A Gran Caminón való sikeres debütálása sokat ért a magyar kerékpárosnak. Azzal jutalmazta meg a Jumbo, hogy a következő versenyén, a Strade Bianche nevű viadalon kapitányként indulhat. Valter ugyanakkor a két lábbal a földön marad, sejti, hogy legtöbbször nem ebben a szerepkörben számítanak majd rá.
– Amíg én is ilyen ambiciózusan fejlődök, és komolyabb célokat tudok kijelölni magamnak, addig nem biztos, hogy az a jó, ha a segítő szerepkörbe helyezem magam. Ezzel a csapat is így van. Természetesen nagyon jó volt nekem is, hogy ilyen jól segítettem és más lenne, ha a Tour de France-on lehetnék segítő, ami hatalmas megtiszteltetés és lehetőség lenne, de ők is úgy érzik és én is, hogy egyelőre az egyéni céljaimat kel hajszolni.
Nyilvánvalóan vannak azok a luxussegítők, akikre az egész mezőny felnéz, és nekem semmi bajom nem lenne egy ilyen szereppel sem, de szeretném az elején meglátni, hogy egy egyhetes vagy háromhetes verseny szakaszain milyen esélyeim vannak a győzelemre, mert a csapatnak is az a jó, ha minél több nyerő embere van. Egyelőre az a cél, hogy meglássuk, én magam mire vagyok képes, ha mehetek a saját eredményeimért. Lesznek versenyek, mint a baszk kör április elején, ahol Jonast segítem majd, remélem az is jól alakul, mert természetesen hosszú távon egy ilyen csapatban ahol a világ legjobbjai vannak, inkább az a reális cél, hogy a Touron segítő vagy, mintsem első ember – ismerte el a magyar sportoló.
Valter némiképp kilóg a csapatból: míg versenyzőtársai sárga-feketében, ő addig piros-fehér-zöldben teker. A 24 éves bringás bár furcsállja a megkülönböztetést, büszke a nemzeti színű mezére.
– Szerintem az egyik legszebb mez a mezőnyben. Sokan keverik az olasszal, de egyre többen tudják már, hogy ki vagyok név szerint, és azt is, hogy nem olasz. Picit furcsa hogy meg vagyok különböztetve, de nagy megtiszteltetés ez a kis plusz, amikor jól megyek, akkor pedig extrán jól mutat a magyar bajnoki trikó.
Valter az andorrai hegyek bűvöletében
Valter nem csak csapatot, de országot is váltott. Úgy érezte, hogy a közegváltás jót tehet neki, ezért Andorrába költözött, ami elmondása szerint igazi kerékpáros paradicsom, hiszen dugig van hegyekkel.
– Dobogókőn is lehet sok szintkülönbséget megtenni, de más tizenöt-húsz percet fölfele menni, mint másfél órát vagy többet egyhuzamban. Dobogókőt két-három oldalról meg lehet mászni, de már megmásztam tízezerszer. Ezzel a csapatváltással egy közegváltás is kellett, ez is hozzátesz a teljesítményemhez, ha mást nem akkor azt, hogy fejben úgy érzem, hogy kicsit még profibb vagyok. Nagyon élvezem, nagyon szép hely, jó itt élni, de mégsem a hazám, így ez egy áldozat, hogy nem Budapesten élek. Később újra Magyarországon szeretnék élni, de fejben ez még kicsit segít, hogy a legjobb körülmények között tudok edzeni és készülni – fogalmazott Valter, aki idén a Giro d'Italián és a Tour de France-on biztosan nem vesz részt, de a Vueltán való indulásban még reménykedik:
– Szeretnék küzdeni azért, hogy ott lehessek a Vueltán, mert háromhetessel kerek az év, és három Giro után mondhatjuk, hogy megszoktam, hogy háromhetesen indulok.
Borítókép: Valter Attila a Gran Caminón (Forrás: Instagram.com/valterattila)
