Ennek a belátásához csaknem száz évet kell visszaugornunk az időben. A honosításban az első világbajnokságokon az olaszok jártak az élen, az azúrkékek mezét számos dél-amerikai származású játékos (ottani elnevezéssel oriundo) viselte a vb-ken.
Az 1930-as uruguayi tornán ezüstérmet szerzett argentin válogatott két csillaga, Atilio Demaría és Luis Fernando Monti négy évvel később már az olasz válogatott tagjaként lett világbajnok, akárcsak Raimundo Orsi és Enrique Guaita, akik ugyan szintén Argentínában születtek, de az első vb-n nem szerepeltek.
Rajtuk kívül még egy futballista lépett pályára az olaszországi mondialén, aki nem szülőhazáját képviselte: a legendás cseh csatár, Josef „Pepi” Bican, aki akkoriban az Austria Wienben ontotta a gólokat, az osztrák válogatottban játszott.
Hosszasan idézhetnénk fel az előző és a mostani évszázad hasonló eseteit, ám ez az írás inkább a jelenről szól. Érdekességként és kis kitérőként mégis érdemes megemlíteni azt, hogy 1973-ban a Vasast a Népstadionban 2-0-ra legyőző angol Sunderland egyik legjobbja egy bizonyos Vic Halom volt, akinek a szülei a második világháború után hagyták el Magyarországot, és a meccs után Illovszky Rudolf szövetségi kapitány azt mondta neki, hogy szívesen meghívná a magyar válogatottba. Ő erre így emlékezett vissza Four Four Two magazinnak nyilatkozva: „Ezt a lehetőséget boldogan fogadtam, hiszen nem voltam angol válogatott, az apám miatt mindig szerettem és magaménak éreztem Magyarországot, és magyarnak is éreztem magamat. A politikai helyzet ismeretében viszont bele kellett törődnöm abba, hogy a bolsevik diktatúra vezetői totálisan elutasító álláspontra helyezkedtek.”
Magyar javaslatra változott a honosítás szabálya
A honosítást fenntartásokkal kezelőknek a magyar közelmúltból is sorolhatunk neveket: a lagosi születésű Thomas Sowunmi, a brazil Leandro de Almeida és Paulo Vinícius, a szerbiai Holender Filip, a zentai Kerekes Zsombor és Nikolics Nemanja, a révkomáromi Priskin Tamás, a romániai Vasile Miriuta, az ukrajnai Koman Vladimir nem magyar állampolgárként látta meg a napvilágot, mégis itt lettek válogatottak, és a honosításuk a legkisebb ellenérzést sem váltotta ki. Ennek ellenére tényleg kijelenthető, hogy
a jelenlegi és Barczi Róbert bejelentésével hivatalossá tett magyar gyakorlat ha nem is egyedülálló, nagyon is sajátos. A nagy futballnemzetekre nem jellemző, és ha valakinek az eszébe jutna például az olasz válogatott Jorginho, akkor illik tudni, hogy ő bár Brazíliában született, a családja gyerekkorában költözött Olaszországba, ott lett nemzetközi szinten is elismert futballista.
A svájci nemzeti csapat idegen nevű tagjainak a zöme balkáni bevándorlók már ott született gyermeke, és ez igaz például az osztrák válogatott Marko Arnautovicra, de a szintén szerb származású Sasa Kalajdzic, valamint a filippínó és nigériai felmenőkkel rendelkező David Alaba is Bécsben jött a világra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!