Az öccsét tehetségesebbnek tartotta a nyolcvanöt éves Kamuti Jenő

Sebész, főorvos, Fair play-díjas, világbajnok. Hosszan lehetne sorolni a jelzőket, szavakat, amelyek Kamuti Jenő neve hallatán beugranak. Ma ünnepli születésnapját a híres tőröző, aki a mai napig azt vallja, hogy az öccse sokkal tehetségesebb, csak egy kicsit lustább volt, mint ő.

Budapest 20171010 Vívás 2017 Ősz interjú Kamuti Jenő világbajnok vívó Nemzet Sportolója Hosszabbítás Fotó: Tumbász Hédi Nemzeti Sport Fotó: Tumbász Hédi

1968-ban Mexikóvárosban, majd négy évvel később a müncheni olimpián is második lett a tőrvívó Kamuti Jenő, aki halmozta az érmeket egyéniben és csapatban. A 85. születésnapját ma ünneplő kiváló sportolóról a Nemzeti Sport jelentetett meg hosszabb cikket.

A kétszeres olimpiai ezüstérmes Kamuti Jenő edzője a legendás Bay Béla volt, akitől rengeteget tanult fiatalon, a mai napig nagy szeretettel gondol az egykori mesterére. 

– Én mindent Bay Béla bácsitól tanultam, a mesterem volt, s nem csak a páston. Ő mesélte, hogy a legendás Italo Santelli egy kardverseny másnapján hasonló eset után azt mondta Gerevich Alinak, hogy „Ez nem megy, kérem, ez nem vívás, ma nem mondja be a tust, holnap váltót hamisít…”

 – mesélte a sportlapnak a születésnapos, a Magyar Fair Play Bizottság elnöke. Kamuti édesapját, aki 1956-ban vezérigazgató-helyettesként a MÁV forradalmi bizottságának elnöke volt, a forradalom után internálták, mert nem volt hajlandó visszalépni a pártba.  A vívó mindvégig sokkal tehetségesebbnek tartotta a testvérét, Lászlót, és végtelenül büszke volt arra, hogy a sport mindenre megtanította. 

– A vívásnak rengeteget köszönhetek. Egyrészt rájöttem arra, hogy húszévesen mindent el lehet viselni. A sport valamennyi fáradságát, a tanulás minden gyötrelmét. Ezt figyelmébe ajánlanám minden húszévesnek. Azután a sport megtanított valamire: elviselni a siker, a győzelem mámorát, a fáradtság érzését és a vereség kínját 

– mondta az ünnepelt, aki orvosként is komoly sikereket tudhat magáénak. Úttörője volt hazánkban a laparoszkópos műtéteknek (a köznyelvben: kulcslyukműtét). – Csak nálunk volt új, én Franciaországban találkoztam vele, amikor egy évig kint voltam ösztöndíjjal. Az az egy esztendő egyébként nekem hattal ért fel szakmailag. Szinte éjjel-nappal a műtőben voltam, ha már nem éreztem a derekamat, segített a vívás. Vívóállásra váltottam, úgy kényelmesebb volt, kifejezetten pihentető – mesélte Kamuti.

A teljes cikket ITT lehet elolvasni.

Borítókép: Kamuti Jenő nem csalódott amiatt, hogy csak ezüstérmeket hozott haza az olimpiákról (Fotó: Nemzeti Sport)