Az A jelű csoportból – ebben a sorrendben – Svájc, Németország, Kanada és Szlovákia jutott tovább és utolsóként Olaszország esett ki a divízió I/A-ba. Svájc többek között legyőzte Kanadát is, és csupán 12 percre volt attól, hogy százszázalékos eredménnyel zárja az alapszakaszt, ám a németek egyenlítettek, így a helvétek végül csak hosszabbításban harcolták ki a hetedik sikerüket, de így is meggyőzően végeztek a nyolcas élén.
Kanada szokás szerint a csoportkörben rapszodikus teljesítményt nyújtott, négy győzelem után kikapott Svájctól, majd komoly meglepetésként, a két csapat közös történetében először Dániától is, így az utolsó fordulóban mindenképpen nyernie kellett Franciaország ellen a biztos továbbjutás érdekében. Nem remegett meg a tengerentúliak keze, magabiztosan, 7-1-re hozták a meccset.
A Kanada elleni siker önmagában azt sugallja, hogy Dánia közel állt a továbbjutáshoz. Így is volt, ám ahhoz végül négy győzelem, 12 pont is kevés volt, mert a szlovákok zárásként ugyancsak 7-1-re legyőzték a skandinávokat, és pontazonosság mellett az egymás elleni eredmény északi szomszédainknak kedvezett.
A B csoport előzetesen, illetve a hagyományok alapján erősebbnek tűnt, ám helyesebb úgy fogalmazni, hogy egyértelműbbnek. A nagyok – Finnország, Svédország, Csehország, Egyesült Államok – dolgát a kisebbek nem is tudtak megnehezíteni.
A negyeddöntőben nehéz lenne előre fogadni bármelyik párharcra. A két csoportgyőztes nyilván favorit, de az Egyesült Államokat semmiképpen sem mondanánk esélytelennek Svájccal szemben. Finnország szintén esélyesebb Szlovákia ellen, amire az eddigi eredményeken felül további két érvet is felsorakoztathatunk: Finnország a házigazda, egyben az idei, pekingi téli olimpia győztese. Ugyanakkor a fiatal hokisokat felvonultató, az olimpián berobbant, még csak 18 éves tehetség, Juraj Slavkovsky vezérelte szlovákokat hiba lenne lebecsülni. A téli olimpián szerzett bronzérmük tekintélyparancsoló, s úgy érzik, 2012 után ismét van esélyük az éremszerzésre a világbajnokságon.
