Július 30-án, tizenkilenc nappal a budapesti atlétikai világbajnokság első versenynapja előtt ünnepelhették volna a szerettei a 95. születésnapján Béres Ernőt, az ötvenes évek nagyszerű közép- és hosszútávfutóját, egykori világcsúcstartót, a Vasas örökös tagját, de a köszöntésére már nem kerülhet sor, miként annak a tiszteletkörnek a lefutására sem, amelynek lehetőségével a világbajnokság szervezőbizottsága szerette volna kifejezni az elismerését a magyar atlétika büszkeségének. Ernő bácsi csütörtökön elhunyt.
A gyászoló Béres család tagjait lesújtotta és váratlanul érte szeretett családtagjuk halálának híre, hiszen a hozzá közel állók közül néhányan csütörtökön még rövid sétát tettek meg Béres Ernővel az őt ellátó kórházban. Aki dacolva az elmúlt hónapok két szerencsétlen eseményének következményeivel, minden tőle telhetőt megtett azért, hogy egy újabb emlékezetes kört tehessen meg. Az elsőt többedmagával azelőtt futotta le, mielőtt megkezdődött volna a régi Puskás stadion lebontása, a búcsúkör után most viszont egy rövidebb futás – inkább csak kíméletes séta – következett volna a vadonatúj és a maga nemében egyedülálló sportlétesítményben, amelynek híre az országhatárokon túlra is elérkezik.
– Minden az ellen szólt, hogy a férjem, akivel hatvannyolc évet éltünk együtt boldogságban és szeretetben, eljusson a Nemzeti Atlétikai Központba, és annak falai között még egyszer és utoljára megmutathassa magát az atlétika szerelmeseinek – mondta az SzPress Hírszolgálatnak az elhunyt özvegye, Béresné Odegnál Mária, aki maga is élvonalbeli atléta volt, kiváló távolugró és ötpróbázó. – Tavaly a karácsonyi ünnepek előtt elesett a lakásunkban, bal lábán combnyaktörést szenvedett, emiatt sokáig az ágyat nyomta, és lemondani kényszerült a mindennapi testedzésről, az életelemének számító mozgásról. Óriási akarattal és sok családi segítséggel lábra állt, és már kezdte visszanyerni az erejét, amikor idén, húsvét előtt a jobb lábával ugyanúgy járt, mint tavaly a ballal. Ezután sem esett kétségbe, egyre csak emlegette, hogy fel kell épülnie és készülnie a kilencvenes éveinek nagy napjára. Végtelenül szomorúak vagyunk, mert egy olyan tiszteletnek örvendő és szeretetre méltó ember távozott el, akinek a család és a sport volt a mindene, aki példát mutatott és mindenkinek segíteni akart.
