a délután négytől este tízig tartó időszak befolyásolja majd leginkább, ez a legkiemeltebb időszak, hiszen rengeteg esemény van ebben az idősávban. Amúgy is sokan hallgatnak rádiót délután négytől este hét-nyolcig, de abban bízunk, hogy a sporttal kicsit ezt is ki lehet tolni.
– Hiába írunk januárt, a Sportrádió sem eseménytelen időszakban indul, tart a férfikézilabda Eb, hétfőn kezdődik a tenisz Australian Open is, majd jön a pekingi téli olimpia…
– Mindegyikre készülünk, a rádió koncepciójának része, hogy nagyon szoros szakmai együttműködésre törekszünk a Nemzeti Sporttal, mert hiszünk abban, hogy a sportnapilap szerkesztősége, az újságírók, akik régóta, akár néhány évtizede dolgoznak a sportnapilapnak, hasznos tagjai lehetnek a rádiós életnek is. Hiszen ott vannak az eseményeken, a műsorvezetőnk rá tud tőlük kérdezni a hangulatra, a körülményekre, a helyszíni ízekre, éppen ez az, amiről például az autóban ülő ember szívesen hall.