Litvániában egy meccslabdát már elszalasztott a magyar labdarúgó-válogatott, ma Bulgáriában már a döntetlen is elég lenne ahhoz, hogy a selejtezőcsoport utolsó fordulójában, vasárnap a Montenegró elleni hazai mérkőzés már az első perctől a sikeres Európa-bajnoki kijutás megünnepléséről szóljon. Magyarország 1964, 1972, 2016 és 2021 után ötödször vehetne részt Eb-n, s a legutóbbi torna után ez lehet a második, amelyre zárt kapus meccsen biztosítja be részvételét csapata. Három éve a Covid miatt nem láthatták szurkolók a Puskás Aréna lelátóján, ahogy kilőtte a bal alsót Izland ellen. Előtte a pótselejtező elődöntőjét – akkori klubja, a Salzburg kekeckedése miatt Szoboszlai Dominik nélkül – ugyanabban a szófiai Vaszil Levszki Nemzeti Stadionban játszotta a magyar csapat, amelyben ma is pályára lép.
Hagyománynak túlzás lenne azért nevezni a zárt kapuk mögötti Eb-kijutást, az első három alkalommal teli stadionban ünnepelhetett a magyar válogatott. Először, 1964-ben Franciaországot vertük oda-vissza, hogy bejussunk a még Európai Nemzetek Kupájának nevezett sorozat négyes döntőjébe. A kinti 3-1-es siker után a Népstadionba nyolcvanezer nagyon bizakodó ember ment ki, s nem is kellett csalódniuk, 2-1-re itthon is a magyar válogatott nyert.
Kis híján akkor is játszottunk a bolgárokkal, a franciák őket búcsúztatták az előző fordulóban. 1972-ben, a második sikeres Eb-selejtezőnk során viszont éppen a Vaszil Levszki Nemzeti Stadionban szenvedtük el egyetlen vereségünket (3-0), mégis megnyertük a csoportot, majd a négyes döntőbe jutásért két döntetlen után harmadik meccsen, semleges helyszínen, Belgrádban ötvenezer néző előtt legyőztük 2-1-re Romániát, Szőke István a 87. percben szerezte a sorsdöntő gólt.
