Három forduló után Szerbiával azonos pontszámmal, ám jobb gólkülönbséggel állva vezeti az Eb-selejtezőcsoportját a magyar válogatott, amely még gólt sem kapott a sorozatban. Sőt, 2023-ban még egyáltalán nem kapott gólt Dibusz Dénes. Marco Rossi azonban felemás érzésekkel értékelt a Mol csapatnak adott interjújában.

– Csalódott nem lehetek, az eredmények összességében jól alakultak, és vezetjük a csoportot – mondta a kapitány a montenegrói 0-0-t és a litvánok elleni 2-0-s hazai győzelmet zanzásítva. – De teljesen elégedett sem lehetek, mert Montenegróban csak az eredmény volt pozitív, a játékunk egyáltalán nem. Azt is be kell vallanom, hogy nagyon feszült voltam a meccs alatt.
Podgoricán kimondottan gyenge meccset hozott le a magyar csapat, bár a második félidőben lényegesen jobban játszott, mint az elsőben. A kapitány azonban nem azért volt feszült, mert a játékosai nem tartották be a taktikai utasításokat vagy ne adtak volna bele mindent, amit aznap bele tudtak adni.
– Aki a futballban éli a mindennapjait, az tisztában van vele, hogy bármit csinálsz, mindig lesznek olyan napok, amikor nem megy. Azt is tudja, hogy ha eljön ez a nap, ezt már a meccs ötödik percében pontosan lehet tudni, de legalábbis érezni. Nyugodtan kimondhatjuk: egy ilyen napon gyakorlatilag lehetetlen győzni. Nem is az egyéni teljesítmények a fontosak ilyenkor, és ezzel nem mentegetni akarom a csapatomat, mert Dibusz Dénesen kívül nem nagyon tudnék dicsérni senkit. Az ilyen napok az egész csapatra ülnek rá, és ebbe sokszor a cserejátékosokat is bele kell érteni – mondta a montenegrói meccsről Rossi.
Az olasz szakember nevetségesnek nevezte a több montenegrói által megfogalmazott vádat, miszerint lebecsültük volna őket. Rossi számára ez azért sértő, mert az ellenfél tiszteletére nagy hangsúlyt fektet az öltözőben.
Rossi: Két lábbal a földön állunk, tisztában vagyunk a saját helyünkkel
– Ha már ott tartanánk, hogy bárkit félvállról vehetnénk, akkor is tilos lenne lenézni egy ellenfelet. Szerencsére nem is ilyen csapat a magyar, nem kell senkinek külön felhívnom a figyelmét az ellenfél tiszteletére. Két lábbal a földön állunk, tisztában vagyunk a saját helyünkkel és erőnkkel, ezért tudunk sikeresek lenni. Tudjuk, hogy nem tudunk jobban focizni az angoloknál és a németeknél, ezért jobban kell akarnunk náluk a győzelmet, erősebbnek kell lennünk csapatként. Ebbe a filozófiába nem fér bele, hogy lenézzünk egy máskülönben igencsak erős ellenfelet.