– Nem akarom egyből froclizással kezdeni, de hatvanhat évesen karcsúbb, mint anno a nyolcvanas években, a sikerei csúcsán. Talán nem ízlik a német sör? – kérdeztem hét évvel ezelőtt a Zöld és fehér magazinba készült interjúban a kiváló sportembert. A 73 évesen elhunyt Csányi Béla akkor kertelés nélkül így felelt: – Dehogynem, nagyon is..!
Majd megerősítette, a sör valóban hozzátartozik a teke kultúrtörténetéhez.
– Erről mesél a történelem. Állítólag már a középkorban kugliztak a királyi udvarokban, a teke az 1800-as években terjedt el Németországban, ahol kizárólag vendéglők mellett vagy azok részeként építettek pályákat. A teke tehát kezdetben nem is sportágnak indult, hanem szórakozásképpen játszották az emberek, így a sör természetesen nélkülözhetetlen kelléke volt. Idővel persze a versenyszellem kitermelte az ügyes játékosokat, akik később már nemcsak helyben, hanem regionális, országos szinten is megmérkőztek egymással.
A sör mellett a másik sztereotip vélemény a tekéről, hogy a játékosok egytől egyig pocakosak. Csányi Béla szerint a testsúlynak ugyan van jelentősége a tekében, de nem ez a legfontosabb szempont.
– Nem az dönt, ki mennyire kisportolt, a termet sem lényeges, lehetsz alacsony, magas is, a megfelelő mozgáskultúra sokkal fontosabb. Fiatalon én is végeztem erőnléti edzéseket, aztán idővel beálltam a versenysúlyomra, 84-85 kilogrammra, amit évtizedetekig tartottam.
Miért darts és sznúker, miért nem teke?
A nyolcvanas években Magyarországán Csányi Béla neve fogalom volt minden sportrajongó előtt, a teke sportéletünk szerves része volt. Az emberek akkoriban a dartsot és a snookert, a másik két „kocsmasportot” legfeljebb hallomásból ismerték. Azóta viszont nagyot fordult a világ. A darts és a snooker profi sportággá emelkedett, a profi játékosok vagyonokat keresnek, a versenyeiket a magyar sportcsatornák is rendszeresen közvetítik. Vajon miért maradt le a teke? Csányi Bélának ennek okáról ezt mondta:
– Miként annyi sportág esetében a tévéközvetítés a teke lehetőségeit is megszabja. A legrövidebb versenyforma, a sprint is kétszer húsz dobás, az általános harminckét játékossal számolva eltart hét óráig. Nincs az a tévécsatorna, amely a műsorára tűzné.
A másik nagy mulasztás az volt, hogy a teke nem került fel az olimpiai műsorba, pedig volt rá esély, mert Németországban roppant népszerű. 1936-ban Berlinben az olimpiával egy időben, sportágként meg is rendezték a teketornát, 1972-ben Augsburgban pedig el is készült a tizenhatos olimpiai pálya, végül mégsem került be a teke programba. Münchenben az olimpiai csarnokban felépitett pályán 1986-ban nyolcezer ember előtt nyertem világbajnokságot.
Ahelyett, hogy a tekéből meggazdagodott volna, Csányi Béla a teke mellett Németországban, közelebbről Bambergben egy gumikereskedésben dolgozott, s a magyar szövetségi kapitányi tisztet díjazás nélkül, baráti alapon vállalta el.
