Oroszország és az olimpia: a konfliktus olyan, mint a háború maga

Több mint három hét telt el azóta, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyilvánosságra hozta a döntését, miszerint az olimpiai eszme jegyében, bizonyos feltételek mellett az egy éve a nemzetközi porondról kitiltott orosz és fehérorosz sportolók visszatérhetnek a sportvilág vérkeringésébe és részt vehetnek a 2024-es párizsi olimpián is, avagy Oroszország nélkül nem olimpia az olimpia. Egyes országok felháborodása előre borítékolható volt, de mintha a bojkottal fenyegetőzök elenyésző kisebbségben maradnának. Olyan ez a konfliktus, mint maga a háború: végeláthatatlan és feloldhatatlan.

SHOOTING-OLY-2020-2021-TOKYO Fotó: TAUSEEF MUSTAFA

A néhány nap híján egy éve, egészen pontosan 2022. február 24-én kirobbant háború „nulladik” szankciós csomagja Oroszország és a Fehéroroszország sportéletet sújtotta. A legtöbb nemzetközi sportági szakszövetség kitiltotta versenyeiről a két ország sportolóit és elvette a két országtól a nemzetközi viadalok már elnyert jogát. Maga a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is ezt az eljárást javasolta az egyes szövetségeknek a február 28-án nyilvánosságra hozott határozatával.

A jelenből visszafejtve az akkori eseményeket nem is vitás, hogy e döntések is abban a reményben fogantak, hogy a háború gyorsan véget ér. Nem így történt. Az egyéves évfordulóhoz közelegve is dörögnek a fegyverek és felelősségteljesen senki sem merné megmondani, mikor lesz legalább fegyverszünet, hát még béke.

A következő nyári olimpia időpontja azonban adott és ismert, 2024. július 26-án rendezik a párizsi játékok megnyitó ünnepségét. Nem alaptalan a bizakodás, hogy addig csak elül a csatazaj, csak hogy a kvalifikációs versenyek már idén tavasszal megkezdődnek, akik ezekről lemarad, az minden jó szándék mellett sem lehet ott az olimpián.

Igazságos-e az orosz és fehérorosz sportolók kitiltása a nemzetközi versenyekről?

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ebben a helyzetben vitatható, de kétségtelenül bátor döntésre szánta rá magát. Január 25-én nyilvánosságra hozott határozatával engedélyt adott az orosz és fehérorosz sportolóknak arra, hogy bizonyos feltételek mellett – nem támogathatják aktívan az ukrajnai háborút és teljes mértékben megfelelnek a doppingellenes szabályoknak – semleges színekben részt vegyenek a nemzetközi eseményeken, hozzátéve, keresi annak a módját, hogy ott lehessen majd a 2024-es játékokon is.

A NOB az olimpiai chartára hivatkozott, mondván, ellenkezik annak a szellemiségével, hogy csupán az útlevele miatt bárkit megfosszanak a versenyzés jogától.

Csak sakk, nem matt! A sakk az első pillanattól kezdve önálló szigetet alkotott a nemzetközi sportéletben. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) csupán egyetlen oroszt, a krími születésű, fiatalon még ukrán színekben versenyző Szergej Karjakint tiltotta el, aki nyíltan támogatta Oroszország agresszióját. Az oroszok a FIDE zászlója alatt háborítatlanul indulhatnak egyéni versenyeken, igaz, a tavalyi sakkolimpián nem vehettek részt.

A NOB nem hiába évszázados szervezet, a diplomáciai manőverezésnek is érti a módját. Hivatalosan az Ázsiai Olimpiai Tanács (OCA) fordult kérvénnyel a NOB-hoz az orosz és a fehérorosz sportolók érdekében, ellentételezésként a szervezet továbbra is ellenzi sportesemények rendezését a két országban, s ami talán a legfontosabb, a bejelentés azt is magában foglalta, hogy az Egyesült Államok Olimpiai és Paralimpiai Bizottsága (USOPC) támogatja a döntést.

– Sok amerikai sportolót meghallgattunk, és megértjük, hogy a világ legjobbjai ellen akarnak versenyezni - de csak akkor, ha ez biztonságos és tisztességes módon történik – írta nyilvános levelében az USOPC elnöke, Gene Sykes, kifejezve, hogy támogatja a NOB szándékát s persze szolidaritást vállal Ukrajnával és az ukrán sportolókkal.

A többség értett a szóból. Mindenekelőtt a párizsi játékok szervezőbizottsága közleményben szögezte le, hogy tiszteletben tartja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntését. Anne Hidalgo, Párizs polgármestere is így nyilatkozott, aztán persze visszatáncolt.

Miért támogatják, illetve ellenzik az orosz és fehérorosz sportolók szereplését a 2024-es párizsi olimpiám?

Előre borítékolhattuk, hogy akadnak majd lázongók is. Pró és kontra. Az Orosz Olimpiai Bizottság (OKR) természetesen kifogásolta a NOB döntését. A szervezet elnöke, a háromszoros olimpiai, valamint tízszeres világbajnok korábbi vívó, Sztanyiszlav Pozdnyakov, valamint Oleg Maticin sportminiszter „megengedhetetlennek tartja”, hogy a politika beavatkozzon a sportba. Természetesen csak az orosz háborgók lecsillapítása végett, mert Oroszország annál többet nem érhet el, mint hogy a sportolói semleges színekben ott lehessenek Párizsban.

Kitiltás és bojkott – az olimpiák történetének árnyas oldala A kitiltás, illetve a bojkott nem újkeletű jelenség mint az olimpiát befolyásoló politikai eszköz.  1920: Pirre de Coubertin báró, a NOB alapítójának, a béke apostolának minden törekvése ellenére a NOB 1919-ben úgy határozott, hogy az 1920-as antwepeni játékokrók kitiltja az I. világháború vesztes országait, így Ausztria, Bulgária, Németország, Törökország és persze Magyarország nélkül rendezték meg az olimpiát. 1956: Magyarország ismét a figyelem középpontjába került. A magyar forradalom eltiprás, valamint a szuezi válság miatt több ország, köztük Hollandia, Spanyolország, Svájc a távol maradásával tüntetett és nem vett részt a melbourne-i játékokon. 1964: Észak-Korea, Kína és Indonézia közvetlenül a tokiói játékok előtt lépett vissza, amiért a NOB nem fogadta el az 1963-as dzsakartai Ganefón (Feltörekvő Új Erők Játéka) szerepelt sportolók nevezését. 1976: Dél-Afrika az apartheid rendszer miatt a NOB döntéseként 1964 óta nem vehetett részt a játékokon, sőt a NOB 1970-ben a tagjai közül is száműzte a dél-afrikai szervezetet. 1975-ben az új-zélandi rögbiválogatott dél-afrikai túrája miatt 22 afrikai ország bojkottálta a montreali olimpiát. 1980: A Szovjetunió afganisztáni bevonulása miatt az Egyesült Államok kezdeményézésére összesen 65 ország bojkottálta a moszkvai olimpiát. 1984: Négy év múlva jött a keserű visszavágás, ekkor a Szovjetuniót követve a szocialista tömb legtöbb országa, köztük Magyarország is távol maradt a Los Angeles-i olimpiától. A magyar sport számos csillagának pályafutását törte kerékbe a döntés.

A másik oldalról Ukrajna, személy szerint Volodimir Zelenszkij elnök bojkottal fenyegetőzött, amihez csatlakozott Volodimir Klicsko korábbi nehézsúlyú profi világbajnok ökölvívó, Vitalij Klicsko, Kijev polgármesterének a testvére is.

A korábbi bokszoló egyenesen azzal vádolta meg Bachot, hogy Putyin cinkosává válik.

– Ma az oroszok a civilek elleni bűncselekmények olimpiai bajnokai – hangoztatta Klicsko. A testvére, Vitalij Klicsko diplomatikusabban fogalmazott, szerinte az orosz sportolóknak nyilvánosan állást kell foglalniuk az ukrajnai háború ellen, ha azt akarják, hogy részt vehessenek a 2024-es, párizsi olimpián.

Az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke, Vadim Hutcajt pedig partizánakcióba kezdett, körlevelet küldött szét a többi tagszervezetnek, arra kérve őket, hogy csatlakozzanak a felhívásához. Ennek azonban csupán Lettország, Litvánia és Lengyelország tett eleget. Átmenetileg belekeverték a dologba Észtországot és Csehországot is, de e két ország később cáfolta, hogy csatlakozna a bojkotthoz, „noha az orosz sportolók részvétele abszurd”. 

A Magyar Olimpiai Bizottság nem fogalmazott meg hivatalosa álláspontot, Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök, a szervezet tiszteletbeli elnöke a Mandinernek adott interjúban az orosz és a fehérorosz sportolók szereplése mellett érvelt.

Társakból ellenségek – Nem akarok beszélni vele, tudni sem akarok róla, nem létezik számomra. Az ellenségem. Támogatja a háborút, büszke azokra az orosz sportolókra, akik részt vesznek ukránok megölésében. Mostantól ez az ember nem létezik a számomra – Vadim Hutcajt így beszélt Sztanyiszlav Pozdnyakovról. Aki egykor sport-, sőt csapattársa, együtt nyertek kardvívásban olimpiai bajnoki aranyérmet 1992-ben, a barcelonai olimpián az átmenetileg a Szovjetunió örökébe lépő Független Államok Közössége képviseletében.

Ukrajna, személy szerint Hutcajt a körlevéllel kiverte a biztosítékot a NOB-nál. Thomas Bach, a NOB elnöke határozottan felszólította Ukrajnát, hogy hagyjon fel a bojkottfenyegetésével, mert azzal megsérti az olimpiai chartát. Ezzel persze Thomas Bach árulóvá vált az ukránok szemében, de ez nem tántorította el.

– A történelem majd megmutatja, hogy ki tesz többet a békéért. Az, aki nyitott marad és hajlandó kommunikálni, vagy az, aki az elszigetelést és a leválasztást javasolja. Próbálunk olyan megoldást találni, amely a sport küldetését szorgalmazza, ez pedig az egységesítés, nem akarunk hozzájárulni még több viszályhoz és a vita további elmérgesedéséhez – mondta a NOB-elnök a Franciaországban zajló alepesisí-világbajnokságon, amikor terítékre került Oroszország és az olimpiai ügye.

Volodimir Zelenszkij és Thomas Bach látszólagos egyetértésben Fotó: Europress/AFP

Bunyós próba

Több sportágban meg is indult az enyhülés. Egyre több orosz atléta kapja vissza a versenyzési engedélyét, Oroszország torna, illetve birkózó szövetsége pedig meghívást kapott az idei Ázsia Játékokra, amelyen már olimpiai kvótát lehet szerezni 2024-re. Vannak persze problémás esetek is. Ezek közé tartozik a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség (IBA), amelynek ráadásul az orosz Umar Kremljov az elnöke. A sportágnak persze nem csupán ez a bűne, az IBA és a NOB viszonya már régóta feszült, mert a szervezetnek átláthatatlan a működése. Emiatt az ökölvívás akár végleg lekerülhet az olimpia műsoráról. A NOB 2019-ben felfüggesztette az amatőr ökölvívás világszövetségét. A boksztorna a 2021-es tokiói nyári játékokon a NOB égisze alatt zajlott az IBA teljes kizárása mellett, a 2024-es párizsi olimpián hasonló várható, és a sportág kimaradt a 2028-as Los Angeles-i olimpia előzetes programjából. Az IBA anomáliái miatt a tavasszal esedékes női, majd férfi világbajnokságot az Egyesült Államok, Írország és Kanada is bojkottálja.

Itt tartunk most. Napok óta nincs újabb hír. A hallgatás beleegyezés. A sportvilág Oroszországgal és Fehéroroszországgal szemben bizalmatlan, de visszavárja az orosz és fehérorosz sportolókat. 

Coubertin ódája „A béke vagy te, Sport!” És persze Isten ajándéka, szépség, igazság, bátorság, tisztesség, öröm, termékenység és haladás. Hányszor és hányszor idéztük már Pierre de Coubertin ódáját. Kevésbé ismert, hogy az olimpiai mozgalom felújításának apostola, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság második elnöke maga is olimpiai bajnok, hiszen az Óda a sporthoz című költeményével az 1912-es stockholmi olimpia művészeti versenyében aranyérmet szerzett. A jelenből visszavetítve hajlamosak vagyunk azt gondolni, Coubertin báró visszaélt a hatalmával, nem volt éppen sportszerű húzás tőle, hogy a NOB első embereként benevezett a játékokra, ám ő nem így gondolkozott. Coubertin őszintén hitt benne, hogy a sport olyan békés csatatér, ahol az egymással versengő nemzetek levezethetik a felgyülemlett konfliktusaikat. Nem véletlen, hogy a nagy mű akkor született meg, amikor Európa már nyakig felfegyverkezve készülődött az első világháborúra. A civilben pedagógus és filozófus francia sportvezető bele is betegedett a világégésbe. Coubertin ódája mégis örök érvényű. Igen, béke vagy te, sport, nem pedig a háború eszköze.

Borítókép: Saját zászlajuk színeit nem képviselhetik az oroszok, de legalább versenyezhetnének (Fotó: Europress/AFP)