A csapatkapitány hozzátette, elégedett a döntőbe jutással, mert tavasszal nem gondolta volna, hogy június végére itt tart majd.
– Azt hiszem, teher nélkül fogunk játszani, hiszen ez ünnepnap lesz nekünk. Ritkán vagyunk döntőben, nekem tizennégy év alatt nem sikerült világbajnoki döntőt játszanom, pedig a társaimmal mindig mindent megtettünk érte. Szombaton megpróbálunk majd tapadni rájuk, mint az olimpián, hogy érezzék a nyomást, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég. Ha a védekezésünk javul, és a mozgásunkba képesek leszünk frissességet vinni, akkor lehet esélyünk ellenük. Kedvezhet nekünk, hogy gyakoroltunk velük egy hétig a vb előtt.
Én ezt szeretném élvezni, nem adatik meg minden nap, hogy döntőt játszhassunk hazai közönség előtt. Mindent meg fogunk tenni, rajtunk nem fog múlni a győzelem.
Magyari Alda a mérkőzés utolsó pillanatait idézte fel, amikor „forró volt a talaj” a magyar kapu előtt, de a 21 éves hálóőr szerencsére a helyzet magaslatán állt.
– Amikor ilyen szoros a mérkőzés, kijön belőlem és a lányokból is az őrület. Az utolsó három percben csak azt mantráztam magamban, hogy egy védés, és ha megvan az az egy védés, akkor döntőbe jutunk. Amikor kivédtem az utolsó lövésüket, az járt a fejemben, hogy megint jön egy szöglet, azt is ki kell majd védeni. De amikor láttam, hogy kiesik a játékos kezéből a labda, akkor aztán el akartam dobni messzire, ne legyen többet a kapu közelében. Akkor kezdtem felfogni, hogy mit értünk el. Most én kaptam meg a Benedek Tibor-díjat, de ma az egész csapat, illetve a stábtagok és a közönség is megérdemelte volna, együtt jutottunk a döntőbe.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!