Valter Attila furcsállja, de élvezi a megkülönböztetést

Valter Attila február végén a spanyolországi Gran Camino versenyen mutatkozott be új csapatánál, a holland Jumbo–Vismánál. A magyar országúti kerékpáros remekül teljesített, dicséretek sorát gyűjtötte be, és a következő versenyén ennek is köszönhetően már kapitányként indul. Valter legfrissebb interjújában arról is szót ejtett, milyen furcsaságokat tapasztalt a világ legjobb csapatánál, illetve elmondta, miért költözött Andorrára.

Valter Attila Forrás: instagram.com/valterattila

Bár nehezen indult Valter Attila idei első, egyben a Jumbo–Vismánál való bemutatkozó versenye, a vége remekül sikerült, és a magyar összetettben a negyedik helyen végzett a spanyolországi Gran Caminón. Teljesítményéért dicséretek sorát gyűjtötte be, de mint azt az Origónak adott interjújában elmondta, mással is kivívta a csapata körében a tiszteletet.

– Azt érzem, hogy sikerült mindent jól csinálnom, mindent megoldottam, amit kértek, ami pedig részükről volt hiányosság, az engem nem befolyásolt. Az utolsó szakaszon, az időfutamon például engem nem tudott sportigazgató követni, ugyanis Rohan Dennis, Jonas Vingegaard és én is nagyon közel indultunk egymáshoz. Azt mondták, hogy annyira jól mentem, hogy érdemelnék egy kísérőt, de nem tudták megoldani. Ezzel én is tejesen egyetértettem, ezt is értékelték, hogy nem problémázom rajta. Örülök, hogy ezt is meg tudtam mutatni a teljesítményem mellett. Azt mondták, hogy szerintük én is nyerhettem volna az összetettet, azt érzik, hogy bennem van a képesség, a lehetőség, és az erő is meg lett volna, ha esetleg engem segít a csapat. Természetesen Jonast nem tudtam volna megverni, mert ő teljesen más kávéház, de a dobogó vagy az összetett második hely összejöhetett volna szerintük, aminek örülök, ha így érzik, mert ez azt jelenti, hogy bíznak a képességeimben, ezt pedig fogom tudni kamatoztatni.

A Gran Caminón való sikeres debütálása sokat ért a magyar kerékpárosnak. Azzal jutalmazta meg a Jumbo, hogy a következő versenyén, a Strade Bianche nevű viadalon kapitányként indulhat. Valter ugyanakkor a két lábbal a földön marad, sejti, hogy legtöbbször nem ebben a szerepkörben számítanak majd rá.

– Amíg én is ilyen ambiciózusan fejlődök, és komolyabb célokat tudok kijelölni magamnak, addig nem biztos, hogy az a jó, ha a segítő szerepkörbe helyezem magam. Ezzel a csapat is így van. Természetesen nagyon jó volt nekem is, hogy ilyen jól segítettem és más lenne, ha a Tour de France-on lehetnék segítő, ami hatalmas megtiszteltetés és lehetőség lenne, de ők is úgy érzik és én is, hogy egyelőre az egyéni céljaimat kel hajszolni. 

Nyilvánvalóan vannak azok a luxussegítők, akikre az egész mezőny felnéz, és nekem semmi bajom nem lenne egy ilyen szereppel sem, de szeretném az elején meglátni, hogy egy egyhetes vagy háromhetes verseny szakaszain milyen esélyeim vannak a győzelemre, mert a csapatnak is az a jó, ha minél több nyerő embere van. Egyelőre az a cél, hogy meglássuk, én magam mire vagyok képes, ha mehetek a saját eredményeimért. Lesznek versenyek, mint a baszk kör április elején, ahol Jonast segítem majd, remélem az is jól alakul, mert természetesen hosszú távon egy ilyen csapatban ahol a világ legjobbjai vannak, inkább az a reális cél, hogy a Touron segítő vagy, mintsem első ember – ismerte el a magyar sportoló. 

Valter némiképp kilóg a csapatból: míg versenyzőtársai sárga-feketében, ő addig piros-fehér-zöldben teker. A 24 éves bringás bár furcsállja a megkülönböztetést, büszke a nemzeti színű mezére. 

– Szerintem az egyik legszebb mez a mezőnyben. Sokan keverik az olasszal, de egyre többen tudják már, hogy ki vagyok név szerint, és azt is, hogy nem olasz. Picit furcsa hogy meg vagyok különböztetve, de nagy megtiszteltetés ez a kis plusz, amikor jól megyek, akkor pedig extrán jól mutat a magyar bajnoki trikó.

Valter az andorrai hegyek bűvöletében

Valter nem csak csapatot, de országot is váltott. Úgy érezte, hogy a közegváltás jót tehet neki, ezért Andorrába költözött, ami elmondása szerint igazi kerékpáros paradicsom, hiszen dugig van hegyekkel. 

– Dobogókőn is lehet sok szintkülönbséget megtenni, de más tizenöt-húsz percet fölfele menni, mint másfél órát vagy többet egyhuzamban. Dobogókőt két-három oldalról meg lehet mászni, de már megmásztam tízezerszer. Ezzel a csapatváltással egy közegváltás is kellett, ez is hozzátesz a teljesítményemhez, ha mást nem akkor azt, hogy fejben úgy érzem, hogy kicsit még profibb vagyok. Nagyon élvezem, nagyon szép hely, jó itt élni, de mégsem a hazám, így ez egy áldozat, hogy nem Budapesten élek. Később újra Magyarországon szeretnék élni, de fejben ez még kicsit segít, hogy a legjobb körülmények között tudok edzeni és készülni – fogalmazott Valter, aki idén a Giro d'Italián és a Tour de France-on biztosan nem vesz részt, de a Vueltán való indulásban még reménykedik: 

– Szeretnék küzdeni azért, hogy ott lehessek a Vueltán, mert háromhetessel kerek az év, és három Giro után mondhatjuk, hogy megszoktam, hogy háromhetesen indulok.

Borítókép: Valter Attila a Gran Caminón (Forrás: Instagram.com/valterattila)