„Micsoda színész!” – sok futballistára mondogatják, de kevésre pozitív hangsúllyal. 1990 nyarán Julio Medem spanyol filmrendező mégis izgatottan ejthette ki e szavakat, miközben a focizó Alonso-fivéreket figyelte a San Sebastian-i strandon. A rendező a készülő Vacas című filmjéhez keresett vörös hajú, tizenegy év körüli baszk kölyköket, és úgy érezte, a kisebbik fiúban rátalált a megálmodott főhősére.
Xabi Alonso édesanyja azonban visszautasította a lehetőséget, így Peru szerepét egy bizonyos Miguel Ángel García játszotta el, a kis Xabi meg tovább kergette a labdát a világhírnév felé vezető úton. Immáron 40 évesen ő ült a rendezői székbe – edzőként Leverkusenben.
Azt nem tudhatjuk, hogy Xabi Alonso milyen színész lett volna, azt ugyanakkor pontosan tudjuk, milyen középpályás vált belőle. Olyan volt a pályán, mint a szív a testben: irányította a „vérkeringést”, lassította vagy éppen gyorsította a játékot. Már fiatalon is ilyen volt, 2000-ben a Real Sociedad edzője, John Toshack a mindössze 19 éves Xabinak adta csapatkapitányi karszalagot, újdonsült vezérével pedig szárnyalt a csapat, amely 2003-ban második lett a spanyol bajnokságban.
Alonso a világ legjobb mélységi irányítói, labdatartó középpályásai közé tartozott, amihez kiemelkedő játékintelligencia, technikai képzettség és a háttérben maradás képessége kellett. Utóbbiról akár azt is mondhatnánk, hogy alázatosság. A poszt legnagyobb mestereire, Xabi Alonso mellett Andrea Pirlóra vagy éppen Toni Kroosra jellemző (volt) a rivaldafény kerülése, miközben halálpontosan tették/teszik a dolgukat.
A spanyolra valló adat született 2014-ben a Bayern München–Köln meccsen, amelyen a bajorok mezében Xabi Alonso 204-szer találkozott a labdával, Bundesliga-rekordot felállítva. Általában nem ő rúgta a gólokat, de a szerepe megkérdőjelezhetetlen volt a 2008 és 2012 között két Európa-bajnoki és egy világbajnoki címet szerző spanyol válogatottban éppúgy, mint a Liverpoolban és a Real Madridban, amelyekkel megnyerte a Bajnokok Ligáját.
A feltámadó Liverpool hőse
Persze emlékezetes gólja így is akadt, mind közül a 2005-ös BL-döntőben lőtt találata volt a leghíresebb, ami nem is lehetett volna drámaibb. Félidőben az AC Milan 3-0-ra vezetett a Liverpool ellen, ám az angolok második félidei csodás feltámadása Alonso egyenlítő góljával vált teljessé. A 61. percben talált be, miután a Liverpool tizenegyeshez jutott. Xabi korábban sosem vállalt büntetőt profi pályafutása alatt, a BL-döntőben tette meg ezt először, és hibázott, Dida kivédte a lövését, de Alonso egyből javított, a kipattanót a kapuba pofozta. Végül a Liverpool tizenegyespárbajban megszerezte az aranyérmet.
Másik híres esete a 2010-es vb-döntőben történt, amikor a holland Nigel de Jong még az első félidőben kungfurúgással a mellkasába szállt, és hihetetlen módon megúszta a piros lapot. – Erős fájdalom nyilallt a testembe, remegtem. Mintha szétszakítottak volna. De a világbajnoki döntőről volt szó, addig játszottam, ameddig csak bírtam – idézte fel később Alonso, akit végül csak a 87. percben cseréltek le a spanyolok az 1-0-ra megnyert fináléban.
Bizonyos értelemben Alonso nem kerülhette el a sorsát azzal, hogy labdarúgó lett, hiszen édesapja, Periko Alonso szintén az volt, nem is akármilyen. Hússzor szerepelt a spanyol válogatottban, kétszer a Real Sociedaddal, egyszer a Barcelonával nyert bajnokságot. Nem csoda, hogy Xabi és egy évvel idősebb bátyja, Mikel (Real Sociedad, Bolton, Tenerife) is profinak állt, noha a szülők sosem erőltették, hogy sportoljanak.
A tanulás volt az első, Xabi elmondása szerint az apja egy teljes hónapra eltiltotta a focitól, mert rossz jegyet kapott az iskolában. Talán ez is közrejátszott abban, hogy az 1999-es, Real Sociedadban való debütálásáig nem is készült profi labdarúgónak, aminek kézzelfogható jeleként ipari mérnöknek tanult.
Miután 2017-ben a Bayern München játékosaként bejelentette a visszavonulását, visszaült az iskolapadba, csak már edzőnek készült. Az UEFA képzését korábbi spanyol csapattársai, Victor Valdés, Raúl és Xavi társaságában végezte el – közülük Raúl manapság a Real Madrid B csapatát irányítja, Xavi pedig az FC Barcelona főnöke. Alonso a Real U14-es csapatánál kezdett edzősködni, majd hazatért a Real Sociedadhoz, amelynél a harmadik vonalban szereplő második együttesnél dolgozott. Tavaly feljuttatta a csapatot a másodosztályba, ahová 1962 után először tért vissza a Sociedad B.
Október 5-én pedig megkapta az első igazán jelentős feladatát vezetőedzőként, a Bayer Leverkusen nevezte ki Xabi Alonsót a svájci Gerardo Seoane helyére. A bemutatkozása nem is lehetett volna szebb, a Leverkusen 4-0-ra kiütötte az újonc Schalkét hazai pályán a Bundesliga legutóbbi fordulójában.
Igazi egyéniség és úriember
– Készültem rá, hogy egy nap edző leszek, és most jött el a megfelelő pillanat, készen állok rá – nyilatkozta Xabi Alonso. – Azt érzem, hogy fontos szerepet játszhatok Leverkusenben, képes leszek lendíteni a csapaton és én is fejlődni tudok majd. Modern futballt akarunk játszani: domináns, intenzív, dinamikus futballt.
Alonso játékosként olyan edzőktől tanulhatott, mint Pep Guardiola, Vicente del Bosque, Carlo Ancelotti vagy José Mourinho, az pedig sokat elmond, hogy korábbi klubjánál, a Bayern Münchennél edzőként is rajta tartják a szemüket.
– Tennünk kell azért, hogy egy nap Xabi Alonsót visszahozzuk Münchenbe – jelentette ki Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern korábbi elnöke. – Varázslatos játékos volt, aki négy nyelven beszél, németül is folyékonyan. Igazi egyéniség és úriember. Szívesen látnám egyszer újra a Bayernben.
Akkor már vezetőedzőként térhetne vissza, de előbb Leverkusenben kell bizonyítania, hogy a rendezői székben is olyan különleges képességekkel bír, mint amilyenekkel a színpadon elkápráztatta a közönséget.
Borítókép: Xabi Alonso edzőként az első Bundesliga-meccsén irányítja a Bayer Leverkusent a Schalke ellen (Fotó: Roberto Pfeil/AFP)
