Felmondta az Aranycsapat összeállítását, szerette a német sört

A jelenből visszavetítve talán hihetetlen, pedig így igaz, a nyolcvanas években Csányi Béla a magyar sport egyik sztárja volt. Minden idők legjobb tekézőjére, a 73 évesen elhunyt kilencszeres Csányi Bélára egy korábbi interjú részleteivel emlékezünk.

Forrás: Facebook/Magyar Teke Szövetség

– Ez mind igaz, ám én így is boldog, elégedett ember vagyok – felelte erre.

A pályafutása kezdetéről így mesélt Csányi Béla:

– Szegeden születtem, természetesen én is fociztam, a korra jellemző, hogy a nagynénémékhez az volt a belépő, hogy el kellett mondanom az Aranycsapat összeállítását. Másik hatásként viszont Szabó Jóska, aki 1962-ben első magyarként egyéni világbajnokságot nyert tekében, a szomszédom volt. Ez a barátság meghatározta a választásomat. Ráadásul a szemközti házban kocsma működött tekepályával.

Egy este egy forintot lehetett keresni a bábuk állításával, ami nem is volt kevés, hiszen egy korsó sör 50 fillérbe került. Természetesen arra is volt lehetőség, hogy kipróbáljam a játékot. Egészen jól ment, tizennégy, tizenöt évesen a kocsmában már senki sem tudott legyőzni.

Csányi Béla egyedi stílusban dobott, aminek a lényegét így foglalta össze:

– A tekében a technika, a megfelelő mozgáskultúra a legfontosabb. Én azonban e téren kilógok a sorból, egyedi stílusom volt. Manapság a játékosok úgynevezett áthelyező dobással, a letevési pontot változtatva gurítanak. Nekem viszont ez szinte állandó, én csuklóból dobtam. Kiskoromban ezt szoktam meg, s belém ivódott.

Csányi Béla családias közegben sportolt a Ferencvárosban

Csányi Béla 1969-ben lett a Ferencváros igazolt játékosa. Miként mondta, magától értetődő döntésként. 

– Az előző évben egy válogatott mérkőzésen Horváth Jóska, a zöld-fehérek egyik játékosa megkérdezte, nincs-e kedvem a Ferencvárosban játszani. Vérbeli Fradi-drukkerként nekem ezt nem kellett kétszer mondani, gondolkodás nélkül igent mondtam… Csodálatosan, már-már családias közösségben a többi fradistával. Több kiválósággal, így például Hesz Mihállyal, Giba Mártával egyetemben én is Latorca utcai csónakházban kaptam egy szobát. Esténként sokat beszélgettünk, Misa akkor már olimpiai bajnok volt, hatalmas élmény volt őt hallgatni. Ma ezt úgy mondanák, hogy ezek a társalgások kiválóan szolgálták a mentális felkészülésemet. Tisztában voltam azzal, hogy a teke nem futball, még csak nem is kajak-kenu, én mégis erre tettem fel az életem. A sportolás mellett persze én is dolgoztam, mégpedig az élelmiszeripari gépgyár méréstechnikai laboratóriumában… Egy éven belül, amikor válogatott kerettag lettem, négyórás munkaidő kedvezményt kaptam. 1976-ban kivívtam a nemzetközi minősítésű sportolói címet, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy szerződéses sportoló lehettem.

Természetesen rendszeresen kijártunk a kettős rangadókra, baráti viszonyban voltam a legtöbb labdarúgóval. Amikor Albert Flórián halálhíréről értesültem, eleredtek a könnyeim, személyes barátság fűzött hozzá.

Telente hokira jártunk a Kisstadionba, de jártunk kézilabda-mérkőzésekre, sőt még birkózóversenyekre is. Persze akkoriban ez így volt természetes. Miként azt is, el nem tudtam volna képzelni, hogy másik egyesületben játsszam.

Csányi Béla az 1986-as és az 1988-as világbajnokságon a magyar csapattal szerzett világbajnoki címre volt a legbüszkébb a sikerei közül.

– Kilencszeres világbajnok vagyok, de talán ennél is nagyobb teljesítmény, hogy húsz éven keresztül mindig legalább a dobogón végeztem a vb-n, ezt talán soha nem fogják megdönteni. Arra is büszke vagyok, hogy 1977-ben először mi nyertünk BEK-et a Fradival, harminckétszeres magyar bajnok vagyok, tizenhatszor választottak meg az év tekézőjévé – jegyezte meg.

Csányi Béla 1989-ben igazolt Németországba, 2000 után nem szerepelt már a magyar válogatottban és 2015-ben hagyott fel az aktív játékkal. Stílszerűen…

– Meghívtam a korábbi sport társaimat, a világválogatottat, és elbúcsúztam. Jót játszottunk, majd mulattunk, csodás este volt. Szinte megkönnyebbültem attól, hogy kimondtam, többé nem játszom. Mindent elértem, amit csak lehet. Csodálatos családom, négy gyerekem, hét unokám van. Boldog ember vagyok.

Reméljük, ebben a tudatban távozott az örök létre. Nyugodjék békében!

Borítókép: Csányi Béla kilencszeres világbajnok (Fotó: Magyar Tekeszövetség)