Bíró Attila a portál felvetésére visszatekintett a tavaly nyári menesztésére is, és a szavaiból kicseng, hogy emiatt még mindig sok keserűség van benne. A magyar szövetség döntéséhez tudni kell, hogy a férfi és a női szövetségi kapitányok szerződésében egyaránt szerepel egy olyan passzus, miszerint ha egy világversenyen nem jut a legjobb négy közé a válogatott, minden következmény nélkül felbontható a megállapodás, és női válogatottunk a fukuokai vb-n a hatodik helyen zárt.
– Munkajogilag ugyan meg lehetett tenni ezt a lépést de úgy gondolom, az elmúlt nyolc évben tettem annyit a magyar női vízilabdáért, hogy nem ezt a bánásmódot érdemeltem volna. Ráadásul úgy, hogy az ötödik helyért lejátszott helyosztón az aktuális világbajnok, az Amerikai Egyesült Államok ellen döntetlent értünk el (büntetőpárbajban kaptunk ki – a szerk.), és csupán a vb-döntőbe jutó, ott csupán szintén ötméteresekkel vereséget szenvedő spanyoloktól kaptunk ki a negyeddöntőben. Mindezt azért nem nevezném kudarcnak. Mint ahogy azt sem, hogy ezt megelőzően kétszer is egy-egy világverseny megnyerésével, Rióba a belgrádi Eb-arannyal, míg Tokióba a mini-világbajnokságnak is beillő trieszti selejtezőtorna első helyén végezve jutottunk ki az olimpiára.
Bíró Attila az eindhoveni történésekről a következőket mondta el: – Szomorú szívvel néztem az Európa-bajnokságot, hiszen úgy láttam: amit az elmúlt évek alatt felépítettünk, most egy kicsit megtört, megszakadt. Szakmai elemzésbe természetesen nem mennék bele, de ez a csapat többre hivatott annál, sokkal több van benne, mint amit eddig elért. Fizikálisan most sem volt különösebb probléma, sokkal inkább mentális fáradtságot láttam a lányokon. Az elmúlt időszakban, de főleg az utolsó négy-öt évben mi rengeteget dolgoztunk azért, hogy mentálisan erősek legyenek a lányok. Ennek is köszönhettük, hogy a létfontosságú meccsek többségét hoztuk, persze, sok múlik a taktikán és az ellenfelen is. S ne feledjük: a Covid-járvány „buborékkorszakában” különösen fontos volt, hogy fejben is erősek legyenek a lányok, ismerve azt is, hogy a női lélek különleges bánásmódot igényel. Ebben az időszakban azt sem tudtuk, hogy mire és mikor készüljünk, mivel még a tokiói játékok időpontja is állandóan tolódott. Mindenesetre az Eindhovenben látottak alapján csak fölfelé vezethet az út, és hiszem, hogy a lányok már a világbajnokságon harcosságban és koncentrációban is össze tudják kapni magukat.
